Hidrológiai Közlöny 1991 (71. évfolyam)

2. szám - Ribári László: Az ózon és az UV-sugárzás alkalmazása a fürdővíztisztításban

RIBÁRI, L.: Özön és UV-sugárzás a fürdővíztisztításbari 87 klóros fertőtlenítést tiszta, nitrogénvegyületekben szegény vízzel végezzük. 1 Haj fogó 2. Szivattyú 3-Oyorsszúrö 4 Ózon bekeveri S.Aktivszén.száró 6 Pelyhes:!c prlagoló ? Ózonreaktor 7 H&cseréíd 9. Klórgáz /. ábra. A f ürdővíz tisztítási technológiája ózonos oxidációval Az egyik ma használatos ózon alapú oxidáció során (1. ábra) a medencéből érkező víz a hajfogón és homokszűrőn folyik át, majd az ózon-reaktorba érkezik. A reaktorban lévő töltet a behatási idő növekedését, illetve az ózon és a víz intenzív keveredését szolgálja, valamint elősegíti az ózon flokkuláló hatását is. A reaktor után elhelyezett kevert anyagú szűrő felső részében könnyű kavics, alsó részében ennél jobban ülepedő aktívszén található. Az ózon csak az utóbbi részben eliminálódik, ezzel is növekszik a kontaktidő. Az 1. ábrán látható, hogy a technológiai lépések külön egységekre —többnyire acél tartályokban — vannak szétválasztva. Az ún. kombiblock eljárás a fő technológiai folyamatokat egy műtárgyban egyesíti, és ez általában vasbetonból épül 2. ábra. 2. ábra. Ózonos oxidáció kombiblock műtárgyban A rendszer elvégzi a kiegyenlítő tározó, az ózon bekeverő és a szűrő feladatát. A szűrő előtti víztér az ózon behatási tere. A kontaktidő átlagosan 15 perc. A vízben oldott ózon végső eltávolítása az aktívszén réteg feladata. Ezt követi a homok töltetű réteg. A hatásos tisztítás érdekében a szűrési sebesség 10—12 m/h között van. Az öblítési folymat, és az öblítővíz elvezetése ugyan úgy történik, mint a nyitott szűrők esetében. A vizsgálatok azt mutatják (Gelzhuuser, 1986), hogy a flokkuláló anyagok adagolása gazdasági szempontból is indokolt. A zeta potenciál ilyen módon való csökkentése jelentős mennyiségű ózonmegtakarítást eredményez. A fürdőkben szokásos adagolandó mennyiség 0,8—1,2 g/m

3 0

3 (Eichelsdörfer, 1988). A termálvizekben adagolandó mennyiség a hőmérséklet és oldott anyagok mennyiségétől függően ennél nagyobb. Az ózonos oxidáció előnyei: — használatával nem képződik a fedett uszodákban jellemző „fürdőszag", — a nyálkahártya és a szem kötött klór által okozott irritációja csökkenthető, — a klóraminok nitráttá oxidálódnak, — tisztább fürdővíz nyerhető, — a klóros fertőtlenítés ózonos oxidáció utáni alkalmazása hatásosabb, mint más eljárásoknál. Hátrányai a következőkben foglalhatók össze: — a hagyományos technológiához képest magas a beruházási és üzemeltetési költsége, — állandó, szakértő személyzetet igényel a kezelése. 1.2. Üzemi kísérlet Vizsgálatot végeztem a regensburgi (NSZK) uszodában, ahol az ún. kombiblock típusú tisztítóberendezés tisztítási hatásfokát akartam a medence terhelésének függvényében értékelni. A vizsgálat feladata annak a megállapítása volt, hogy a fellépő terhelés mennyire változtatja meg a vízminőségi paramétereket. Egynapos időtartamon belül háromórás időközökben mértem a következő paramétereket: medencében lévő fürdőzők száma (félóránként fotofelvételt készítve), vízhőmérséklet, pH, redoxpotenciál, szabad-, és kötött klór, kálium-permanganát-fogyasztás (3. ábra). A 11 és 15 órakor vett vízmintáknak a biológiai vízminősítése mindannyiszor negatív értéket mutatott (DIN 19643 szerint). A medence különleges szolgáltatása a félóránként 10 percre bekapcsoló hullámgerjesztő. Ez a medence átlagos terhelésénél több vendéget vonzott a vízbe. A szükséges vegyszerek adagolása (ózon, alumínium-szulfát, klór) automatikusan történt. A 3. ábrán látható eredményekből következésként levonható, hogy a tisztítási technológia megfelelő mértékben eltávolította a szennyeződéseket anélkül, hogy a vízminőségi paraméterek a közegészségügyileg kritikus határértékeket megközelítették volna. Mivel az ózonnal sikerült a szennyező-anyagokat a megfelelő mértékig oxidálni és a szűrővel eltávolítani, így a fokozott terhelés ellenére sem volt szükség az adagolt klór értékének jelentős növelésére.