Hidrológiai Közlöny 1992 (72. évfolyam)

5-6. szám - Böcker Tivadar–Hőriszt György: A Dunántúli-középhegység főkarsztvízszintjének előrejelzése az 1992–2010 közötti időszakra

-358 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1992. 72. ÉVF. 5—6. SZAM VÍZSZINT M 175 158 125 108 75 1959 1968 HgN-63 \ 970 1988 1998 2000 2010 EVEK 18. ábra. A karsztvízszint mért és előrejelzett helyzete a HgN—63. észlelőkútban A teljes vízkilépés 518 m

3/min. mely 8%-kal meghaladja az 1995-re tervezettet. A tárolt vízkészlet gyarapodása miatt növekvő víznyomás a forráshozamok növekedésével (+14%) jár együtt mely viszont visszahat a vízszintemelkedésre és ily módon a rótegvízforgalom minimálisan csak 6%-kal csökken. Az 1995—2000 közötti öt évben a Dk egész területén a számított és átlagos vízszintemelkedés 1 m-re becsülhető. Ennek az az oka, hogy a pozitív karsztvízforgalom 25 m

3/min.-ra esik vissza, mely az 1995. évinek mintegy 45%-a. A számított vízszinteloszlást a 16. ábra szemlélteti. 4.5. Előrejelzés 2010-re A tervek szerint 1995—2000 között megnyitásra előirányzott bányák prognosztizált vízhozama tovább növekszik. Az 1. táblázatból kitűnik, hogy a források 53 m

3/min. vízhozama (1990) 83%-kal növekszik 2010-re, ezzel szemben, ugyanezen idő alatt a bányvízemelés 59%-kal, a rétegvízbeáramlás 62%kal csökken. 2000 és 2010 között az új bányák vízemelésének hatására ismét depressziós terek jönnek létre. A Dunántúli-középhegység egészében a vízszintemelkedés megáll. Ennek az a magyarázata, hogy a karsztvíz utónpótlódása (az átlagos beszivárgás és a rétegvízbeáramlás összege) mindössze 3 m

3/min-mal haladja meg az összesített vízkivételt. Ez a Dk egészén, 10 év alatt 0,18 m-es emelkedést jelent, azaz lényegében a helyzet változására nem számíthatunk. A 2010-re várható vízszinteket a 17. ábra szemlélteti. A prognózis készítésekor 50 évi átlagos beszivárgással számoltunk. Természetesen, ha az utánpótlódás az átlagot meghaladja, vagy a tervezett vízkivételek a tervezettől jelentősen eltérnek, akkor ez a prognózis másként alakul. Az esetben, ha 1990 és 1992 között az átlagot 10%-kal meghaladó beszivárgás volna, úgy a becsült 1,9 m-es átlagos emelkedés 2,5 m lenne. Ennek következtében a forráshozamok emelkednének és csökkenne a réteg vízbeáramlás. Ily módon a szintemelkedés 1,9—2,5 m közé állna be. 5. Gyakorlati következtetések A Dunántúli-középhegység főkarsztvízrendszerének az 1990—2010. évek között várható állapotától számos gyakorlati következtetés vonható le, mely egyaránt érinti a környezetvédelmet, a vízgazdálkodást, a turizmust, a nyersanyagkutatást és a kitermelést. Ezekre néhány példát mutatunk be. A környezetvédelemnél és a vízgazdálkodásnál látnunk kell, hogy az 1950-es állapotok visszatérése csupán ábránd. Míg 1950-ben az összesített