Hidrológiai Közlöny 1992 (72. évfolyam)

4. szám - Könyvismertetés

Hírek 253 A főcsatorna 10—98 km szakaszán a talajvízviszonyok igen egyenletesek, a vizes szelvény legnagyobbrészt vízzáró szikes agyagtalajban halad, csak igen rövid szakaszokon találtak vízáteresztő homokréteget. Az első 10 km-es szakaszon a talaj változatos rétegezésű, abban sok iszap- és homokréteg van, de a fenékvonal itt is az agyagtalajban fekszik. Az első 10 krn-es szakaszon a Keleti-főcsatorna mindkét oldalán jó termőkópességű homoktalajok vannak. Ettől délre, a bal parton a debreceni löszhát fekszik, jobb oldalán Kábáig egy keskeny csíkon az említett löszhát folytatásában jó termőképességű talajok vannak, de ez a terület csak kis részo a Tiszalöki Öntözőrendszernek, amely zömmel a rossz vízgazdálkodású Hortobágyon fekszik. A Keleti-főcsatornából elsősorban a tőle nyugatra elterülő Hortobágy vidékét és délen a Sárrétet lehet gravitációsan öntözővízzel ellátni. Ez a terület a Tiszántúl legaszályosabb vidékei közé tartozik, ahol magas színvonalú mezőgazdasági termelés öntözéses gazdálkozás nélkül el sem képzelhető. Debrecen ivóvízellátásában is komoly szerepet kapott a Keleti-főcsatorna. A Keleti-főcsatorna 98 km hosszú és 700 t-ás uszályokkal mindkét irányban, 1000 t-ás uszályokkal pedig egy irányban hajózható (1975-ig Balmazújvárosig, illetve korlátozottan Hajdúszoboszlóig). A Keleti-főcsatorna Tiszalöktől Tiszavasváriig max. (30 m

3/s öntözővizet szállít, s onnan tovább a Keleti-főcsatorna eredeti terv szerint 35 m

3/s-ot vezet, de állagának rongálása nélkül — kisebb megerősítés után — tartósan 40—45 m

3/s vízhozam szállítására is képes, a Nyugati-főcsatorna 25 m

3/s vízszállító képességre épült volna ki, a célnak azonban kisebb szelvényű főcsatorna is megfelel. A Keleti-főcsatorna feneke teljes hosszában vízszintes, a víztükör szélessége kb. 40 m, vízmélysége pedig 3—4 m. A főcsatorna üzemi vízszintje általában a terep szintje közelében van, de vannak függőmeder szakaszok is, ahol két oldalt vízzáró töltéseket kellett készíteni. Egyébként a főcsatorna mentén végig mind a töltéseket, mind a depóniákat rendezték és a főcsatorna két oldalán igen szép kaszálót és erdősávot telepítettek. A Keletifőcsatorna méreteit tekintve, hazánk hatodik legnagyobb folyója. A Keleti-főcsatorna építését 1940-ben kezdték meg, de az a háborús események miatt 1944 őszén abbamaradt. A kotrást nagy ütemben újra az 1951. évben kezdték meg, majd később korszerű lépegető kotrót is állítottak munkába, amelynek kb. 3 m

3-es puttonya ós 38 m-es karkinyúlású géme volt. A sínen járó kotró egyidejűleg csak félszelvényt tudott kikotorni, de munkája mintaszerűen szép volt, ugyanakkor a lépegető kotró a főcsatorna tengelyében haladva egy állásból tudta kikotorni a teljes medret és előállítani a két depóniát, de nagy puttonya miatt munkája gorombán darabos volt. Mindkét kotró napi teljesítménye kb. 3000 m

3 volt. A 2 nagy kotrógépen kívül sok 1 m

3-es puttonyú vonóköteles kotró, sok szkróper, dömper és dózer dolgozott a főcsatorna munkájában. A Keleti-főcsatornából kereken 9,5 millió in

