Hidrológiai Közlöny 1992 (72. évfolyam)

4. szám - Geszlerné Szentpáli Ágnes–Sajgó Zsolt–Scheuer Gyula–Szlabóczky Pál: Hatvan és vonzáskörzetének rétegvízszerzési lehetőségei

214 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1992. 72. ÉVF. 4. SZAM SZARWSGEDt Tervezett- ú) HATVAN vfámú Wp:352»n TaIp:DS7m 2. ábra. A—A áttekintő vízföldtani hossz-szelvény 1. Negyedidőszaki rétegek, 2. Felső-pannóniai agyag, iszap, 3. Felső-pannóniai víztartó homokrétegek, 4. inioeén vulkánitok rftB' 150100 5010 50 100 150 3. ábra. B—B áttekintő vízföldtani keresztszelvény (Jelmagyarázat azonos a 2. ábráéval). tos. A fő talajvíztározó összlet a terület északi részén a Zagyva negyedidőszaki üledéke, melyet kelet felől a folyó szabályozott medre, nyugati irányban a Bérpatak bevágódott medre határol. A talajvíz áramlási irányát a kavicsfekű és a kavicstest É—D-i irányú esése adja meg. A völgy területén a talajvízszint esése nem egyenletes, a felső szakaszon 3,0—3,5%

0, dél felé haladva az esés 2%

0-re csökken és Hatvantól már csak 0,5—1%

0 között változik. A talajvíz Apc térségében 130—128 mBf-i szinten található, mely érték Lőrinci—Heréd térségében 122—120 mBf-re módosul, majd Hatvanban 115—114 mBf-i szintek között van, dél felé haladva Boldog községig fokozatosan 110 mBf-i értékre csökken. A maximális talajvízszín a felszínt általában 1—2 m-re megközelíti, de helyenként a völgy talpon a felszínt is eléri. A minimális vízszín viszont többnyire 4—5 m mélységben észlelhető. Egyes területrészeken (pl. a Lőrinci Regionális Vízmű térségében) az átlagos talajvízszín a felszín alatt 6—-10 m mélységben található. A talajvíz maximá-