Hidrológiai Közlöny 1992 (72. évfolyam)

2-3. szám - Hírek

Hírek 191 Az ilyen beavatkozások gondosan átgondolt tervezési folyamaton kell, hogy alapuljanak és amennyire emberileg lehetséges, minden tényezőt számba kell, hogy vegyenek, úgy, hogy az érdekek ós hatások optimális egynesúlyát érjék el. Ez a hasznosság felmérésének mértéke az egyes tervek ós minden egyes terv esetében. Végtére is az emberek, akiket bevonnak az emberi sors és lót szférájának kialakításába, maguk is környezeti tényezők szomszédaik és a jövő nemzedékek számára. E kialakítás és kialakulás keretében fogalmazható meg (Kant utánzásával) a következő ökológiai követelmény: ,,Alakítsd környezeted oly módon, hogy munkád egy hasznos egész részét alkossa". Ezen ökológiai követelmény általános emberi vonatkozású, egy autonóm környezeti etikai kiindulópont, amely képes minden jóakaratú ember ós erő egyesítésére. Másfelől pedig, hogy mi képezi a hasznos egészet, az nagy mértékig egyéni értelmezés kérdése — ós ahogy a tapasztalat mutatja, az eredmények jelentősen változnak. Legalább is a nagy gátak építésének esetében, ami mondjuk a nukleáris energiához, vagy a genetikai mérnökséghez képest viszonylag világos tárgykör, ahol a válasz megtalálásához szembesülnünk kell felelősségünkkel js. Általánosan elfogadott, hogy — egy globális katasztrófát kivéve — a demográfiai növekedés a jövő században olyan népesedéshez vezet, amely legjobban egy túlfűtött kazánhoz hasonlítható. Bolygónkon ma több, mint öt milliárd ember ól, és a következő negyven évben ez a szám várhatóan megkétszereződik. Ilyen körülmények között óriási technológiai és szervezési erőfeszítésbe kerül majd az emberiség jövőjének megvédése, melyben az élet az egész világon élhető lesz. Erre hivatott az emberi szolidaritás, és ezen szolidaritás az ökológiai követelmény alapján az emberi társadalom jellemzőjévé kell, hogy váljék. A Föld felmelegedése az emberiség előtt álló másik probléma. Bizonyos gázkoncentrációk növekedése révén az atmoszférában elnyelődik az infravörös sugárzás, megakadályozva a Föld felszínéről történő energiakibocsátást, ahogy a melegház megakadályozza a virágágyak lehűlését, ami az atmoszféra felmelegedésót okozza. A legfontosabb gázok ebben a vízpára, a szóndioxid, az ózon, a metán és a klórozott fluorozott szénhidrogének. Az ember okozta felmelegedós fő forrásának (50%) a szóndioxidot vélik. Ha a következő ötven évben az embernek sikerül az atmoszféra C0

2-tartalmát megdupláznia — ami a jelen trendekből nem megalapozatlan extrapoláció — akkor a Föld hőmérséklete 3—4 °C-kal megemelkedik. Ennek legdurvább következménye, a sarki jégtakarók olvadása lehet, amit a tengervíz emelkedése ós az alacsony fekvésű területek elöntése kísér majd. Ugyanakkor az északi félteke középső szélességein az éghajlati változás kiterjedt területeken nyári aszályhoz vezet. Ennélfogva minden lehetőt meg kell tegyünk a jelenlegi C0

