Hidrológiai Közlöny 1992 (72. évfolyam)

5-6. szám - Szilágyi Attila: Az árvízi előrejelzés lehetőségei kisebb mellékfolyókon

SZILÁGYI A.: Az árvízi előrejelzés lehetőségei 317 A hazai vízgyűjtő átlagos magassága 250 m körüli, a külföldi területeké kb. 450 m. A magyar vízgyűjtőn belül a 800 m feletti vízgyűjtő aránya alig éri el az 1%-ot, a határon túl ez az arány legalább tízszeres. Hasonló eltérések jellemzik a vízgyűjtő hazai és határon túli területeit a csapadék vonatkozásában is. A magyar terület átlagos évi csapadéka 600 mm körüli, a szlovák vízgyűjtőké mintegy 720 mm. A Börzsönyben az átlagos évi csapadék helyi maximális értéke alig haladja meg a 800 millimétert, míg a forrásvidéken az évi átlagos csapadék 900 mm fölött van (1. ábra). Eloszlását tekintve a nyári csapadékok vannak túlsúlyban — május, június és július hónapok együttes csapadéka az évi mennyiségnek 28,7—33,3%-a. Az 50—70 mm nagyságú 1 napi csapadék a téli hónapokat kivéve bármikor előfordulhat. A magassági tagozódással összefüggő területi különbségek az évi középhőmérséklet területi megoszlásában is jelentkeznek, a vízgyűjtő legalacsonyabban fekvő területein az évi középhőmérséklet 9,5—10,0°C, a hazai vízgyűjtő legmagasabb helyein ennek értéke 8°C alatt marad (1. ábra). A vízgyűjtő terület mintegy 30%-át erdők borítják, és jelentős a rét-legelőterületek nagysága. Az Ipoly átlagos mederesése 0,37 ezrelék, a völgyesés 0,58 ezrelék, a folyó beágyazottsága 2,5—3,0 m, az átlagos mederszélesség 12—15 m. A középső szakaszhoz tartozó vízgyűjtőterület nagysága 2810 km

2 (54,9%), így az összegyülekezés, a lefolyás és a vízmennyiség szempontjából ez a szakasz a legfontosabb. A felső szakasznak a Rákos-pusztai szűkület feletti 40 km hosszú szakaszt nevezzük. Itt az átlagos mederesés 0,45 ezrelék, a völgyesés 0,5 ezrelék. A meder beágyazottsága 2,0—2,5 m, az átlagos mederszélesség 12—15 m. A hozzátartozó vízgyűjtő terület szintén jelentős 1165 km

2 (22,3%). E felett a forrásvidékig mintegy 46 km hosszban a völgyesés 20 ezrelék. Az Ipoly medence vízrendszerét sűrűn, legtöbbször egymással közel párhuzamosan elhelyezkedő völgyeken lefutó számos kisvízfolyás alkotja, melyek közül alig néhány rendelkezik 100 km

2-nél nagyobb vízgyűjtő területtel. A hazai eredetű vízfolyások közül ezek a Dobroda, a Ménes, a Szentlélek, a Fekete-víz, a Lókos és a Kemence patakok. A határszakaszon csatlakozó öt jobb ]:>arti mellékpatak általában nagyobb vízgyűjtő területtel rendelkezik. Ezek a Tisovnik, a Krupinica, a Kürtös (Krtis), a Cakovsky és a Selmeci (Stiavnica) patakok. A vízgyűjtő északi felén és keleti odalán a vízhálózat igen sűrű és a mellékágak nagy mederesésükre jellemzően szinte egyenes vonalban jutnak le a befogadó fő völgy felé. A mellékvölgyek átlagos esése a rövid torkolati szakaszoktól eltekintve 4—75 ezrelék. 3.2. Az Ipoly vízgyűjtő meglévő információs hálózata Az Ipoly vízgyűjtőjén megközelítőleg 30 vízmérceállomás létesült. Ezek több mint kétharmada Csehszlovákia területén helyezkedik el. Az állomások közül 11 közvetlenül az Ipoly folyón létesült. A jelentősebb mellékvízfolyások közül a Kürtös (Krtis) patakon nem működik vízmérce (1. ábra). Az operatív információs láncba azonban mindösszesen az alábbi hat állomás van jelenleg bekapcsolva: Távolság a Vízgyűjtő torkolattól terület nagy(km) aága (km

1) 1. Ipolygalsa (Holisa) 191,1 685 2. Nógrádszakái 158,8 1850 3. Tótgyarmat (Slovenske Darmoty) 111,8 2740 4. Balassagyarmat 110,8 2748 5. Visk (Viskovce nad Ipl'om) 54,8 4660 6. Ipolytölgyes 18,8 5010 A hidrometeorológiai észlelőhálózat a területen jóval sűrűbb. A vízgyűjtőterületen 75 csapadékmérő üzemel, melyből 23 Magyarország területén található. Ezekből összesen 9 állomás tagja az operatív hálózatnak. Külön problémát okoz, hogy a csehszlovák területről beérkező csapadékadatok kivétel IS 20 2Í 3) 5 10 75 20 KnapJ roájua jilmiuB 2. ábra. Az 1987. május 11-tül június 20-ig árhullám, vízhozam és csapadék grafikonjai Jt (mm) Tpoly^laa Nográdszatal B&lafio^jpornsA Vi'sJt Zpc'yí 0 ttCmVí) VÍ3k(V<«fK,«E) CHotesO H mtfrivarmai (Slovenfffcy D.)