Hidrológiai Közlöny 1992 (72. évfolyam)

1. szám - Zsuffa István: A fölszíni vízkészlet föltárása a hidrológiai folyamatok elemzésével (II. rész)

14 HIDROLÖGIAI KÖZLÖNY 1992. 72. 35VF., 1. SZÁM hossz-szelvények voltak alapjai a hasznosítható vízkészletet ábrázoló hidrológiai hossz-szelvények megszerkesztésének. A végeredmény, a kisvízi hidrológiai hosszszelvény, szerkezetében is különbözik a (13) és (14) közép vízi és árvízi hidrológiai hossz-szelvénytől. Bár mindhárom hossz-szelvényt szakadásokkal lépcsőzött, egyenesszakaszokból összetett vonalsereg ábrázolja, a közép és nagyvízi hossz-szelvénnyel szemben a kisvízi hossz-szelvény vonalait nem jellemzik valószínűségi paraméterek. A kisvízi hidrológiai hossz-szelvény vonalai a szerkesztés alapját adó hipotézisnek megfelelő geometriai hasonlóságot rögzítik és tört vonalú vetítővonalként biztosítják az összetartozó vízhozamok vízfolyásmenti rögzítését. A vízmérceszelvény ordináta vonalához csatolt, azonos vízhozamléptékkel megrajzolt eloszlásfüggvény, tartóssági felület stb. teszi lehetővé, hogy a törtvonalú vetítővonal mentén a kérdéses paraméterű, a mérceszelvényre meghatározott vízhozamhoz a vízfolyás bármely szelvényében a hozzátartozó vízhozamot kapcsoljuk (9. ábra). Itt hangsúlyoznunk kell, hogy a számított paraméter a vízmérceszelvény vízhozamát jellemzi, ehhez a vízhozamhoz tartozó pillanatnyi vízhozamhossz-szelvényt, tehát az összetartozó vízhozamokat, szolgáltatja a segédlet, de ennek a hossz-szelvénynek valamennyi pontjában a paraméter maga nem föltétlenül érvényes! Például a tűrési idők értéke, összetartozó vízhozamok esetén is változhat: a forrásvidék vízjárása sokkal hevesebb mint a torkolaté. Az előző fejezetben részletesen tárgyaltuk a vízhiányoknak különböző vízhozamokkal jellemzett föltételes eloszlásfüggvényeivel történő vízkészletjellemzést. A föltételt jelentő vízhozam, elmetszési szint, a pillanatnyi vízhozamhossz-szelvény segítségével ugyan a vízfolyás bármelyik szelvényére kivetíthető, de a kérdéses szelvényben a vízhiány nagysága is változik. Az árvizek vonatkozásában ez a kérdés még élesebb: az árvizekre jellemző elmetszési szintek összetartozó értékeit sem lehet megadni: az árvízi jelenség nem-permanens jellegű, ezért az egyes árvízi elmetszési szintek folyóhosszmenti összetartozó értékeit elméleti úton rögzíteni nem lehet. Empirikusan, mércekapcsolatok kidolgozásával a statisztikai összetartozás szórása az átviendő paramétert jellemző szórásra szuperponálódik. Természetesen, nagyobb folyóinkon, ahol minden jelentősebb mellékfolyó torkolata alatt vízhozam-nyilvántartó állomás működik, a legtöbb paraméterre a hossz-szelvény könnyen elkészíthető volt. A vízkészleteket, illetve az árvizeket részletesebben jellemző paraméterek vízfolyásmenti változásának általánosítható figyelembe vételére Szodtfried Gábor (1988) tett javaslatot. Végeredményben, a vízfolyások vízkészletét a vízhozamnyilvántartó állomások észlelési adatsorainak leírt elemzésével jellemezzük. A tetőző vízhozamok eloszlásfüggvényét a (14) hidrológiai hossz-szelvénnyel az egész vízfolyásra kiterjesztjük. E hossz-szelvényhez a vízmérceállomások /f ua6iz//\ Á's/fW 'g 'wotoyr/A íi — o o Q O" oÁus6izi/\ 's/ w 'A'Q 'uioroyri/\