3 földet kotortak ki. A töltésekkel elfoglalt területen mintegy 700 kat. hold kaszáló és ugyanannyi erdő létesült. Az erdő üde zöld sávja ezen a kopár, fátlan vidéken előhírnöke a főcsatorna által kialakítandó új növénykultúrának, és aki ismerte a Hortobágy vidékét a főcsatorna építése előtt, az nem mehet el meghatottság nélkül emellett az új honfoglalásnak tekinthető munka mellett. A Keleti-főcsatorna a Tiszalöki Vízlépcső fölött ágazik ki a Tiszából. A Keleti- és Nyugati-főcsatornák vízellátását a Tiszalöki Vízlépcső által duzzasztott Tiszavíz gravitációs úton teszi lehetővé. A tiszavasvári elágazásnál a Tiszától 4,7 km-re létesült a Keleti-főcsatorna vízbeeresztő ós hajózsilipé ós valamivel feljebb a Nyugati-főcsatorna beeresztő zsilipé. A megszokott módszerrel Tiszalöknél a Keleti-főcsatorna torkolatánál vízbeeresztő zsilipet és hajózsilipet, Tiszavasvárinál pedig — ahol a terepen és a vízszintben nagyobb lépcső van — újabb vízbeeresztő és hajózsilipet kellett volna építeni. A torkolati műtárgyat azonban elhagyták és így a duzzasztott víz gravitációsan jut be a főcsatornán Tiszavasváriig. Ez ugyan azzal a hátránnyal jár, hogy a Tisza árvizei is szabadon bejátszanak a Tiszalök— Tiszavasvári 4,7 km hosszú főcsatorna szakaszba, ezért ezen a szakaszon a főcsatorna töltései árvízvédelmi töltések is egyúttal. A tiszavasvári hajózsilip építéséről meg kell említeni, hogy annak alapozása komoly próbára tette az építőket. A hajózsilip felső főjét eredetileg merülőkapuval tervezték meg, amely miatt az alapgödörrel mélyen kellett volna lehatolni a finom szürke iszapos folyós homokba. Az alapozás Larssen szádfalakkal körülvett ós vákuumos talajvízszint-süllyesztéssel víztelenített munkagödörben folyt. A földkiemelés során azonban a folyóshomok altalajban az alapgödörben talajtöréssel fenyegető vízbetörés következett be, mielőtt elérték volna a tervezett fenékszintet. Ezért a további földkiemelést azonnal abbahagyták és az alapgödör fenekét bebetonozták, miután a helyszínen készített vázlatos terven megállapították, hogy hogyan lehet itt a merülőkapu helyett emelőkaput építeni. Az alul bordás vasbeton pályalemez helyett a későbbiekben, bordák nélküli síklemezes pályaszerkezet épült, melynél a vonókábel is a hídlemezben nyert elhelyezést. Ez egyrészt zsaluzási megtakarítást jelentett, másrészt a szerkezeti magasság kisebb lett ós így a feljárók építésénél lényeges megtakarítást értek el. A még későbben épülő hidaknál már az építési sorrend is megváltozott, és a lemezes pályaszerkezet a vonókábeles megoldás helyett utánfeszített kivitelben épült. Ezzel a szerkezeti kialakítással az építési idő jelentősen megrövidült ós a hidak költsége is jelentősen csökkent, ezenfelül pedig az így épített hidak pályalemezén nem keletkeztek repedések, mint az előbbi hagyományosan épített hidaknál. A közúti hidak közül 16 híd építésének irányítását és a beruházás lebonyolítását a KPM Hídosztály mérnökei, 4 közúti hídépítés irányítását és beruházását a VIZIBER mérnökei, a vasúti hidakót a MÁV Vezérigazgatóság Hídépítési Osztályának mérnökei végezték. A Keleti-főcsatorna összes költsége 1951. évi árszinten kereken 321,5 millió forint, 1962-es árszinten kereken 650,8 millió forint volt. A Keleti-főcsatorna 1951-ben megkezdett építését 1963 tavaszán fejezték be teljesen. Az öntözést a főcsatornából részlegesen már 1954-ben megkezdték, amikor a tiszalöki duzzasztóművet üzembe helyezték. A Keletifőcsatornát 1956 júliusában helyezték üzembe. Az öntözéses gazdálkodás fejlődése azonban nem követte a főcsatorna nyújtotta lehetőségeket, pedig a főcsatorna 1954-ben Hajdúszoboszlóig, 1955-ben Kábáig és 1956-ban innen fólszelvénnyel teljes hosszában elkészült, így az öntözés fokozatos fejlesztésének akadálya nem lott volna. !í. A Nyugati-főcsatorna és Hortobágy-főgyííjtő A Nyugati-főcsatorna a Tiszalöki Öntözőrendszer másik főcsatornája, amely a rendszer nyugati szólón halad. A Nyugati-főcsatorna vízellátását a hasonló nevű beeresztő zsilip biztosítja, amely a Keleti-főcsatorna Tiszavasvárinál épített vízbeeresztő- és hajózsilipje közvetlen közelében afölött épült. A Nyugati-főcsatornát eredetileg 25 m

3/s vízszállítására tervezték, de később a terv módosult ós 13 m

3/s vízszállítására lett kiépítve. Ezt a főcsatornát a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság építette 1963—1965-ben. Hossza 43,05 km és elsősorban a tőle keletre eső területeket látja el vízzel. Költsége kereken 65,8 millió forint volt. A Nyugati-főcsatorna részben a halastói tápcsatornán keresztül a tiszakeszi tiszai szivattyútelepről is kaphat öntözővizet. A tiszalöki öntözőrendszer vízellátására ugyanis a Tisza 471 km-es szelvényében 1948-ban épített tiszakeszi szivattyútelep is szolgáltat — a szükség szerint — szivattyúzott öntözővizet. A Nyugati-főcsatornához 5 öntözőfürt kapcsolódik.