Hidrológiai Közlöny 1992 (72. évfolyam)

1. szám - Zsuffa István: A fölszíni vízkészlet föltárása a hidrológiai folyamatok elemzésével (II. rész)

ZSUFFA I.: A fölszíni vízkészlet föltárása, II. ii az új Vízgazdálkodási Keretterv készítése során (Nováky, 1984). A lefolyási viszonyok jellemzése azonban nem csak földrajzi jellemzésre, illetve a már többször említett „visszacsatolásos" kölcsönös elemzésre szolgál. A vízgazdálkodási gyakorlat olyan vízfolyások vízgazdálkodásával is foglalkozik, ahol nincs hidrometriai megfigyelés. Az ilyen vízfolyások adathiányának pótlására, a hidrológiai analógia fölhasználásával a lefolyási térképek segítséget adnak. Ezt a gyakorlati igényt ismerte föl a Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság 1974-ben, amikor elkészítette a működési területen észlelt adatokra támaszkodva a ,,Lászlóffy"-térkép nagyított, pontosított változatát. A vízjárás pontosabb jellemzésére az évi középvízhozamok sokévi átlagának — „várható értékének" — fajlagos értékeit ábrázoló térképek mellett elkészítették a relatív szórásokat ábrázoló szintvonalas térképet is. (Eszéky—Virág 1981). Mivel a középvízhozamok eloszlása igen jó közelítéssel legtöbbször normális eloszlású, e két térkép alapján bármelyik adathiányos vízfolyásra az évi középvízhozamok valószínűségi eloszlása előállítható (és így például a tározóméretezés is elvégezhető). Az árvízhozamok jellemzése már bonyolultabb: az árvízi csúcshozamok és a vízgyűjtőterületek kapcsolata nem lineáris. A vízhozamnyilvántartási szelvények NQ(L

0, P) árvízhozamai alapján számított B(L

0,P) = —O^P~ (38) M(L

0) árvízi tényező a teljes vízgyűjtőterületet jellemzi, nem a vízhozamnyilvántartási szelvény földrajzi pontjára vonatkozik, de értéke elméletileg nem koncentrálható a terület súlypontjára sem. Számos állomás idősorának elemzésével meghatározott B értékek halmazával azonban az eredeti ,,Csermák" (1954) térkép fölújítható volt és ez a térkép is szolgálja az országos vízkészletföltárás egységes képének a kialakítását, a jellemzés pontosításához szükséges visszacsatolt kölcsönös ellenőrzések rendszerét és a vízgazdálkodási gyakorlatot az adathiánypótlás egyik eszközeként. A kisvizek döntő része a fölszín alatti készletből származik és így az eredetének megfelelő „geológiai" vízgyűjtőterülete nem rögzíthető. A föltárás során ezért kisvízi térképeket nem készítettünk. /I TERÜLET VIZEROHASZNOSITASI LEHETOSECEJ fajlagos elméleti vizerőkészlet KW/km

1 vizerahasznositásra kiépített folyószakasz a termelhető vízenergia hossz-szelvennyel jellemzett folyószakasz országhatár vlzgyiijtőtiatúr vízfolyás fajlagos lefolyás, l/s km

1 az elméleti vizerőkészlet hossí -szelvénnyel jellemzett viztolyásszakasz Eger vízgyűjtője JELMAGYARÁZAT 18. ábra. A potenciális vizerőkészlet szintvonalas térképe