Hidrológiai Közlöny 1992 (72. évfolyam)

4. szám - Vágás István: Kállay Miklós (1887–1967), az Országos öntözésügyi Hivatal elnöke

232 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1992. 72. ÉVF. 4. SZAM elgondolások, tervek, létesítmények semlegeseknek bizonyultak a politikai, hatalmi és gazdasági rendszerek változásához képest, legfeljebb, e tényről okosan hallgatott minden érdekelt. Kállay Miklós személyisége és szerepe így ,,fehér folt" maradt vízügyi műszaki történelmünkben. Az 1937. évi XX. törvénycikk ,,az öntöző gazdálkodás előmozdításához szükséges intézkedésekről" végrehajtása megkezdődött, és más néven bár, de a 60-as évek kezdetére be is fejeződött. 1992-ben már egyik fontos létesítményének, a békésszentandrási duzzasztóműnek ötvenedik fennállási évfordulójáról emlékezhetünk meg. Ez az alkalom is megerősítheti, hogy Kállay Miklósnak a vízügyek érdekében kifejtett tevékenységét bemutassuk és értékeljük. 2. Az öntözési törvény előzményei A 30-as évek végefelé valósággá vált öntözési törvényünk létrejöttéhez a trianoni béke területi rendelkezései adták a kényszerítő ösztönzést: Magyarország elveszítette hegyvidékeit, s az Alföldre szorított lakosság élelmiszer-ellátását a mezőgazdasági termelés mennyiségi és minőségi növelésével kellett megoldani. Lampl Hugó mérnök, Kállay Miklósnak az Országos Öntözésügyi Hivatalban előbb helyettese, 1943-tól pedig utódja feljegyzéseiben a következőket írta (Lampl, 1971): Az L930-as évek elején ketten tartották időszerűnek az öntözések bevezetését hazánkban: az egyik Horthy Miklós kormányzó volt, a másik Sajó Elemér (1975— 1934), a Földmívelésügyi Minisztérium vízügyi főosztályának vezetője. Ők azonban a társadalom akkori ranglétráján meglehetősen távol állottak egymástól. Már Bethlen István miniszterelnöknek is voltak elgondolásai az öntözés bevezetéséről, Gömbös Gyula pedig utasítást adott az FM vízügyi főosztályának vázlatos terv készítésére. Azt a tervet mutatták be rövid idő múlva a miniszterelnöknek, amit még 1932-ben Kállay Miklós földművelésügyi miniszterrel egyetértésben Sajó Elemér készítetett el az akkor legkiválóbbnak tartott három vízimérnökkel: Németh Endrével (1891—1970), Lampl Hugóval (1883—1970) és Trummer Árpáddal (1884— 1901). Kállay Miklós tehát már 1932-től kezdve az öntözés ügyeinek szentelte munkásságát. A Minisztertanács 1935. október 15-i ülésén Gömbös miniszterelnök javaslatára határozatot hozott, hogy a Földművelésügyi Minisztérium keretében „a Tiszántúl aszályos vidékein az öntözéses gazdálkodás fokozatos bevezetése érdekében szükséges tervek elkészítésére egy tisztán ezekkel a feladatokkal foglalkozó tervezőcsoport szerveztessék". Ez a tervezőcsoport 1936. március 30-ra készítette el terveit és részletes javaslatát. Darányi Kálmán földmívelésügyi miniszter — akkor már egyúttal megbízott miniszterelnök is — Lampl Hugó mérnököt kérte fel, hogy magyarázza meg Horthy kormányzónak az öntözési koncepció lényegét. Erről Lampl a következőképpen emlékezik meg (Lampl, 1971.): „Előzőleg ugyanis [Darányi Kálmán] dr. Benedek József miniszteri tanácsost jelölte ki, hogy magyarázza meg a Kormányzónak az öntözési terv lényegét. Benedek József azonban az audiencián szóhoz sem jutott, mert a Kormányzó azt hitte, hogy dr. Benedek jogi doktor, és