Hidrológiai Közlöny 1992 (72. évfolyam)

1. szám - Varga Csaba: A testvérkromatid-csere (SCE) analízis alkalmazása a vízminőség vizsgálatban. II. rész: Ózonozott-klórozott ivóvíz XAD frakcióinak genotoxicitás vizsgálata humán perifériás limfocita-rendszerben

3 A testvérkromatid-csere (SCE) analízis alkalmazása a vízminőségvizsgálatban II. rész: Ózonozott-klórozott ivóvíz XAD-frakcióinak genotoxicitás vizsgálata humán perifériás limfocita-rendszerben Varga Csaba Debreceni Orvostudományi Egyetem, Közegészségtani és Járványtani Intézet, Debrecen 4012 Pí. 24. Tiszamenti Regionális Vízművek, Keleti Főcsatorna Felszínivíz-tisztítómű, Balmazújváros 4060 Pí. 30. Kivonat: A Keleti Főcsatorna Felszínivíz-tisztítómű által előállított ivóvíz XAD-gyantákon izolált szerves szennyezőinek vizsgálatát végezte el a szerző a genotoxicitás szempontjából, normál érzékenységű emberi sejteken. A tanulmányozott vízkezelési technológia a következő lépéseket foglalta magába: mikroszűrés, pH-beállítás (meszezés), elő-oxidáeió (kálium-permanganáttal), PAC-adszorpció, derítés (alumínium-szulfáttal és segédderítőszerrel), homokszűrés (gyors), ózonozás és klórozás. A citogenetikai vizsgálatokat (SCE analízis ill. kromoszóma aberrációs teszt) a gyantákról nyert dimetil-szulfoxidos eluátumokkal végezték 70 órás limfocita tenyészetekben. A semleges XAD—2/4-es és XAD—8-as, valamint a savas (pH = 2) frakciókat külön-külön tesztelték 1, 10 és 20 /(l/ml-es koncentrációkban, metabolikus aktiválás nélkül. Enyhe, dózisfüggő SCEindukáló hatást csak a semleges XAD—2/4-es frakció esetében lehetett kimutatni. Kromoszóma töréseket előidéző hatást a vizsgált koncentráció-tartományban nem tapasztaltak. Kulcsszavak: Ivóvíz, XAD-frakciók, ózonozás-klórozás, genotoxicitás, kromoszóma abberációk, testvérkromatid-csere (SCE) (A tanulmány I. része a Hidrológiai Közlöny 1988. évfolyamának 4. számában, a 230—236. oldalakon jelent meg.) 1. Bevezetés Az ózont a vízkezelésben régebben mint alternatív fertőtlenítőszert alkalmazták, erős oxidáló hatása miatt napjainkban azonban egyéb területeken is (íz- és szagmentesítés, színanyagok, szerves anyagok, algák, zavarosság, vas és mangán eltávolítás) felhasználásra kerül. Az ózon jelentősége különösen megnőtt az utóbbi időkben a vízkezelés folyamán — elsősorban a klór és bizonyos szerves prekurzorok reakciói folytán — létrejövő fertőtlenítési melléktermékek feltételezetten káros egészségügyi hatásainak tükrében. A vízfertőtlenítő szerek vizsgálatai arra engednek következtetni, hogy a klórozás felelős az ivóvizek magas mutagén aktivitásáért (Kool et ál., 1981; 1984. Backlund et ál., 1985;) A klóraminok illetve a klór dioxid általában jóval kisebb mutagenitást okoznak {Bull, 1980), míg az ózon esetében az eredmények kevésbé egyértelműek (Zoeteman et al., 1982; Kool és Van Kreijl, 1984). Granulált aktívszén (GAC) szűrést alkalmazva a fertőtlenítés után azonban a keletkezett mutagenitás sikeresen megszüntethető (Monarca et al., 1983). Mivel az ózon a kezelés után kb. 20 perc alatt elbomlik, ezért az elosztórendszer tartós védelmére nem alkalmazható. Az említett problémák miatt általánosan elfogadott az a nézet, hogy az ózon alkalmazását egy GAC ill. egy lassú szűrésnek kell követnie, majd a hálózati — ún. másodlagos — szennyeződést elkerülendő egy utófertőtlenítést kell végezni, klórral, klór dioxiddal, vagy klóraminokkal. Jelen vizsgálatunk során a Keleti Főcsatorna Felszínivíz-tisztítómű által előállított ivóvizet vizsgáltuk a genotoxicitás szempontjából. A vízmű — csúcsidőszakokat leszámítva — átlagosan napi 30 000 m

3 ivóvizet állít elő felszíni vízből, és termelésével Debrecen vízigényének mintegy 1/3át fedezi. A hagyományos klóros oxidációs technológiát a vízműnél 1988-ban egészítették kiózonos kezeléssel (TRAILIGAZ berendezés). Jelenleg tehát a vízkezelés menete a következő: felszíni vízkivétel — mikroszűrés — pH beállítás (meszezés) — elő-oxidáció (kálium permanganát) — PAC adszorpció — derítés (alumínium szulfát és segédderítőszer) —gyorsszűrés (nyitott homokszűrőkön) — ózonozás — utófertőtlenítés (klórozás). Ez a technológiai elrendezés nem tekinthető konvencionálisnak, minthogy az ózonozást nem követi GAC vagy lassú szűrés. Vizsgálataink során az előállított ivóvíz különböző XAD gyantákon nyert frakcióit citogenetikai vizsgálatnak vetettük alá, mely az emberi limfocitákon kiváltott testvérkromatid-cserék (SCE-k) illetve a kromoszóma aberrációk analízisét foglalta magába {Varga, 1988a, 1991b).