Hidrológiai Közlöny 1992 (72. évfolyam)

5-6. szám - Cerendorzs, Dzurman: A mongóliai Góbi-sivatag vízföldtani sajátosságai és a vízkutatás eredményei

CERENDORZS DZURMAN: A mongóliai Góbi-Sivatag 369 és az édesvíz egymás mellett és egymás alatt helyez­kedik el. Ezért az édesvíz feltárással és kitermeléssel kapcsolatos munkák nagy figyelmet igényelnek. A Góbi-sivatagban rohamosan növekvő bányászati tevékenység és a mezőgazdaságban végbemenő válto­zások következtében az utóbbi időben több város, köz­ség ós kistelepülés épült. Emellett több millió állatra vigyázó pásztorok, az óv különböző időszakának meg­felelően, a kialakult rend szerint egyik helyről a másik helyre vándorolnak a hatalmas legelőterületen, ahol ivásra, itatásra alkalmas vízforrás (kút, forrás) van. Gyakran fordul elő olyan nehézség, hogy a víznyerő kutat a legeltetésre legalkalmasabb helyeken nem tud­ják kiképezni, mert ott vagy a vízadóréteg hiányzik, vagy a víz sótartalma nagyon nagy a megengedett értékhez képest. Még ezen kívül, a nagyobb városok központi vízmüveinél az utóbbi időben a vízszint folya­matos süllyedését észlelik ós néhány helyen (Mandal— Góbi, Szainsand, Barún—-Urt) a feltárt réteg vízkészle­tének rövid időn belüli teljes kimerülése fenyeget. A Góbi-sivatagban az 1960-as évtől kezdve, most is folyamatban lévő 1 : 500 000 ma. vízföldtani térképe­zési munka, a jelen tanulmányban szereplő terület 90%-ában elkészült, amelynek eredményei főleg a fel­szín alatti édesvízi kutatást segítik elő. Emellett, a jelenlegi ós jövőben létesítendő nagyobb ipari és mezőgazdasági központoktól 30—200 km körzetben, a felszín alatti édesvíz készlet feltárása érdekében, nagy­arányú vízföldtani munka folyik az 1970-es évek elejé­től. Ezeken kívül, több mint 2000 db közópmólysógű (30—200 m) fúrt kút, 4000 db ásott és nagy átmérőjű ( 0 1 m) sekély fúrt kút létesült a mezőgazdasági kis­települések és állatállomány számára. így a legeltetésre alkalmas területnek közel 60%-án biztosították a víz­ellátást (Aniszimov, A. A., Gerendorzs, Dz., 1986). Ilyen nagyméretű vízföldtani munkák mellett a Góbi­sivatagban feltárt ásványi lelőhelyek vízföldtani vi­szonyainak részletes kutatását és a felszín alatti víz­járását (természetes körülmények között és mesterséges megcsapolás esetén) folyamatosan figyelő állomások létesítését végzik még. 2. A felszín alatti nagyobb víztároló rétegek víz­földtani sajátosságai A Góbi-sivatagban eddig végzett vízföldtan­munkák eredményei azt mutatják, hogy a kis települések (50—200 fő) és az állatállomány vízi ellátására szükséges vízmennyiség majdnem min­denütt feltárható. Itt nagyobb gondot gyakran a vízminőségi paraméterek, ebből a nagy sótartalom és a fluor okozzák. Viszont a felszín alatti nagyobb mennyiségű édesvíz készletet tároló rétegek ki­terjedése nagyon változó és előfordulása ritka. Pedig ezeknek nagyarányú feltárása nélkül el­képzelhetetlen az ipar és a mezőgazdaság fejlődését biztosító bányászati és öntözőrendszerek tevékeny­sége. A Góbi-sivatag felszín alatti jelentős víztározói­nak keletkezési és kiterjedési sajátosságai három­féle vízföldtani adottságú terület (hegymasszí­vum, lefolyástalan medence, töréses zóna) víz­földtani felépítésében keresendők. Az ősi hegységek utolsó romjait képező, egészen a lefolyástalan