Hidrológiai Közlöny 1992 (72. évfolyam)

1. szám - Zsuffa István: A fölszíni vízkészlet föltárása a hidrológiai folyamatok elemzésével (II. rész)

ZSUFFA I.: A fölszíni vízkészlet föltárása, II. ii Q(L,p) = rQ

m(L,t) ahol r= Q(L

0,P) Qm(L

0,t) (32) (33) A logikus, de erősen egyszerűsített (30) hipotézist Medvey Gábor (1982) a Völgységi patakon — a főiskolai hidrometriai mérőgyakorlatok során — különböző időpontokban és különböző vízhozamviszonyok között fölvett nyolcvan pillanatnyi vízhozamhossz-szelvény elemzésével igazolta. A Q határvízhozamként, nagy biztonsággal, a középvízhozam felét jelölte meg. A Völgységi patakra vonatkozó vizsgálat természetesen nem bizonyíték minden vízfolyásra, de a logikus hipotézisnek általánosabb alkalmazására másutt is följogosít. A kisvízi vízhozamok vízfolyásmenti alakulása a fölszín alatti talaj víztartó rétegek geológiai rétegtani fölépítésétől függ. Ezekben a rétegekben tárolódó ós a fölszíni vízmozgásokhoz képest igen lassan mozgó víz az időjárás változékonyságát megszűri, csillapítja. A kisvízi vízhozamhossz-szelvények geometriai hasonlóságát alátámasztó geológiai megfontolások, empirikus tapasztalatok és néhány statisztikai földolgozás alapján célszerűnek látszik ezt a hossz-szelvényt a torkolati szelvényre, vagy a vízmérce szelvényre redukálni. Az így kapott redukált kisvízi vízhozamhossz-szelvény a vízfolyás fölszín alatti utánpótlás viszonyainak időben állandó alakulását jellemzi, ezért a kisvízi redukált vízhozamhossz-szelvényt a vízgyűjtőterület összegyülekezési viszonyait jellemző harmadik, időinvariáns függvényének tekintjük (lásd az 1. ábrát, amely az 1990. évi 5. számunkban jelent meg). A pillanatnyi vízhozamhossz-szelvény, sőt hosszszelvények fölvételét igénylő eljárás, különösen amikor országos vízkészletföltárásról van szó, összehasonlíthatatlanul több munkával jár, mint az egyébként ugyancsak fáradságos és helyismeretet is igénylő, de térképekre épülő, sajnos azonban csak a közép- és nagyvizek tartományában alkalmazható, irodai munka. A megoldásnál azonban támaszkodhatunk hagyományokra is: a Vízrajzi Szolgálat, a főhatóság támogatásával már több évtizede végez aszályos időben úgynevezett kisvízszint rögzítéseket, amikor az ország valamennyi folyóján adott napon és adott órában kilométerenként rögzítik (előbb karóval, majd geodéziai mérésekkel) a vízszintet. Ezt az utat követtük: a Vízrajzi Szolgálat országos apparátusát mozgósítva 1979. augusztus 13-án, viszonylag száraz időszak végén mintegy 70 patakon végeztünk pillanatnyi vízhozamhossz-szelvényfölvételt és ezt a méréssorozatot 1983 augusztusában megismételtük. (Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a pillanatnyi vízhozamhossz-szelvényfölvételeket az egyes vízügyi igazgatóságok vízrajzi részlegei azelőtt is, azóta is rendszeresen végzik: lásd pl. Eszéky—Virág, 1981). Ezek a pillanatnyi vízhozam S t -QJ PILLANATNYI VÍZHOZAM HOSSZ-SZELVÉNY 1979. VIII. 9 BOZSVA 1979. VIII. 29merf vízhozamok —r20 15 BOZSVA 1*0 0,90,8 O.i 0,2 =! 6 C5 3 10 5 Távolság a torkolaltol, I, km 8. ábra. A pillanatnyi vízhozam hossz-szelvény