Hidrológiai Közlöny 1992 (72. évfolyam)

4. szám - Könyvismertetés

251 REFUZNYIKI Elmélkedés statisztikáról, közvélpniénykutatásról Aki a statisztikától, közvólemónykutatástól mást kap, mint amiről meg volt győződve, vagy amit kapni szeretett volna, hajlamos a kutatás módszereit megkérdőjelezni, néha még magát az alaptudományt is. Mi ne essünk ebbe a hibába, s inkább konkrét esetekben vizsgáljuk meg azt, tulajdonképpen mire is adott feleletet egy-egy elvégzett vizsgálat. Arra, amire a vizsgálók gondoltak, esetleg egészen másra? Visszaemlékszem pl. az 1953. november 25-ót megelőző napokra. Mindenkit az egyébként G : 3-as győzelmünkkel végződött angol—magyar labdarúgó-mérkőzés várható eredménye érdekelt. A Műszaki Egyetem akkori I. Vízépftóstani Tanszékén minden elérhető tanszéki munkatárstól — a professzortól a hivatalsegédig —sőt még a szomszéd I I. Vízópítóstani Tanszók egyes tagjaitól is tippet kértünk, és végül 53 kapott tippből statisztikai sokaságot készítettünk még a mérkőzés előtt. Emlékeim szerint a relatív többséget a 2 : 1 arányú magyar győzelem várása hozta. Gólkülönbségek szerint rendezve az adatokat : a várakozások zöme az egygólos (4-1) magyar győzelem mellett volt. Jelentékenynek bizonyult azoknak a száma is, akik kétgólos (+2) magyar győzelmet, vagy döntetlent (0) vártak. Néhányan egygólos angol ( — 1) győzelmet gondoltak, s csak egy valaki volt, aki háromgólos (+3) magyar győzelmet várt, de az is 5 : 2 arányban. (Ezzel ő lett a győztes). További tippek (tehát +3-nál magasabb, ós — 1-nól alacsonyabb értékek) nem voltak. Végül is hogy lehetett, hogy annyi „labdarugószakértő" sokaságában ennyire „mellé talált", s nem a várható érték — a kb. 1 gólos magyar győzelem —.hanem egy egészen szélső eset következett be, amelynek az adott statisztikai sokaságot illetően kb. 2%-os, vagyis minimális valószínűségi esélyt lehetett tulajdonítanit A választ még annak idején megadtuk. A tippelők nem a lezajlott mérkőzés tényleges eredményére vonatkozó információikat, vagy mérési adataikat vitték a statisztikai sokaságba annak elemekónt, hanem azt, hogy — számszerűsítve —- mi a véleményük egy rövidesen bekövetkező esemény kimeneteléről. Ezt a véleményt befolyásolhatta az akkori labdarúgás ismeretéből megszerezhető tippelési gyakorlat, de nem kevésbé a magyar csapat iránti rokonszenv. Bizonyos, hogy hasonló helyzetű angol szurkolókat — még ha a csapatok erőviszonyait jól ismerték volna is—a saját csapat'győzelme iránti vágy a tippelésben is másként befolyásolhatott. Az angol — magyar labdarúgó mérkőzés előtti tippelós statisztikai értékelése tehát nem magára a mérkőzésre, annak tényleges eredményére vonatkozott, hanem egy — talán nem is reprezentatív — csoport véleményének megoszlására, arról, miként gondolkoznak a mérkőzés ered ményéről. Továbbmenően: a lottóban minden héten milliók nyilvánítanak véleményt arról, hogy várakozásuk szerint melyik lesz az az öt szám, amit ki fognak a soron következő sorsoláson húzni. Hogv az egyes számok iránti érdeklődés nem egyenletes megoszlású, azt az igazolja, hogy bizonyos számkombinációk kihúzása esetén nagyobbak, mások esetén kisebbek a nyereményösszegek: többen, vagy kevesebben várják egyes számok kihúzását. A húzásokat azonban a vak véletlen vezérli, ós a kihúzott számok közömbösek az irántuk megnyilvávánuló várakozások iránt. A lottózók ,,közvólemóny"-ót lehet értékelni, — abból a szempontból pl. milyen számok a kedveltebbek, ós ennek mi az oka —, de ennek semmi köze sincs a tényleg kihúzott számokhoz. A fentiek előrebocsátása után