Hidrológiai Közlöny 1992 (72. évfolyam)

1. szám - Zsuffa István: A fölszíni vízkészlet föltárása a hidrológiai folyamatok elemzésével (II. rész)

22 HIDROLÖGIAI KÖZLÖNY 1992. 72. 35VF., 1. SZÁM Csusza koordináta tengely § O "Síi. • lile A tendo.poní RESZLETA TAJEGYSEG TAROZÁSI VISZONYAIT JELLEMZŐ REDUKÁLT TAROZÓVISELKEDESI FÖLTETELES ELOSZLÁS FÜGGVÉNY NYALÁBOKBÓL, F(x\y,z) =p(^x\p=y,X=z) Relatív tarozotérfogat » K Redukciós alap V = a vízfolyás evi átlagos i , i vizallasa 0,Kc. -O J 0,23i •0,6 VI M —1 1 1 1 0,25 050 0,75 1,0 Valószínűség, P Relatív tá rozétértogat 0,25 i 050 ' 0)75 Valószínűség, P^ 17. ábra. A tározó viselkedési függvény karó és állapota, a vízhálózat sűrűsége, esés és érdességi viszonyai, a vízgyűjtő alakja és lejtőviszonyai stb. lényegesen módosítják. Ezek a tényezők azonban a vízgyűjtőterület nagyságának növekedésével egymásra halmozódnak és bizonyos nagyságon felül a teljes környezet átlagos talajtani, morfológiai stb. hatásait tükrözik. Kétségtelen, hogy a csapadékjellemzők térbeli változása folyamatos, a talajtani jelleg azonban éles határok mentén változik. A morfológiai viszonyok alakulása pedig változó, sok esetben elég nagy gradienssel jellemezhető. A csapadék domináns jellege, a topográfiai, morfológiai viszonyok térképi ábrázolásának egyértelmű fölhasználhatósága és a tájegységeken belüli, nagyobb vízgyűjtők talajtani hatásainak kiegyenlítődése teszi lehetővé a lefolyási térképek mozaikkockákból történő, értelmes képének a megszerkesztését. A térképek szerkesztésénél és használatánál gyakorlati nehézséget jelent, hogy a mérceszelvényből számított fajlagos érték nem a mérceszelvény földrajzi pontját, hanem a szelvényhez tartozó vízgyűjtőterületet jellemzi. A tényleges fajlagos értékek esetén ez a nehézség föloldható, hiszen a vízgyűjtőterület nagyságával lineáris kapcsolatban lévő, számított fajlagos érték a terület súlypontjára vonatkoztatható. A középvízhozamok sokévi átlagából számított fajlagos lefolyás sokévi átlagát ábrázoló ,,Lászlóffy-térkép" értékei és a^ vízhozam-nyilvántartási szelvényekben számított sokévi közép vízhozamok között kölcsönös* és egyértelmű kapcsolat van. Ez a kapcsolat akkor is meghatározható, ha a csapadékviszonyok, topográfiai jellemzők földrajzi változása miatt a fajlagos lefolyás a vízgyűjtőterületen belül változik. Ebben az esetben a fajlagos lefolyással súlyozott felületelemek súlypontjában kell a mérési szelvény középvízhozamából számított fajlagos értéknek a térkép adta értékkel egyeznie. A fajlagos lefolyás sokévi átlagát szolgáltató térkép első változatát, 1953-ban Langbein és Coutagne általánosnak mondható összefüggései segítségével Lászlóffy kizárólag hidrometeorológia adatok, csapadék, hőmérséklet átlagértékek alapján szerkesztette meg. A hazai eredetű vízfolyásainkon, az éppen 1950 körül a kisvízfolyásokra is kiterjesztett vízhozamnyilvántartás adataival korrigálták ezt a térképet előbb 1962-ben, majd most