Hidrológiai Közlöny 1992 (72. évfolyam)

5-6. szám - Papp Beáta–Kőváriné Gulyás Erzsébet: Karsztvízszintváltozások fitoindikációja az Aszófői-Séden

-362 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1992. 72. ÉVF. 5—6. SZAM a felszínen folyt. Jelenleg a patakmeder kiszáradt és az átlagosan 1,3% esésű mederben csak a Sötétréten van állandóan víz. Az Aszófői—Séd menti területek földtani felépítésében a középső és felső triász időszaki karbonátos képződmények játszanak fontos szerepet. Több forrás tör felszínre közvetlen ezekből a rétegekből: pl. Lázár-kút és a Bozóti-lcút dolomitból, a Velceny-forrás márgából ered. A patakmedret holocén korú alluvium, illetve pleisztocén lösz alkotja. A Sötét-rét forrásai a lösz alól erednek. A Vekeny-ág és a fő ág egyesülése után az Aszófői-Sód medre középső triász mészkő és dolomit rétegeken keresztül éri el Aszófőt, majd pliocén korú anyagon áthaladva holocén berekföldön keresztül jut a Balatonba. 3. A növényzeti í'elmérés módszerei A felvételezés 1990 tavaszán ás nyarán folyt. A vizsgált területek flóralistája alapján különböző szempontú W (vízigény) érték [Zólyomi—Précsényi (1964), Zólyomi et al. (1967)] ás TV (természet védelmi) érték [Simon (1988)] diagramokat készítettünk, melyek alapján a terület vízellátottságának és bolygatottságának mórtékére lehet következtetni. A Zólyomi-féle W értékrendszer a növényfajokat 11 csoportra osztja a vízigényük alapján (a magasabb W érték nagyobb vízigényt jelent). A Simon-féle TV értékrendszer pedig a magyarországi növényfajokat 10 csoportba rendezi. Az első 6 csoport részesedése a fajösszetételből a természetesség kifejezője; unikális vagy ritka fajok (U), kiemelten védett fajok (KV), védett fajok (V), társulásokban domimáns természetes fajok (E), természetes kísérő fajok (K), természetes pionírok (TP). Az utolsó 4 csoport részvételi aránya a degradáció mértékére utal; zavarástűrő természetes fajok (TZ), gyomok (GY), gazdasági növények (G), adventív elemek (A). 4. A l'lorisztikai összehasonlító vizsgálat eredményei Az Aszófői—Séd felső szakaszán a felmérések több, víz által meghatározott, természetes növényzettel borított területen folynak. Ezek közül a jelen cikk két forráscsoport illetve azok környékének növényzetével foglalkozik, melyek mai állapotának összehasonlítása az 50-es évek végi adatokkal jó tájékoztatást nyújt a területet ért hatásokról. Az egyik ilyen terület a Séd legészakibb forrásainál a Lázár-források környéke (2. ábra), ahol az egykori felmérések szerint Caricetum gracilis (magassásos) társulás kiterjedt állománya húzódott. Napjainkra a Caricetum gracilis a magassásosok egy másik képviselőjévé, Caricetum acutiformis ripariae-vá, fejlődött. Az egykori társulás fajainak körülbelül fele most is fellelhető a területen, de ^ úf flóra (1000) CD régi (I6r« (1066) 40 35 "30 25 20 15 10 () '1 123466789 10 11 W 2. ábra. A Lázár-források Caricetumának összehasonlító W-érték diagramja 40 35 30 25 20 15 10 6 ^ köiöt !«|ok CHl régi »«(ok 10 11 3. ábra. A Lázár-források Caricetumának 1956-os W-érték diagramja a közös és a régi fajok arányának feltüntetésével igen nagymértékű betelepülés is történt (3., 4. ábra). Az annak idején domináns (A —D:2 —3, K:V) Carex gracilis ma sokkal kisebb abundanciával és konstanciával (A—D: H—1, K:II) képviselteti magát. Néhány subdomináns faj hasonló borítási értékekkel (A—D:l,l—2, K:IV) szerepel ma is, mint 30 évvel ezelőtt pl. Equisetum arvense, Cirsium rivulare, Angelica silvestris, Festuca pratensis. Az Eurhynchium hians által alkotott mohagyep teljesen eltűnt. A Lázár-források környékén csak a ma egyetlen vizenyősebb területen, egy