Hidrológiai Közlöny 1992 (72. évfolyam)

1. szám - Varga Csaba: A testvérkromatid-csere (SCE) analízis alkalmazása a vízminőség vizsgálatban. II. rész: Ózonozott-klórozott ivóvíz XAD frakcióinak genotoxicitás vizsgálata humán perifériás limfocita-rendszerben

4 HIDROLÖGIAI KÖZLÖNY 1992. 72. 35VF., 1. SZÁM 2. Anyag és módszer Minta előkészítés Minthogy a tisztított és utófertőtlenített víz 16 km-es csővezetéken keresztül éri el a várost, a szállítás során a klórozott melléktermékek további keletkezésével kell számolni. Ennek valószínűségét a trihalometán-mérések is megerősítik (Major, szem. közi.). Ezért a mintavétel a távvezeték végpontján, a városi fogadóállomáson történt. A szerves szennyezők izolálását másutt közölt módon végeztük (Varga, 1991a). A semleges XAD— 2/4-es, XAD—8-as és a savas XAD—2/4— 8-as frakciókat külön-külön vizsgáltuk. 1. táblázat A vizsgált ivóvíz néhány kémiai és fizikai paramétere a mintavételi időszak alatt. Az összes aktív klór mérése Lovibond komparátorral, a kémiai oxigén igényé savas permanganátos módszerrel történt Időp. Hőmérs. összes aktív pH KOI kloroform (1989) °C klór mg/l pH mg/l /ígA 05.11. 14,0 0,12 6,85 1,60 2,3 05.13. 15,9 0,90 7,03 1,48 05.15. 16,0 0,12 7,21 2,38 5,4 05.17. 18,0 0,00 7,02 1,60 Az 1. táblázat a vizsgált víz néhány kémiai paraméterét tünteti fel, a vízmű kémiai laboratóriumának mérései alapján. Az ózonozással kapcsolatos adatokat, az automatikusan mért és számítógép által regisztrált ózon-maradék koncentrációkat ill. a számolt kontakt időket a 2. táblázat tartalmazza. 2. táblázat Ózonozási paraméterek a mintavétel során Időp. (1989) Ózonmaradék mg/l Kontakt idő min. 05.11. 0,155 17.10 0,202 17.27 05. 12. 0,130 17.12 0,089 17.27 05.13. 0,209 17.64 0,157 17.62 0,095 17.62 05.14. 0,051 18.51 0,162 18.55 0,058 18.64 05.15. 0,085 17.05 0,215 17.19 05.16. 0,050 17.80 0,455 17.86 05.17. 0,123 17.91 0,074 17.94 £=0,133 a=17,69 SD=0,099 SD=0.51 Citogenetikai analízis Három egészséges önként jelentkező donor vérét használtuk fel a limfocita-tenyésztéshez (No.l — 35 éves férfi, dohányos; No.2 —32 éves nő, ex-dohányos; No.3 — 30 éves férfi, nemdohányzó). A sejteket GIBCO Ham F—10 tápfolyadékban tenyésztettük, 10% magzati borjúsavóval kiegészítve, a korábban leírtak szerint (Varga, 1988a). Az FPG-technikával festett lemezek vizsgálata során először a sejtkinetikai adatokat határoztuk meg az első 100 metafázis alapján, mindegyik személy, mindegyik frakció és koncentráció esetében. 30 második metafázist analizáltunk SCE-re, ill. 100 első metafázist kromoszóma aberrációra egyénenként, koncentrációnként és frakciónként. A statisztikai analízist t-próbával végeztük, p< <0,05 szignifikancia szinten. 3. Eredmények A sejtkinetikai adatok szerint az XAD frakciók hozzáadása a tenyészethez nem befolyásolta a stimulált limfociták osztódását (3. táblázat), mitotikus gátlást még 20 ^l/ml-es koncentrációnál sem találtunk amely pedig 140 ml eredeti vízmintával ekvivalens a tenyészet 1 ml-ére vonatkoztatva. Így nem volt szükség a tenyésztési idő meghosszabbítására ahhoz, hogy elegendő számú második mitózis álljon rendelkezésre az SCE analízishez. 3. táblázat Sejtkinetikai adatok a különböző frakciókkal történt kezelés után Frakciók (úl ml 1. Sejtciklus %

ft 2. 3.b XAD—2/4 1 10 20 12,3± 2,5 7,3± 2,1 26,7± 13,9 31,0±11,5 39,7± 6,0 34,7± 5,7 56,7± 9,1 53,0± 8,0 38,7± 18,5 XAD—8 1 10 20 11,7± 2,1 13,0± 5,0 14,3± 4,0 33,3± 11,6 29,3± 9,7 36,3± 4,9 55,0± 9,5 57,7± 9,4 49,3± 8,3 Savas frakció 1 10 20 10,3± 2,9 18,0± 1,7 9,3± 3,2 40,7± 5,9 42,3± 3,2 37,0± 4,4 49,0± 8,7 39,7± 2,5 53,7± 6,5 Kontroll 8,7± 3,5 37,7± 19,1 53,7± 18,3 aA három donor átlagértékei, 100 osztódás/személy alapján. bHarmadik és további sejtosztódások. A csak dimetil-szulfoxidot (DMSO) tartalmazó negatív kontroll tenyészetek SCE frekvenciája (spontán frekvencia) 7,4±0,5 volt a három donor átlagai alapján. Egy monofunkciós alkilező vegyület — az etilmetán-szulfonát — és erős SCE induktor pozitív kontrollként került felhasználásra, mely még 0,5 mM-os koncentrációban is szignifikáns SCE frekvencia emelkedést okozott (11,3 ±3,1). Az XAD frakciók SCE gyakoriságra kifejtett hatását az 1. ábra szemlélteti. A kromoszóma aberrációkat a standard kritériumok alapján kromoszóma- és kromatid-típusúakként osztályoztuk (Carrano és Natarajan, 1988). (4. táblázat). A leggyakoribb rendellenesség a