2 kibocsátási szintek szignifikáns csökkentése érdekében, ideértve a, fosszilis üzemanyagok elégetésének nagy mértékű csökkentését. Ez feltételezi a hatékony energiafelhasználást, a világos energiamegtakarítási politikát ós a megújuló energiaforrások használatát. Ez viszont mindenek előtt a vízerö hasznosítását, mint környezetbarát, értékes energiaforrásét jelenti. Az ökológiai követelmény egyértelműen jövőbe tekintő megoldásokra hív fel, tekintet nélkül arra, hogy a mai előrejelzések menynyire bizonytalanok, mely megoldások legalább a viszszafordíthatatlan negatív fejlődést akadályozzák majd meg. Sok tekintetben valóban birodalmunk alá hajtottuk a Földet, ós a modern civilizáció vívmányai nélkül az élet nem lenne az, amit ma tisztes létnek nevezünk. Tgen, néha túl messze mentünk, a hasznot meghaladó károkat okoztunk. Ám, nem lehet kétséges, hogy: — a modern mezőgazdasági-mérnöki technika nélkül tízmilliók halnának éhen, — a modern távközlésben és a szállítási rendszerekben elért fejlődés kiváltotta a nemzetközi kiegyenlítődési folyamatokat, melyek lehetővé teszik számunkra, liogy nyitottabb ós szabadabb világnak nézzünk elébe, — a hulladékgazdálkodás terén a jövő fejlődése meg fog védeni bennünket attól, hogy a saját magunk termelte hulladók elöntsön minket. Az elmúlt 200 évben az ember várható élettartama megkétszereződött. ITj energiaforrásokat fejlesztettek ki, új gépeket és ipari folyamatokat vezettek be. Következésképpen a civilizált ember így nagy mértékben felszabadult a rabszolgaság és nélkülözés alól, ós ma egészében magasabbrendű életet élvez, bár sajnálatosan a világ összes kontinensére nézve ez messze nem igaz. Racionális érvekkel ós jó lelkiismerettel senki sem kicsinyelheti le a technológiai fejlődóst. Ámbár az egyszerű és természetes élethez való visszatérést gyakran csábítónak találják, ez csupán azért van, mert időről-időre ezt csak rövid ideig engedhetjük meg magunknak, s a választás ezon eleme maga is technológiai civilizációnk terméke. Senki sem fogadná el, hogy előnyeitől való megtartóztatásra kényszerítsék. Valójában senki sem akar visszatérni az iparosítás előtti életmódhoz, melynek a magánéletben és a nemzetközi kapcsolatokban egyaránt vezérlő elve volt, hogy a legéletképesebb a túlélő, melyben az emberek nagy mértékben kiszolgáltatottak voltak a járványokkal és éhínséggel szemben, s amelyben a babona ós türelmetlenség az emberiség további csapásai voltak (ahogy néhány mostani fanatikus ideológiában ma is azok). Az ipari korszak haladását akkor sem szabad lenézni, ha nem tudjuk teljesen elfogadni a korábbi időkben uralkodó viszonyokat. Ebben a tekintetben egy áramkimaradás talán csak egy halvány jele annak, amit még soha meg nem tapasztaltunk. Nem tekintik vószjelnek, mert tudjuk, hogy az áramellátás hamarosan visszaáll majd, s a fűtés, a hűtőgép és más háztartási gépek rövidesen ismét működni fognak. Az elektromosság ebben a vonatkozásban jó szimbóluma az ipari fejlődésnek, és Ausztriában a gátak világos ós meggyőző szimbólumai a megbízhatóság modern szabványainak. A vízi mérnöki tevékenységnek a klasszikus ókorban az ökológiai követelmény keretén belül hasznos hatása volt az emberi életre. A nagy folyók vizének öntözési célú hasznosítása például együttműködést ós társadalmi kohéziót igényelt, ós Mezopotámiában, a Tigris ós Eufrátesz völgyében, de a Nílusóban, az Induséban és a kínai nagy folyókóban is nagy társadalmak felemelkedéséhez vezetett. A jelentős öntözőrendszerek megfigyelése, tervezése ós megépítése csak rendezett társadalmi és politikai testület keretében volt lehetséges. Ide kapcsolódik egy másik releváns tényező, az időről-időre magas munkanélküliség, az a tény, hogy a nagy méretű mérnöki beruházásoknak, egész városok építésétől kezdve az autópályákon át a gátakig kiemelkedő társadalmi jellegük van, s e tényező sok ilyen beruházásnál döntő szerepet játszott. A Tennesse-völgy Hivatal és a Grossglockner Út, mint két pólda ötlik rögtön az ember eszébe, melyek úgy fogantak, hogy egész régiók lakosságának megélhetési lehetőséget nyújtsanak a meglévő természeti potenciál felhasználásával. A szegény időkben ez a szolidaritás bizonyosan összhangban áll az ökológiai követelménnyel, egy egészében pozitív társadalmi fejlődést segítve elő. Manapság, a piacgazdaságtól is elvárják, hogy szociális legyen abban az értelemben, hogy az állam szociális intézkedések révén védi az egyéni létet, hogy elősegítse a javak bizonyos fokú újraelosztását és, hogy bizonyos előírásokkal, mint az adózás mérsékelje a profit maximalizálásának elvét. A társadalmi piacgazdaságnak ebben a rendszerében kell, hogy működjenek a nagy áramtermelő vállalatok, amelyek Ausztriában ós sok más országban is felelősek a gátak építéséért. Ha egy piacgazdaság társadalmi, akkor egészséges is kell, hogy legyen. Ez azt jelenti, hogv szabad kell, hogy legyen, hogy a piac törvényeit követhesse ós irányító intózkedésok hálója nem béníthatja meg. Ez