medencék szintjéig lemállott hul­lámos domboktól kezdve a fiatal, helyenként 2000—3000 m magasságot is elérő sziklás hegylán­cok átalakult, vulkáni és üledékes eredetű idő­sebb képződményekből állnak. A vizsgálatok eredménye azt mutatja, hogy ezek közül a képződmények közül a paleozóos mészkö­vek (A-PZ)ÓS a mezozóos gránitok ( RMZ) a legjobb víztároló képességűek. A területen lehulló csapa­dék eloszlásának függvényében a kőzeteknek víztároló és vízadó képessége a sztyeppi zónától a sivatagi zóna irányába csökken. Ezen kívül a neotektonikai eredetű töréses zónák és azok metszéspontjai körül a kőzetek vízvezető és víztároló képessége többször (tíz és százszor) nagyobb, mint az azon kívül eső terüle­teken. A hegymasszívumok kiterjedt területein végzett vízkutatási munkák eredményeként eddig hat esetben sikerült feltárni felszín alatti édesvíz lelő­helyet, melyeknek hasznosítható vízkészlete 15— 40 l/s között változik. Ebből hármat (Sohoitin höndi, Dugui—Ulán, Moritin-bulag megnevezésű helyeken) paleozóos mészkőben (tPZ), a másik hármat (Arasánt, Bor-Öndör, Jögzör megnevezésű helyeken) mezozóos gránitban ( rMZ) találtak. Ilyen, aránylag jó víztároló képességű kőzetek fel­színi kiterjedése csak 5%-át foglalja el a kutatási területen előforduló hegymasszívumok területé­nek. A hegymasszívumok 95%-át képző többi kép­ződményben (az effuzív kőzetek, a paleozóos és a proterozóos intruzív kőzetek, paleozóos és pro­terozóos üledékes eredetű átalakult kőzetek) fúrt kutak többsége nagyon kis vízhozamot (0,1—0,5 l/s) ad vagy gyakran száraz. A kutak vízhozama a kőzetek töredezettségétől függően nagyon vál­tozó. A magas hegységeknél az is jellemző, hogy az északi oldalon sokkal több a forrás, mint a délin. Ezt a jelenséget megfigyeléseim szerint a levegő páratartalmának lecsapódása okozza. Ebből arra lehet következtetni, hogy a magashegység-vonula­tok északi oldalán levő medencékben lerakódott vízvezető rétegek jelentős dinamikus vízkészlettel rendelkeznek. Ezt igazolják egyes medencék köz­ponti részén a töréses zónák mentén gyakran jelentkező állandó vízhozamú források, valamint ott feltárt vízlelőhelyeken (Balgaszin—Ulán-núr, Dalanzadgad, Mandah, Harzat) végzett szivattyú­zási és számítási eredmények. A másik vízföldtani adottságú tervletet képező lefolyástalan medencék többsége a középső jurától kezdve folyamatosan feltöltődött szárazföldi üle­dékösszlettel, ritkán a kezdetnél effuzív kőzettel váltakozva is. A nagy kiterjedésű medencékben (Tamszag bulag, Dzünbajan, Ünegtei, Szainsand, Ingenhőver, Ongingol, Nilgi, Dalanzadgad stb.) az üledékes összlet vastagsága 500—3000 m között változik és a teljes rétegsor 16 szintből áll (Marinov, N. A., Popov, V.N. 1963). A lefolyástalan medencék az összes kutatási területnek 58%-án helyezkednek el. A medencék­ben lerakódott kőzetek vízvezető képessége nagyon változó. Gyakran vízzáró agyagos képződmények fordulnak elő. A jó vízvezető és nagyobb vízkészlet felhalmozódására legalkalma­sabb alluviális, proluviális képződmények elter­jedése nagyon ritka, néhány rétegben azonban gyakori. Ilyen rétegek a Föld fejlődésének külön­böző időszakában rakódtak le, amikor a földfel­szín emelkedésének felgyorsulása következtében a medencék többségében az állóvizek visszahúzód-

Next

/
Thumbnails
Contents