Hidrológiai Közlöny 1992 (72. évfolyam)

5-6. szám - Papp Beáta–Kőváriné Gulyás Erzsébet: Karsztvízszintváltozások fitoindikációja az Aszófői-Séden

PAPP B.—KÖVÁRINÉ G. S.: Karsztvízszintváltozások fitoindikációja 363 40 35 30 25 50 15 10 k»i«a falok E'.l ú| fiiak 70 65 60 55 50 45 40 35 30 25 20 15 10 5 O (Elül flórt (1900) IrAgl flórt (t«66) 1 B I 4. ábra. A Lázár-forrásuk Oaricetumának 1990-es W-érték diagramja a közös és az új fajok arányának feltüntetésével feltörő forráserecske körül, bokorfüzek alatt él számottevő mohaflóra, melynek alkotói Brachythecium rutabulum, Cratoneuron filicinum, Plagiomnium undalatum. A régi növényegyüttes jelentős átalakulását eredményezték a betelepülő fajok. A legszembetűnőbb a Carex acutiformis és a Carex riparia megtelepedése, melyek borítási értékei jóval nagyobbak a Carex gracilis-énál és így e két sás vált az asszociáicó domináns fajává (A—D :4, K:V). Említésre méltó a Mentha longifolia térhódítása (A—D:2—3, K:IV) főleg a forrásfeltörés környékén. A zavarást tűrők (Tz) és gyomok (Gy) (pl. Oalium aparine, Cirsium arvense, Urtica dioica) megtelepedése és egyre nagyobb részesedésük a faj összetételből (A—D:1 K:III) a terület bolygatottságát jelzi. Az élőhely vízellátottság változásáról az összehasonlító W érték diagram (2. ábra) alapján kaphatunk képet. A jelenlegi növényegyüttes W érték eloszlása szélesebb spektrumú, mint a 30 évvel ezelőtti. A 2,

;3.4-es W értékű fajok megjelenése mellett a magasabb W értékű fajok arányának csökkenése a régi állapothoz képest egyértelműen utal a terület száradására. A 3. ábrán megfigyelhető, hogy az egykor itt é*t magasabb W értékű fajok több mint fele ma is megtalálható a növényegyüttesben. A közös és az új fajok arányát szemléltető W érték diagram (4. ábra) is sok érdekes információval szolgál. Ezen a diagramon látható az alacsonyabb W értékű fajok megjelenése, de a magasabb W értékeket is érintő nagyarányú betelepülés is szembetűnő. Az új 8, 9, 10-es W értékű fajok megtelepedése talán a régi társulás organizáltsági fokának csökkenésére utaló tény. A szerkezeti stabilitás csökkenésével út nyílott az invázióra és ennek eredményeként a régi magasabb W értékű fajokat az erőszakosabb, erősebb kompetítor betelepülők háttérbe szorították. U KV V E K TP TZ GY Q A TV 5. ábra. A Lázár-források Carieetumának összehasonlító TV-érték diagramja 70 65 60 55 50 45 40 35 30 25 2() 15 10 I közfia fajok L J r«c' f»Íok U KV TZ GY G 6. ábra. A L,ázár-forrás Carieetumának 1956-os TV-érték diagramja a közös és a régi fajok arányának feltüntetésével A növényegyüttes természetvédelmi értékelése [összehasonlító TV diagram (5. ábra)] a természetes zavarást tűrők (TZ) és gyomok (GY) növekvő arányát mutatja. A jelenlegi állományban a természetes társulásalkotók aránya (E+K) csökkent. A közös és a régi fajok arányát feltüntető TV érték diagram (6. ábra) szerint az egykori természetes társulásalkotók (E + K) és a zavarást tűrők (TZ) fele eltűnt a területről. A közös és az új fajok arányát szemléltető TV diagramról (7. ábra) viszont leolvasható, hogy e csoportokban