fűzzünk néhány megjegyzést a Magyar Gallup Intézet közvólomónykutatásához, amelyről a Népszabadság c. napilap 1992. június G-i száma „Nem kell a bősi erőmű" címmel ad hírt. A tíallup-vizsgálat — a Népszabadság szerint — ez esetben, a szokásostól eltérően (1992. május 14. ós 17. között) nem azt kérdezte az emberektől, hogy honnan szerezték a Bős—Nagymaros kérdéssel kapcsolatos információikat, hanem azt, hogy ,,mennyire érdekli őket a bősi erőmű felépítése körüli vita". Ötfokozatú skála szerint 1000 válaszoló 3,76 átlaggal fejezte ki érdeklődésének magas szintjét, bár 29%-uk „nem tudom" válasszal ólt. (Ezeket — érdekesen — nem az 1. fokozat szerint értékelték!) Az ezer megkérdezett 62%-a tudta, hogy a „magyar kormány az erőmű felépítése ellen van" — ez a magukat az ügyben érdeklődőnek tartó 709 személy 87%-a —, de az ,,órdeklődő"-k 7%-a szerint ez fordítva van. A 709-ek 57%-a vélte, hogy a magyar kormány nem fogja tudni elérni, hogy a szlovákok ne építsék fel a bősi vízlépcsőt, 20%-uk viszont úgy véli, hogy el fogja tudni érni. (Ez tippelési verseny. . .) A 709 érdeklődőnek 69%-a volt az erőmű felépítése ellen. A teljes ezer főnek ez csak kisebbsége, hiszen 487 fő volt kifejezett ellenző. Az is tény, hogy a 709-ek közül 21% volt kifejezetten erőműpárti, és 10% vélemény nélküli. Itt most szakítsuk meg az eredmények közlését és foglalkozzunk a közvéleménykutatás valós tárgyával. Mivol társadalmunkban kevés a hozzáértő ós tájékozott szakember, feltehetjük, hogy a válaszadók másoknak a különböző hírközlő szerveken át közvetített véleményét tették magukóvá. Az ügy iránt „érdeklődő" személyek két állapotban lehetnek: arra a kérdésre, hogy felépüljön -e a vízlépcsőrendszer, mondhattak ,,igen"-t, vagy ,,nem"-et. Minden ráhatási („meggyőzési") folyamat azonban, vagy azt eredményezi, hogy a különböző állapotban lévő személyek fenntartják nézetüket, vagyis megmaradnak abban az állapotban, amelyben voltak, vagy megváltoztatják nézetüket, és átmennek a másik lehetséges állapotba. Legyen egy ráhatási periódust követően a a valószínűsége annak, hogy aki az „igen" állapotban volt, „nem" állapotba kerül (így 1—a a valószínűsége az „igen" állapotban való megmaradásnak), és 6 a valószínűsége annak, hogy aki a „nem" állapotban volt, „igen" állapotba jut (és 1—b a valószínűsége a „nem" állapotban való megmaradásnak). Látható, hogy Markov-folyamatot értelmeztünk a következő átmenetvalószínűsógi mátrixszal: Igen Nem Igen 1—a a Nem b 1—b A mátrix önmagával törtónt többszörös szorzatából, de ennél egyszerűbben: a fix-mátrix megállapításának szabályaiból meghatározhatjuk, hogy nagyon sok, különböző ráhatás nyomán a véleményt adók állapotának valószínűsége: b a pigen = ésPnem = T+íT Meglepő, hogv a közvólemónykutatástól várható eredmény nent függ a kezdeti állapotmegoszlástól, ós csak a véleményüket változtatók befolyásolják. Ebből tehát az következik, hogy akárcsak a totózásnál, vagy a lottózásnál: a közvélemény nem az eredeti tárgyat tükrözi, hanem a tippelésben részt vevők véleményének — a közvélemény alakítóinak propagandájától függő — megoszlását. Vajon pl., ha 1953-ban a sajtó, vagy rádió itthon, vagy külföldön annak hírót terjeszti, hogy a magyar labdarúgó válogatott tartalékos lesz, ugyanúgy tippeltek volna a megkérdezettek? És változott volna a végeredmény, ha a hír nem bizonyul igaznak? A Magyar Gallup Intézet vizsgálatából így helytelen volna arra következtetni, hogy mit akar, vagy mit nem akar a „magyar lakosság" Bős—Nagymarost illetően, hanem inkább az derül ki, hogy a tárgyban járatlan meg-