egyenesen neki szegezte az akkori közvélemény vádját, hogy ,,a mérnökök kiszárították az Alföldet; itt van az ón kis birtokom Kenderesen, ott volt egy kis tavam, ahol nagy halak éltek, most ki van száradva...". Benedek nem merte ellenvéleményét kifejteni ós feladata vógezetlenül távozott. Amikor Darányi hasonló feladattal engem küldött a Kormányzóhoz, nekem sem jósoltak nagyobb sikert. . . . Pontosan úgy is kezdődött, amint megjósolták: a Kormányzó, amikor beléptem szobájába, felkelt asztalától, ós elém jött a szoba közepéig, ott kezet nyújtott ós azt mondta: „Foglaljon helyet", azután folytatta, amint előre megmondták: Kenderes. . ., halastó..., Alföld kiszárítása. . . stb. Úgy éreztem, hogy zátonyra fut az én hajóm is! Mit tegyek? Körülnéztem, egyedül vagyok, nincsen se szem-, sem fültanúm... és amikor a Kormányzó kimondta a vádat, hogy „a mérnökök kiszárították az Alföldet", beleszóltam: „Kérem, főméltóságú uram, akik ezt állítják a vízimérnökökről, azok a mi képességeinket messze túlbecsülik, mert mi csak enyhíteni tudjuk a lecsapol ások kai a csapadókdús esztendőkben a belvíz okozta károkat ós aszályok idején az öntözésekkel lehetőleg megelőzni igyekszünk a terméskieséseket." A Kormányzót láthatólag meglepte ez a szokatlan közbeszólás és azt kérdezte: „Kegyed mérnök"? — Igen, feleltem. Ekkor akkorát csapott az asztalra, hogy a gondosan hegyezett ceruzák egy fatálcán felugrottak, ós azt mondta: „Na, végre egy mérnököt küldtek hozzám és nem jogászt!" Azután nyugodtan, nagy figyelemmel hallgatta grafikonok bemutatásával kísért előadásomat, amelyre eleve felkészültem. Az audiencia, amely 15 percre volt beütemezve, egy óránál hosszabb ideig tartott.. . . Úgy éreztem, hogy ezzel a szereplésemmel a magyar vízmimérnökök hírnevét a legmagasabb helyen egyszer s mindenkorra sikerült megvédelmezni." Amikor az 1937. április 27-én tartott minisztertanács alapján kiadott rendelettel felállították az Országos Öntözésügyi Hivatalt, annak élére olyan embert kerestek, aki előtt — neve, tekintélye és rangja révén — a kormányzónál és kormánynál az ajtók mindenkor nyitva állnak. Így jött szóba elsősorban Kállay Miklós. Kállay az első kérésre nem adott választ Darányinak, és előbb Németh Endrét és Lampl Hugót hívta meg a lakására — Budapest, Horánszky u. 3. —részletes tájékoztatására. Ez a megbeszélés két és fél órát tartott. Utána — Lampl emlékezése szerint — Németh Endrével megállapították, hogy ,,Kállay éles eszű ember, és vele, mint vezérünkkel meg fogjuk tudni oldani az előttünk tornyosuló nehéz feladatokat. Ez az akkori elképzelésünk valóra is vált." (Lampl, 1971) ízetlen tréfa volna, ha most a mai divatnak megfelelően mondanánk: „a vízügyi lobby ekkor hálózta be a politikus Kállayt". Kállay ugyanis most is saját célkitűzéseit követte. Ennek kialakításához azonban szakembereknek — sőt, a kor már akkor leghíresebb szakembereinek — tájékoztatását, segítségét ós tanácsait vette igénybe. 1937. július 31-ón a kormányzó kinevezte Kállay Miklóst az Országos Öntözésügyi Hivatal elnökévé. Ugyancsak 1937. július 31-én adták ki Horthy kormányzó aláírásával és Darányi miniszterelnök ellenjegyzésével az Országgyűlés két háza által elfogadott 1937. évi XX. törvénycikket az öntöző gazdálkodás előmozdításához szükséges intézkedésekről.