Hidrológiai Közlöny 1992 (72. évfolyam)
5-6. szám - Szilágyi Attila: Az árvízi előrejelzés lehetőségei kisebb mellékfolyókon
318 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1992. 72. ÉVF. 5—6. SZÁM nélkül az Ipoly folyó mellett létesült állomásokról érkeznek, így a mellékvízgyűjtők pillanatnyi csapadékviszonyairól keveset tudunk. 4. Gyakorlati alkalmazás, modellparaméterek előállítása az Ipoly folyóra A gyakorlati alkalmazást nehezítette az a tény, hogy az Ipoly folyó eddig észlelt legnagyobb árhullámai az 1970-es években jelentkeztek. A mederrendezési munkák azonban az ezt követő időszakban történtek, így ezek az árhullámok a jelenlegi állapot előrejelzési paramétereinek előállításához egyáltalán nem használhatók. A modellparaméterek előállításánál a másik nehézséget az a tény okozta, hogy a kisvízfolyásainkon az 1983-as évtől az átlagnál kisebb volt a lefolyás (Holló, 1990). A rendelkezésre álló adatok alapján, a fentiek figyelembevételével 5 árhullámot választottunk ki, melyek részleges ismertetését és vizsgálatát elvégeztük. — 1985. március 4—április 17. — 1987. február 8—március 10. — 1987. március 21—május 1. — 1987. május 12.—június 20. (lásd 2. ábra) — 1988. március 13—április 25. 4.1. Lefolyási viszonyok változása a mederrendezés hatására (t 3) A mederszabályozási munkálatok jelenleg is folynak. A pénzügyi lehetőségek és a két ország különböző igényeiből következően a szabályozási munkák nem egységesen, hanem szakaszosan történnek. A szelvénybővítések, kanyarátvágások erősen megnövelik a meder vízszállító képességét. A növényzet ritkítása — egy ilyen kis folyónál, mint az Ipoly — nagy hatással lehet a nagy árvizek levonulási viszonyaira. Az árterület töltésezéssel való csökkentése viszont megnöveli az árvízi szintmagasságokat. Hasonlóan jelentős változást okoztak az oldal-kisvízfolyások, patakok rendezései, melyekről — főleg a szlovák oldalról — semmilyen adat nincs. A vizsgált árhullámok felhasználásával meghatároztuk a levonulási időket és az eredményeket szakaszonként, illetve összegezve a vízfolyás hosszszelvényén tüntettük fel (3. ábra). Az ábrán feltüntettük az 1980 előtti árhullámokból számított levonulási időket is. (VGI, 1986). Megállapítható, hogy az átlagos levonulási idők jelentősen csökkentek a nógrádszakái—balassagyarmati szakasz kivételével minden szakaszon. Ez magyarázható azzal, hogy az adott szakaszon a jelentősebb mederátvágások, illetve mederrendezések 1980 előtt történtek. A két szélső szelvény esetében mintegy 4 nap alatt levonultak az árhullámok, a régebbi 6—8 nappal szemben. Az árhullámok tetőzési időpontjai közötti különbség, mintegy a felére csökkent, tehát a mederszabályozások miatt az előrejelzési időelőny jelentősen csökkent. Ha ezt az operatív védekezés szempontjcából hátrányos változást ellensúlyozni akarjuk, — és ezt kell tennünk — akkor az egyik lehetőség az, hogy csökkentjük az észlelt adatok beérkezési idejét. A levonulási idők szabályozási művekkel, beavatkozásokkal való lerövidülése az árhullámok egymásra futási esélyeit és ezzel az árvízveszélyt növeli, ezáltal fokozódik a megbízható előrejelzés iránti igény. 4.2. Lefolyási hányad (a) Az előrejelzés szempontjából kimondottan fontos lefolyási hányad számszerűsítésének nehézségét az operatív hálózatba bekapcsolt kevés állomás adatainak a részvízgyűjtők egészére történő érvényesítése okozta. Más lehetőség nem lévén, a részvízgyűjtő területek elhelyezkedésének megfelelően számított súlyozott középként vettük figyelembe a csapadékmennyiséget. Az előzőleg megállapított apadási görbék segítségével leválasztottuk a felszíni lefolyást, így kaptuk meg a lefolyt vízmennyiség adatokat. A már vázolt problémák miatt az Ipoly folyóra azt az általános törvényszerűséget nem lehet kimutatni, miszerint a lefolyási hányad a vízgyűjtőterület növekedésével csökken. 4.3. A lineáris tározóegység árhullámképének időparamétere (~f 2) A 2.2. pontban leírt módon a felső szelvényből a levonulási idő segítségével transzformált árhullámot az alsó szelvényből kifolyó vízhozamadatsorból levonva megkaptuk a részvízgyűjtő árhullámképét. A vizsgálatok szerint a nógrádszakái— balassagyarmati szakaszon a medertranszformáció meghatározásánál nem a 2.1. pontban leírt módon számított Uj paramétert használtuk, hanem a Poisson-eloszlás ötödfokú eloszlását: Xn n~ x . n Uj=— — e* 1 ahol n = 5 és = (ra—1)! U A szeparált adatok felhasználásával a csapadékadatok figyelembevételével meghatározzák a t 2 paramétereket. A kapott paramétereket az alábbi táblázat tartalmazza. A bemutatott adatok az 1987 májusi árhullámra vonatkoznak. (Lásd 2., 4.,5.,6.,7.,8.ábrák). Fr (km 2) a h (nap) h (óra) Ipolygalsa (Holiaa) Nógrádszakái Balassagyarmat Vísk (Viskovce Nad Ipl'om) Ipolytölgyes 685 1165 897 1913 350 0,121 0,121 0,185 0,243 0,494 3,24 3,56 1,2 1,88 3,2 18,0 48,0 32,0 18,0 ahol F r — a rész vízgyűjtő nagysága — a lefolyási hányad — lineáris tározóegység árhullámképének
