Hidrológiai Közlöny 1992 (72. évfolyam)

2-3. szám - Hegedűs János: Genotoxikológiai vizsgálatok Drosophila mozaik teszttel a budapesti vezetékes ivóvíz mintából

174 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY ÍM. 72. EVF., 2-3. SZAM 2. táblázat folytatása MegöszvizsMozaikfoltok száöszMozaikDátum és a gált ma, n szes folt minta szármwh/ mwh flr

3 mwh gyakomennyisége nyak flr

3 riság száma, n/N N 1989. IX. 4. Kontroll mwh/flr

3 40 0 42 0 42 1,05 mwh/TM2 40 — 17 — 17 0,42 Csapvíz, 20 1 mwh/flr

3 40 0 76 2 76 1.90XX mwh/TM2 40 — 32 — 32 0.80XX 1989. XI. 2. Kontroll mwh/flr

3 40 0 42 0 42 1,05 mwh/TM2 30 — 11 — 11 0,36 Csapvíz, 6 1 mwh/flr

3 30 0 47 0 47 1.56XX mwh/TM2 32 — 23 — 23 0,72X 1990. I. 29. Kontroll mwh/flr

3 40 0 51 0 51 1,27 mwh/TM2 40 — 14 — 14 0,35 Csapvíz, 6 1 mwh/flr

3 40 2 39 0 41 1,02 mwh/TM2 40 — 12 — 12 0,30 1990. IV. 20. Kontroll mwh/flr

3 40 0 36 0 36 0,90 mwh/TM2 40 — 17 — 17 0,42 Csapvíz, 6 1 mwh/flr

3 40 0 52 1 52 1,30 mwh/TM2 40 — 20 — 20 0,50 X X =szignifikánaan eltér ft kontrolitól, p<0,05 (lásd Kastenbaunn és Bowman, 1970) x—p=0,05 20,0 L között váltakozott. Vizsgálati eredményeinket a 2. táblázatban ismertetjük. A táblázatból látható, hogy a csapvíz minták 42,8%-ánál a mozaik foltok száma a kontrollhoz viszonyítva szignifikánsan emelkedett, azaz a minta genotoxikus hatásúnak bizonyult. Az eredmények azt is mutatják, hogy a fővárosi ivóvíz genotoxikus hatású anyagai főleg az mwh/flr

3 genotípusú nőstények kromoszómáinak törését okozták, illetve az adott génben pontmutációt idéztek elő. A pozitív minták közül három esetben az mwh/flr

3, egy esetben pedig az mwh/TM2 genotípusú nőstények révén sikerült genotoxikus hatást kimutatni. 4. Megbeszélés Az emberiség napjainkban rendszeresen ki van téve a vegyi anyagok káros hatásának. E vegyszerekkel történő találkozás a környezettel — levegő, víz — való érintkezés, táplálék, élvezeti cikkek elfogyasztása, kozmetikumok használata, az egészségre ártalmas munkahelyen történő munkavégzés, illetve ilyen levegőjű lakásban történő több éves, évtizedes tartózkodás során jön létre (Farkas, 1990; Hegedűs, 1991). A rák okozta halálozásért mintegy 80,0%-ban a környezeti tényezők a felelősek (Szabad, 1987). Egyes számítások szerint ebből 30—60%-ban jut szerep a táplálkozási tényezőknek. A rákkeltő anyagok természetes összetevőkónt is előfordulhatnak az élelmiszerekben, de keletkezhetnek sütés-főzés közben — aminosav pirolizátumok — és bekerülhetnek adalékanyagként vagy szennyeződésként is. A vizek és a zöldségfélék növekvő nitrittartalma a nitróz-amin keletkezésének veszélyét növeli. A húskészítmények, a tej, tejtermékek az állattartás során használatos gyógyszer- és hormonadalék maradványokat tartalmaznak. A genotoxikológiában a genotoxikus hatásii anyagoknál nincs olyan mértékrendszer, mint pl. a toxikológiában a letális dózis, amely valamely méreg vagy hatóanyag olyan testsúlyra számított mennyisége — testsúly kilogramm — amely a szervezetbe kerülve pusztulást okoz. Nincs, mint a bakteriológiában az infektív dózis, amelynek megléte pl. a felszíni vizekben történő fürdőzés esetén fertőzés veszélyével jár. A genotoxikus hatású anyagokkal évtizedeken keresztül történő behatás következtében idősebb és idős korban fejlődik ki a rák, amelyet befolyásol az egyéni hajlam (öröklöttség), a szervezet aktív enzimjeinek mennyisége és aktivitása és a repair rendszerek működése. Ezért szükséges, hogy e káros hatású vegyületeket minél jobban távol tartsuk az embertől, védve saját, de főleg az új, felnövekvő nemzedéket. Vizsgálatainkkal kapcsolatosan röviden ki szeretnénk térni az algák okozta gondokra, melyet már a bevezetőben is megemlítettünk. A Duna algaszáma a hetvenes évek elejétől kezdve fokozatos emelkedést mutat. Az algaszám éves átlaga a hetvenes évek elején mért 8—12 millió ind/l értékről a nyolcvanas évek végére 18—19 millió ind/l értékre emelkedett. Ez az átlag azt is jelenti, hogy a vegetációs periódusban igen nagy algaszámú — 60—70 millió ind/l — Duna-vízbői kell a felszíni víz tisztítóműben ivóvizet termelni (Hegedűs, 1985; Hegedűs, 1986; Némedi, 1988). E tény, más szerzők és saját genotoxikológiai vizsgálataink eredményei felvetik azt a gondolatot, hogy a felszíni víz tisztítóműben termelt ivóvíz algaszáma hiába felel meg az MSZ 450/2—77 szabványban foglalt határértéknek, ha az igen nagy algaszámú — és egyéb szervezeteket is tartalmazó — Duna-víz előklórozása az algák sejt anyagaiból is lehetővé teszi genotoxikus hatású,anyagok képződését. Ezért e helyen is javasoljuk, amelyet már más célzattal megtettünk, (Hegedűs et Kollár, 1976) hogy a tisztitóműbe kerülő Duna vizet a klórozás előtt algamentesíteni — pl. mikrodobszfirő alkalmazása — vagy az algaszámot legalábbis minimálisra csökkenteni, kell. Ha ez nem lehetséges, akkor a tisztítási eljárás folyamán olyan biotechnológiai eljárásokat kell alkalmazni, amelyek révén az ivóvízben lévő káros hatású vegyületek jól eltávolíthatók (Jansen, et al., 1987). 5. összefoglalás Az 1989—90-es években mutagenitási vizsgálatokat végeztünk a fővárosi vezetékes ivó-