Hidrológiai Közlöny 1992 (72. évfolyam)
2-3. szám - Hegedűs János: Genotoxikológiai vizsgálatok Drosophila mozaik teszttel a budapesti vezetékes ivóvíz mintából
171 Genotoxikológiai vizsgálatok Drosophila mozaik teszttel budapesti vezetékes ivó víz.mintából Hegedűs János Fővárosi Vízművek, 1134 Budapest, Váci út 23—27. Kivonul: Kulcsszavak: 1. Bevezetés A szerző tanulmányéban a budapesti ivóvíz genotoxikus hatásának kimutatásával kapcsolatos vizsgálatait ismerteti. A vizsgálatokat Budapest, IV., Váci út 102. szám alatt vett csapvízből az 1989—90-es években végezte. A genotoxikus — mutagén/karcinogén — hatás kimutatására Drosophila melanogaster révén az ún. „SMART" tesztet — Somatic Mutation and Recombination Test — alkalmazta. Az ivóvízben lévő kis mennyiségű genotoxikus hatású anyagok koncentrálását egy kivétellel — ekkor a mintát kénsavval pH = 2 értékre savanyította — az ivóvíz mindenkori természetes pH-értékón, szerves extrakcióval — ciklohexán — végezte. A feldolgozásra kerülő víz mennyisége 6,0—20,0 1 között váltakozott. Eredményei szerint a vizsgált csapvíz minták 42,8%-ban szignifikánsan emelkedett genotoxikus hatást mutattak. genotoxikus, mutagén, karcinogén, Drosophila, Budapest, ivóvíz. rán keletkeznek, hanem a vízszállító és tározó rendszerben is, mivel az ivóvíznek itt is megvan a szabad aktív klór tartalma ós az ivóvízben mindig találhatók kis mennyiségben különböző vegyületek és élőlények (Öllős et. Kollár, 1983). A legújabb kutatások szerint a karcinogenezis szempontjából a legnagyobb veszélyt nem is a trihalometán vegyületek jelentik, hanem a klórozás hatására a telítetlen monokarbonsavakból keletkező klór származékok (Kronberg et al., 1988), (1. ábra). Hogy az ivóvíz klórozása miA felszíni vizek fokozódó szennyeződése egyre nagyobb terhet ró a Fővárosi Vízművekre, hogy Budapest lakosságát továbbra is megfelelő menynyiségű és minőségű ivóvízzel tudja ellátni. A különböző vegyületek előfordulása az ivóvízben a természetes vizek növekvő szennyezettségére és a víztisztító eljárások nem tökéletes voltára vezethetők vissza. A gondok közismertek. Ma már a partiszűrésű kutak által termelt ivóvíz is utólagos kezelésre, fertőtlenítésre — klórozás — szorul. Néhány termelő telep vizét pedig rendszeresen vas-mangántalanítani kell. Az ivóvízkezelés során alkalmazott fertőtlenítésnek kettős célja van. Egyrészt felszínivíz tisztítása esetében a szennyezett felszíni vízben található patogén kórokozók elpusztítása, másrészt a vízvezeték hálózatban a megfelelő fertőtlenítő anyag szint fenntartása. A vízkezelés területén fertőtlenítésre jelenleg főleg oxidálószereket használnak. Hazánkban az oxidálószerek közül a klórral történő oxidáció terjedt el. A klór a vízben jól oldódik és a vizet nyerő, szállító és tározó rendszerben tartós baktericid hatást biztosít. Az utóbbi idők vizsgálatai azonban kiderítették, hogy a klórozás folyamán nagyon sok klórozott, az egészségre is ártalmas melléktermék keletkezik. Ismert, hogy a klór fenolszármazékokkal reakcióba lépve kellemetlen szagú vegyületek keletkeznek. Ammónia tartalmú víz klórozáskor klóraminok képződnek, amelyek közül a di- és triklóraminok szaga és íze is kellemetlen (Csanády et. Deák, 1987; Csanády et. Kárpáti, 1981). A fertőtlenítés folyamán a klórozás hatására egészségkárosító, rákkeltő hatású trihalometán vegyületek — CHC1 3, CHBrCl 2, CHBr.Cl, CHBr 3 — képződnek. Közülük legnagyobb koncentrációban a kloroform fordul elő. A trihalometán vegyületek azonban nemcsak a felszínivíz tisztítása soCHCl. 0=C COOH CHCU C| ,c=c Ct o=c. COOH 2-klór -3-/diklórmentíl /-4~oxobuténsav 3-klor-A-/diklórmentil /-5-hidroxi-3-2/5H/ furán 1. ábra. Erősen mutagén/karcinogén hatású szerves klór vegyületek
