Hidrológiai Közlöny 1992 (72. évfolyam)

2-3. szám - Solti Dezső–Vass Béla: A Tettye-forrás rekonstrukciója

92 HIDROLOGIAI KÖZLÖNY 1992 . 72. ÉVF., 2—3. SZAM és a vágatok kihajtása nem érte el a kitűzött célt (ugyanis a feltárt rétegek igen vízszegények voltak), a vízhozamnövelés érdekében ferdefúrásokat készítettek. A Tettyét az eddigi tapasztalatok alapján különálló rendszernek lehet tekinteni. 3. A többletvíznyerés érdekében végzett karsztvízkutatások és a jelenlegi állapot ismertetése A Tettye-forrás megbízhatósági indexe — mely jelölést Kessler Hubert vezette be, s azóta is a források osztályozásának alapjául szolgál — Q ma

x = 33 000 (l/perc

) = gl2 g Q min 155 (l/perc) tehát igen kedvezőtlen. Ebből arra lehet következtetni, hogy igen nagy mértékben függ a forrás a csapadéktól, s ez annak a jele, hogy a forrás vízgyűjtőterülete kicsi. Az egyes kutatók (Vadász Elemér, Szabó Pál Zoltán, Kessler Hubert) megegyeztek abban, hogy a Tettye-forrás vízgyűjtő területe mintegy 5 km

2. Ezt a megállapítást korrigálta Rónaki legutóbbi vizsgálata, mely szerint kereken 8 km

2 a forrás vízgyűjtőterülete. A vékony humusztakaróval fedett felszínnek kb. 75%-át a magyarországi karsztvidékekre jellemző cser és bükk erdő borítja. Ez a körülmény a karszt vízhozamának a csapadékadatokból történő becslése szempontjából, illetve a mértékadó csapadékszázalék és a beszivárgási százalék megállapítása szempontjából bír jelentőséggel, s ezen keresztül az üzemszerű duzzasztás esetén az éven belüli, üzemelési utasítás egyik alapját képezi. Nagy vízhozamingadozást mutató források vízhozamainak kiegyenlítésére, illetve a kisvízi hozamot meghaladó vízmennyiség kitermelésére, folyamatos vagy közel folyamatos kitermelésére három lehetőség kínálkozik; az egyik a forrásküszöb lesüllyesztése, a másik a forrásküszöb felemelése, azaz a karsztvíz visszaduzzasztás, a harmadik pedig az előző kettő esetleges kombinációja. Természetesen, rablógazdálkodás nélkül sokévi átlagban legfeljebb annyi a kitermelhető vízmennyiség a felszín alatti vízkészletből, mint amennyi sokévi átlagban a beszivárgó csapadékból pótlódik. A Tettye-forrás vízhozam-idősora az elmúlt közel 100 évre rendelkezésre áll. A vízhozamingadozás éven belüli mértékére a megbízhatósági index megállapításánál már történt említés. Az évi hozamösszegek idősorának jellemző értékei a következők: @min= 175 000 m

3/óv (1949) <2max=3 150 000in

3/év (1919) Q átl=l 450 000 m

3/év Az ingadozó hozamok kiegyenlítésére az egyetlen lehetőség a felszín alatti tározás. A felszín alatti tározás gondolata már az 1930-as években felvetődött. A szakértők a forrás tárószerű kibővítését javasolták, ez elmaradt, mert hosszú időre — a munkálatok idejére — el kellett volna tekinteni a forrásvíz hasznosításától. Ferenczi javaslatára a Tettye-forrás foglalásánál is kísérleteznek küszöbsüllyesztéssel 1935-ben, amikoris szivattyúzással sikerült a napi vízmenynyiséget mintegy 20%-kal (kisvízi hozamnál) növelni. A vízmennyiségnek ilyen tény való fokozása a normál vízszint alatti 150 cm-es depresszióig volt lehetséges, de a kitermelhető vízmennyiség a depresszió növelésével nem emlkedett. 4. A karsztvíz-visszaduzzasztással kapcsolatban végzett kísérletek A felszín alatti tározás másik módszere a duzzasztásos, felszín alatti víztározás, amelynél a forrásszint, illetve a forrás által létesített piezometrikus szint a tározás folyamán a forrásküszöb szintje felett helyezkedik el. Az első karsztvisszaduzzasztással kapcsolatos kísérletek — a kellően ugyan körül nem határolt ötletfelvetést csak 80 évvel később követték — 1967-ben történtek. A kísérlet során három fő jellemzőt vizsgáltunk: a) A Tettye-forrás vízgyűjtőterületének fajlagos szabad hézagtérfogata a forrásküszöb felett. b) A különböző vízhozamokhoz tartozó karsztvíznyomás értékei. c) A küszöbszint feletti természetes tározótéren belüli fajlagos hézagtérfogatváltozások jellemző szintjei, e szinteken belüli fajlagos és összegezett tározótérfogat. A kísérlet maga úgy zajlott le, hogy 3 acél elzárókaput építettek be, melyek segítségével a forrásteret a forrás vízgyűjtő terétől a kapukon átvezetett 0300-as acélcsövekre szerelt tolózárak segítségével hermetikusan el lehetett zárni. A duzzasztási kísérlet során a nyomásemelkedést manométer segítségével regisztráltuk az idő függvényében. A kísérlet megkezdése előtt megállapítottuk a forrás akkori vízhozamát. A duzzasztás eredményét derékszögű koordinátarendszeren ábrázoltuk. A függőleges tengelyre a nyomásemelkedést míg a vízszintes tengelyre az idő függvényében a visszatartott vízmennyiséget hordtuk fel. Az épület állagának veszélyeztetése nélkül 5 m vízoszlopig volt emelhető a duzzasztási nyomás, amelyhez 11 órai elzárás volt szükséges. Ez idő alatt 660 m

3 víz tározódott. A vízmennyiséget üres szolgálati medencébe vezetve határoztuk meg. A mérés alapján megállapítható volt, hogy a tározott vízmennyiségből nem szökött el semmi. A duzzasztási görbe az idő függvényében egyre jobban ellaposodott, jelezve az egyre növekvő szifon mögötti barlangrendszert, azaz a tározótér növekedését. 5. A Tettye forrásíoglalás átalakítása 1985-ben elkezdődött a rekonstrukció. A munkák során arra kellett törekedni, hogy felhasználva és hasznosítva az eddigi kiépítettséget a forráshozam kiegyenlítettebb legyen. Ezen felül a korszerű üzemnek megfelelően minden létesítménynél számításba kell venni a távvezérlés, majd a későbbi-