Hidrológiai Közlöny 1991 (71. évfolyam)

1. szám - Mosonyi Emil: Műszaki tevékenység, vagy művészet a vízépítés?

MOSONYI E.: Műszaki tevékenység, vagy művészet a vízépítés? 5 tájalakításnak egyre indokoltabban felvetődő igé­nyei. A számítógép lehetővé teszi, hogy a számítási teljesítményeket hatalmas mértékben növeljük és olyan feladatokat old meg néhány perc alatt, amelyeknek megoldásához hetekre, sőt hónapokra volt korábban szükségünk. Ma már azonban el­kerülhetetlenül szükséges, hogy az egyik ember a kiindulási adatokat szolgáltassa, a másik a progra­mot dolgozza ki, a harmadik pedig az eredménye­ket fogadja. Hogy a feladat megfogalmazása he­lyes volt-e, azt ilyen esetekben nehezebb nyomon­követni. Ennek következtében a tapasztalt víz­építő mérnök összehangoló munkájára ma na­gyobb szükség van, mint eddig bármikor volt! Néhány riasztó példával kapcsolatosan — amelyek inkább illenek valamely anekdotába, mint műszaki hírbe — újabban Amerikában gyakran hallottam a következő mondást: „garbage in-garbage out" (szemét be-szemét ki). Ez lényegét tekintve azt jelenti, hogy ha a számítógépbe szemetet táplálunk, abból csak szemét fog kijönni. A káros következmények mértéke fokozó­dott. Kétségtelen, hogy a mi szakterületünkön is elenged­hetetlenül szükséges a korszerű számítástechnikai be­rendezések használata, a bemenő adatok és a fontos jellemző mennyiségek meghatározása, kiválasztása, sőt — ha szükséges — a becsléssel való megállapítása továbbra is nagymértékben függ a tervező mérnök al­kotóképességétől. A mérnök művészetéhez tartozik az az ítélő­képesség is amely ahhoz szükséges, hogy ésszerű határt jelöljön ki a tudásvágya és arra irányuló esetenkénti törekvése között, hogy mindent vilá­gosan megismerjen. A mérnök néha úgy érzi, hogy — szegényebb, mint a természettudós, mivel a legtöbb esetben nem tud olyan mélyre hatolni a tudományokban, vagy nem szabad azokba txilságosan belemélyednie, — másrészről jutalmat kap azáltal, hogy meg­érheti tervének megvalósítását és láthatja a következményeit (a vízépítő mérnöknek erre, sajnos, nem mindig van lehetősége!). Egy kis öngúnnyal azonban hozzá kell tennem, hogy mi, vízépítő mérnökök gyakran egy kicsit rosszabb helyzetben vagyunk, mint sokan mások (mint például az építészek, vagy a hídépítők), minthogy sok dolog, amit mi eltávolítunk vagy megépítünk, azt vagy a föld takarja el, vagy a víz alatt van. Ezeknek azonban rejtve is kell maradniok, mert éppen abból származna botrány, ha ezek a létesítmények a vizekből kiemelked­nének és láthatókká válnának. 5. „Kétszer ad, aki gyorsan ad.„ A vízépítő mérnökökre nemritkán érvényes a régi római mondás: ,,Bis dat, qui cito dat\" „Kétszer ad, aki gyorsan ad!" Amikor mintegy két évtizeddel ezelőtt Afrikában egy szakértői csoport vezetőjeként egy államfővel beszél­gettem ós az egyik munkatársam a túlzott tökéletesség érdekében mindig újabb vizsgálatok elvégeztetésére és ezáltal a döntés elhalasztására törekedett, az állam­elnök azt mondta nekem: „Kedves professzor! A né­pemnek a bonyolult egyenletek helyett nagyobb szüksége van ivóvízre és öntözésre, mégpedig a lehető leggyorsabban." A vízépítési feladatok megoldásakor gyakorta felvetődő nehézségek néhány okát csak röviden sorolom fel. Ezek az akadályok egyrészt nehe­zítik az elméleti vizsgálatok eredményeinek köz­vetlen és egyértelmű használatát, másrészről pe­dig megnehezítik a leginkább alkalmas építési módok és eljárások kiválasztását. 1. Széles körű természettudományos ismereteink ellenére a vízfolyások mederalakulásának folya­mata összességét tekintve még mindig nem isme­retes megnyugtató mértékben. Alluviumokban ágyazódott, illetőleg hordalékot szállító folyósza­kaszokon még mindig váratlan meglepetések ér­nek. Még modellkísérletekre vagyunk kénytele­nek hivatkozni, de azt is tudjuk, hogy a folyó­szabályozási kísérletek — sőt egyes vízépítési létesítményekkel kapcsolatos modellkísérletek is — bizonyos kérdésekre csak minőségi választ tudnak adni. Ismeretes, hogy az ilyen kísérletek elvégzése és eredményeik értékelése olyan tapasztalatok al­kalmazását teszi szükségessé, amelyek ma szá­mításokkal teljes mértékben még nem helyettesít­hetők. (Egy ilyen kérdéscsoportnak jó példája a szakembereknek az a hosszú ideig tartó és szé­les körű vitája, amely a Rajna további vízlépcsői­nek szükségességével kapcsolatosan folyt.) 2. A vízzel kapcsolatos tevékenységnek egyik különösképpen fontos jellemzője, hogy a ter­mészetes állandó hatások okozta változások gyak­ran igen lassan fejlődnek ki. A vízépítő mérnök tevékenységének következményeit gyakran nem tudja megérni. Ennek következtében mind a ter­mészetes fejlődéssel, mind pedig a szabályozási beavatkozások következményeivel kapcsolatos ta­pasztalatok csak igen hiányosan gyűjthetők össze és értékelhetők. 3. A vízfolyások vízgyűjtőterületének hidroló­giai és geológiai jellemzői, valamint a vízfolyás hidromechanikai viselkedése közötti kapcsolat kifejezésére ma még nincs általános érvényű sza­bály. 4. A felszíni, valamint a felszín alatti vízkész­letek az utóbbi évtizedben ért, rohamosan növekvő emberi hatások mennyiségi és minőségi következ­ményei még nincsenek teljes mértékben feltárva, (ilyen például a felszín alatti vízkészlet és az erdők pusztulásának összefüggése). Ennek következtében a környezet védelmének és a tájalakítás igen gyorsan növekvő feladatai olyan gondok elé állítanak, amelyeknek megoldá­sához feltétlenül új utakon kell járnunk, új mód­szereket kell alkalmaznunk. Ezeknek a követel­ményeknek a kielégítéséhez elengedhetetlenül szük­ség van a vízépítő mérnök alkotóképességére és ezek a körülmények tőle további kezdeményezése­ket, sőt a hagyományostól eltérő megoldásokat követelnek. Ennek következtében utódainktól ezt várjuk el, hogy elfeledtessék azt a ma még általá­nosan elterjedt jelszót, amely szerint „a környezet ellentétben áll a gazdasággal", valamint, hogy új,

Next

/
Thumbnails
Contents