Hidrológiai Közlöny 1991 (71. évfolyam)

2. szám - Ribári László: Az ózon és az UV-sugárzás alkalmazása a fürdővíztisztításban

86 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1Í>!)1. 71. ÉVF., 2. SZAM Az ózon és az UV-sugárzás alkalmazása a fürdővíztisztításban Ribári László Budapesti Műszaki Egyetem, Vízellátás — Csatornázás Tanszék 1111 Budapest, Műegyetem rkp. 3. Kivonat: A tanulmány áttekintést nyújt a fürdővíztisztításban alkalmazható ózon, illetve UVsugárzás lehetőségeiről. A tárgyalt technológiák elsődleges célja a tisztítási hatásfok növelése, a technológiához érkező víz baktóriumainak és vírusainak minél nagyobbfokú eltávolítása. Az ózon és az UV-sugárzás a jelenlegi formájában nem alkalmas fertőtlenítőhatást kifejteni a medencében. Erre a célra továbbra is a klór'alapú vegyületek bizonyulnak a legjobb megoldásnak. Az ózon ós az UV-sugárzás alkalmazása után, a hagyományos technológiánál tisztább vizet nyerünk, a klóros fertőtlenítésből származó melléktermékek száma csökken. Kulcsszavak: Fürdővíztisztítás, ózonozás, UV-sugárzás, fertőtlenítés. 1. Bevezetés A forgatásos, ivóvíz minőségű töltővízzel üzemelő fürdővíztisztítási rendszerek közül hazánkban a következő lépésekből álló technológia mondható a legelterjedtebbnek: — hajfogó (durvaszűrés), — pelyhesítés, — szűrés szemcsés közegen, — oxidáció, fertőtlenítés. 1. Ózonos oxidáció Az ózon alkalmazásának elsődleges célja a szűrés előtti oxidáció, valamint az oxidációs és fertőtlenítési lépcső elválasztása egymástól. így a szűrés hatásfoka jelentősen növelhető. A nitrogéntartalmú vegyületek nagy része előzetesen, az ózon hatására oxidálódik és a fertőtlenítés során csak kis mértékben képez nem kívánt melléktermékeket. Következésképpen kevesebb klóramin keletkezik. Az ózonos oxidáció után a fertőtlenítőszerként adagolt klór hatása növekszik, szükséges adagolandó mennyisége kevesebb. 1.1. Technológiai kialakítás Az ózon a vízbe adagolható legerősebb oxidálószer. Hatásosan alkalmazható az íz-, a szín-, és a szaganyagok eltávolítására, a vas és a mangán oxidálására, baktériumok és vírusok elölésére (Quentin, 1988). Alkalmazása három lépésből áll: Levegő szűrés, ózon előállítás, vízbe való bekeverés. Az ózon előállítása, levegőből, villamos energia segítségével, ún. ózon generátorral történik. Az előállítás hatásfoka nagyobb, ha száraz levegőt áramoltatunk át az ózonfejlesztő lemezek, illetve csövek között. A levegőben lévő szennyeződéseket szűrővel el kell távolítani. Az előállítás reakcióegyenlete (Rice, 1984): 30

2 + 285 KJ-20

3 (1) Az ózon oxigénből (pl. oxigénpalack felhasználásával) is előállítható. Mivel az ózongenerátor nem képes minden oxigénmolekulát ózonná alakítani, ezért célszerű a vízből származó levegő egy részét a generátor elé visszavezetni. Ezzel hozzávetőleg 40% oxigén takarítható meg (Rice, 1984). A fürdővíztisztítás során ügyelnünk kell arra, hogy a medence vizébe ne kerüljön maradók ózon, mivel az az egészségre káros. A fürdővízben levő ózon a felszínen keresztül a légtérbe távozik, már kis mennyiségben is köhögésre ingerel. A DIN 19643 szabvány szerint a tisztított vízben megengedett ózon mennyisége 0,05 mg/l. A maradandó fertőtlenítő hatást más anyaggal kell elérnünk (pl. klórral). Az ózon alkalmazása után a A durva szennyeződések eltávolítása és a pelyhesítőanyag hozzáadása után a finomabb szennyeződéseket szemcsés közegen való szűréssel távolítjuk el. A nem szűrhető anyagok eltávolítására a szűrés után erős oxidálóanyagot alkalmazunk (pl. klórt, nátrium hipokloritot stb.). A klór alapú vegyületek alkalmazásakor — ezek egyben erős fertőtlenítőanyagok is — az oxidációs és a fertőtlenítési lépcső egybeesik. A közegészségügyi követelménynek megfelelő, higiénikus fürdővíz a klóros fertőtlenítés alkalmazásával valósítható meg, és a mai feltételek mellett ez a gazdaságos, megfelelő megoldást nyújtó eljárás. Közismert hátránya a klóros fertőtlenítésnek, hogy szerves anyagokkal reakcióba lépve egészségre káros anyagok keletkeznek. Ezek egyik csoportja a klór-nitrogén vegyületek, bizonyítottan ezek felelősek a bőr és nyálkahártya irritációért, valamint a jellegzetes „fürdőszagért" (Eichelsdörfer, 1988). A halogének jelenléte szintén káros az egészségre, például a vízfelszínen kilépve a fürdőzők belélegzik azokat (öllős, 1987, Csanádi, 1986). fg A tisztítási technológia során célunk a nemkívánt melléktermékek prekurzorjainak minél tökéletesebb eltávolítása, a fertőtlenítendő víz minél nagyobb hatásfokú megtisztítása {Öllős, 1987, Eichelsdörfer, 1988). A fertőtlenítés előtti oxidációval és szűréssel a szerves anyagok nagy részét eltávolítva hatásosabban tudunk fertőtleníteni, mint a fent leítr, hagyományos technológiával.