Hidrológiai Közlöny 1992 (72. évfolyam)

2-3. szám - Kővágó Ferenc: Tulajdonreform és átalakulása

KOVAGÖ F.: Tulajdonreform és átalakulás 89 — a vízdíjszámlázás számítógépesítése minden településre megoldott, a leolvasás fajlagos költségei is lényegesen alacsonyabbak, mintha településenként külön kell azt megszervezni, — a fejlesztési források gazdaságos felhasználási lehetőségét az üzemeltető tudja a legjobban meghatározni, és szükség szerint koncentrálni a legsürgősebb feladatokra, és e feladatok megoldásában való közreműködéshez rendelkezésre állnak mérnök-közgazdász team-ek, pl. az elég nagy lemaradásban lévő szennyvíztisztítás területén. Ha megteremtik a tulajdonosok a menedzsment számára a cselekvési szabadságot, ha sikerül megújítani a vállalati szervezeti struktúrát és a gazdasági társasággá alakítással megnyílik az út a technológiai fejlesztés előtt, ha lehetőséget kapnak — sőt érdekeltek lesznek — a vállalati szakemberek a technológiai adaptáció megvalósításában, akkor a kialakult megyei szervezetek szolgáltatási kultúrája és színvonala is jelentősen változhat. A termelési folyamat újraszabályozása a vázolt feltételekkel jelentősen elősegítheti a minőségi vízgazdálkodás kialakulását és az új szervezetekben az optimális — a lakossági érdekeket is elfogadó — eredményesség kialakulását. A továbbiakban, a lakossági és ipari igényekhez igazodó, innovációra képes szolgáltatási szervezet modelljéhez hozzá kell hogy tartozzon a jól képzett, műszaki- és közgazdasági ismeretek mellett, menedzsment szakismeretekkel rendelkező vállalatvezetés, az európai műszaki színvonalat jelentő technológiai, a jól szervezett termelési és szolgáltatási folyamat, a szakmailag képzett munkaerő, és a nemzetközi piaci kapcsolatrendszer kialakítása is. Ha mindezeket sikerül megvalósítani, — ami elsősorban a fel- és elismert szellemi tőke hasznosításán, és a kreatív vezetésen múlik — akkor tulajdonképpen veszít a jelentőségéből a tulajdonreform, mert nem az a fontos, hogy ki birtokolja az eszközök, az épületek, létesítmények, berendezések tulajdonjogát, hanem az, hogy a tulajdonosok felismerik-e, és megteremtik-e, a felelősségi körükbe utalt vagyon racionális működésének biztosításához szükséges feltételrendszert, a vezetés és a munkavállalók szakmai tudásának, új elképzeléseinek és érdekeinek érvényrejutási lehetőségét. Alapvetően két stratégiai irányvonal képzelhető el a vállalatok átalakításánál: — az egyik megoldás szerint a szervezeti decentralizáció során azokat a tevékenységeket, amelyek az alaptevékenységhez szorosan nem kapcsolódnak és önálló szervezeti keretek között működésre képesek, le kell választani, privatizálni, vagy legalábbis vállalati tulajdoni többséggel rendelkező gazdasági társaságokká alakítani, ezt követően a vállalati központot — és az irányítása alá tartozó — víz- és csatornamű szolgáltatást végző üzemegységeket pedig részvénytársasággá lehet alakítani. — a másik megoldás a vállalatok teljes egészének egyben történő átalakítása gazdasági társasággá, mely lehetne — első lépésben — csak a megyei és települési önkormányzatok tulajdona, és később a fejlesztési lehetőségek megteremtése érdekében részleges eladás is szóba kerülhet, elsősorban a vállalatnál dolgozó munkavállalók, a menedzserek vagy külföldi befektetők részére. 5. Tulajdonreform után — részleges privatizáció A lehetséges privatizációs program kidolgozásakor egyszerűen nem hagyható figyelmen kívül, hogy csak akkor lehet megvalósítani a társaság fejlődésének stratégiai elképzeléseit, ha az a tulajdonosok érdekeit is képviseli. A társasággá történő átalakulás, a szervezeti ós jogi formaváltás bonyolult szervezési-, pénzügyia szolgáltatás műszaki-technológiai folyamataira is visszaható intézkedéssorozat, melynek során a vállalatok teljes működési köre, struktúrája, az egész belső vezetés-irányítás kerül átalakításra, jó esetben — a tendenciák prognosztizálása után — a közgazdasági tényezők alakulásának figyelembevételével. A további fejlődés iránya a részleges privatizáció, melynek során az egész vállalat eladásáról nyilván nem lehet szó, a legcélszerűbb, ha megoszlik a tulajdonosi arány és a részvények a külföldi befektető és a magyar önkormányzatok között, és a tőkebevonással megteremtett műszaki fejlesztési és beruházási lehetőségek szerint célszerű csoportosítani a kialakult részvénytársaság profitcentrumait. Külföldi befektető bevonása esetén javasolt vizsgálni, hogy olyan céget érdemes-e bevonni a társaságába aki csak a pénzt hozza és a profitot várja, avagy olyan szakmai céggel érdemes tárgyalni és társulni amely korszerű, a víz- és szennyvíztisztításban alkalmazható gépészeti, automatizálási, irányítástechnikai technológiát tud az ágazatba hozni. Az előző megoldás viszonylagos függetlenséget biztosít a vállalatvezetés számára a tevékenységi kör kialakításához, míg az utóbbi változat megvalósítása esetén a műszaki fejlődést biztosító, szakmai előnyei mellett, ágazati szinten azt is vizsgálni kell — mert a külföldi ebben az esetben nyilván saját technológiáját kívánja értékesíteni, annak akar piacot teremteni — milyen hatással lesz az a hasonló magyar termékek előállítására, értékesítésére, és az ottani foglalkoztatási lehetőségekre. 6. Összefoglalás A vízgazdálkodási ágazatban az önkormányzati tulajdon hatékony működése úgy valósulhatna meg nemzetgazdasági szinten a leggazdaságosabban, ha egy nem profitmaximalizálásra törekvő, de az önkormányzatok részéről még elfogadható haszonnal működő részvénytársaság tevékenységét és stratégiai céljait a tulajdonosokkal egyeztetve, azok közreműködésével, a szolgáltatás dí-