Hidrológiai Közlöny 1992 (72. évfolyam)

2-3. szám - Kővágó Ferenc: Tulajdonreform és átalakulása

88 HIDROLOGIAI KÖZLÖNY 1992 . 72. ÉVF., 2—3. SZAM Várhatóan, kormányzati és megyei szinten is gondolnak ezekre a vázolt lehetőségekre és az önkormányzati tulajdonjog gyakorlásánál meg fogják akadályozni — pl. úgy — hogy a kormányzat a vízdíj értékének meghatározásakor a településenként számított önköltségre csak meghatározott összegű, tisztességes hasznot enged elszámolni. A vállalatok gazdasági társasággá történő átalakítása esetén is megoldható, hogy egyes településeken — ahol a vízkitermelés, szállítás, kezelés adottságai kedvezőbbek — ott hasonlóan alacsonyabb vízdíjak érvényesüljenek, ahol nagyobbak a termelés költségei, ott pedig — azt nem teljes mértékben áthárítva — de magasabb díjat fizessenek a fogyasztók. A társaság tevékenységi területén 2—3 díjövezet kialakítása esetén még megoldható lenne, hogy ne alakuljanak ki méltánytalanul alacsony és magas víz- és csatornadíjak. Természetesen ugyanez akár településenként is változtatható de kérdéses, hogy az önkormányzatok felvállalják-e a kedvezőtlen adottságú települések kiugróan magas szolgáltatási árainak érvényesítését. Részvénytársasággá történő átalakítás esetén az osztalékráta — eredményességtől függő — differenciált megállapításával is megteremthető a kedvezőbb adottságú települések érdekeltsége a gazdasági társaságban. Gondoskodni kell arról is, hogy a vízdíjban elszámolt amortizációs költség teljes összegét ezen létesítmények fenntartására, folyamatos karbantartására és rekonstrukciójára fordítsák, mert az állóeszközfenntartás elhanyagolása milliárdos értékek idő előtti elhasználódását, és az üzembiztonság gyors és lényeges romlását okozhatja. 4. Az átalakítás lehetőségei A |kialakult állami vállalatokkal szemben létrejönnek — a magántőke érdekeltségével — azok a rugalmas szervezetek, melyek versenye biztosíthatja az üzemeltetésben a mindenkori gazdasági viszonyoknak megfelelő, reális víz- és csatornadíjak kialakulását. Ennek alapfeltétele a tulajdonreform végrehajtása, majd a továbblépést az államiból önkormányzativá alakuló vállalatok gazdasági társasággá alakítása és privatizációja tenné lehetővé. A feladat nem más, mint a megújulás kényszerének végrehajtása, a termelési, szolgáltatási és szervezeti struktúrák versenyhelyzetnek megfelelő átalakítása, a takarékos és a tulajdonosok által ellenőrzött költséggazdálkodás bevezetése. A feladatmegjelölésből is kiderül, hogy nehéz utat kell még ezeknek a vállalatoknak megtenni ahhoz, hogy a piacgazdaság feltételrendszere közötti sajátos de eredményes működési lehetőségeiket megteremtsék. Az innováció elmulasztása viszont amellett hogy nem is lehetséges, a legnagyobb vétek lenne a szolgáltatást igénybevevőkkei szemben. A kormány az új gazdaságpolitikai programja keretében, a tulajdonátalakítási folyamatban több átfogó koncepciót dolgozott ki a vállalatok tulajdonosi státusát és a privatizáció technikai lebonyolítását illetően, a tőkebeáramlási folyamat elősegítése érdekében. Ilyen koncepció volt a ,,Tulajdon és privatizáció", majd a legutóbbi az 1991-es PM előterjesztés ,,A kormány tulajdonosi és privatizációs stratégiája" címmel. Ezek a programok szinte kizárólag az állami vállalatok tulajdoni szerkezetének irányelveivel, a vagyonkezelés lehetséges módozataival, a privatizációs folyamat általános feltételrendszerével, pénzügyi és hitelpolitikájával foglalkoznak, de alapos tanulmányozásukkal azért felfedezhetők az ágazatra vonatkozó, tömören megfogalmazott elvek és célkitűzések is: ,,Az önkormányzati tulajdonba került közüzemi vállalatoknál szintén a társasági forma alkalmazása látszik célszerűnek." ,,Az infrastruktúra — különösen a közlekedés, a hírközlés és a vízügy — területén a vállalatok átalakulása ós privatizációja központi, állami kezdeményezésre vagy az alapító szerv által kialakított stratégia keretében történhet. Ezen a területen számos vállalatnál a többségi állami tulajdon fenntartása indokolt." (2) Mi legyen a cél? Maradjon-e a közüzemi vízellátás, csatornázás és fürdőszolgáltatás legalább 51%-os nemzeti tulajdonban, vagy engedjünk teljes teret az ágazat területén a korlátozás nélküli privatizációnak. Természetesen az ágazatpolitikai koncepciókat ezen a területen figyelembe kell venni. A lakosság ellátása szempontjából nélkülözhetetlen fontosságú tevékenységről van szó, ezért a vállalatok gazdasági társasággá történő átalakítása esetén elsősorban a szakmai szempontok érvényesítését kell biztosítani, de társadalmi szerepének fontossága miatt indokolt a tulajdonosi döntések egyeztetése és figyelembevétele is. Az átalakuló vállalatok számára pedig lehetőséget kell teremteni arra, hogy külföldi tőkebevonással erősítsék pozícióikat. A vállalatok átalakítását az önkormányzatok érdekérvényesítő törekvései determinálják, de milyen érvek szólnak a kialakult vállalati egységek és a szolgáltatási rendszer megőrzése mellett? — Mindenekelőtt, a szolgáltatás biztonsága és racionális gazdasági szempontok, — az összefüggő rendszereknél kiépült vagy kiépítés alatt áll az egységes számítógépes irányítórendszer, — a szakmai követelmény- és az üzemeltetési feltételrendszert ismerő szakemberekkel rendelkezünk, — a hibaelhárító és ügyeleti rendszer, a kiépített URH-hálózat a területen azonnali intézkedési lehetőséget biztosít, bármilyen üzemzavar esetén, — a központi laboratóriumok felszerelése és a speciális szakember ellátottsága településcsoportonként sem pótolható, — a rekonstrukciós és fenntartási feladatok egy nagyobb szervezetben pénzügyileg könnyebben megoldhatók.