Hidrológiai Közlöny 1991 (71. évfolyam)

1. szám - Szepessy József: A hulladéktárolók szigetelése – az agyagszigetelések egyes kérdései

SZEPESSY J.: A hulladéktárolók szigetelése 55 tartalmú talajban végleges létesítményként nem célszerű keskeny résfalat építeni aktivált Na-bentonitból, ha azt állandó víznyomás éri. Néhány év után ennek agyaga Ca-bentonittá alakulva fokozatosan elvesztheti vízzáróságát, és szinte eltűnik a talajban. Gyakran lehet találkozni (külföldi példákon is) olyan előírással, hogy a rendelkezésre álló agyag vízzáróságát aktivált Na-bentonit hozzákeverésével kell javítani. Az előbbiek ismeretében ez könnyen tekinthető látszatmegoldásnak, ha a szigetelést terhelő víznek pl. egy szennyvíziszap tárolóban koaguláló hatása van. Laboratóriumi vizsgálattal ma már modellezni tudjuk valamely agyagszerkezetű szigetelés várható élettartamát. A vizsgálatnál figyelembe kell venni a beépített szerkezetek méreteit, a várható víznyomás különbségeket, és a terhelések időtartamát. (A második szigetelés például a hulladéktároló vegyi anyagával csak az első szigetelés meghibásodásakor érintkezik, a víznyomáskülönbség a drónrendszer üzemi előírásával módosítható. (Legnehezebb feladatot e pillanatban az egyes hulladék-fajtákra jellemző vegyületek kiválasztása jelenti, mellyel az adott helyen szóba jöhető agyagok vizsgálhatók. Itt jó helyettesíthetők is találhatók, pl. a humusz-savak hatását jól utánozza a citromsav.) Mindez alapvetően az ún. poláros folyadékokra vonatkozik. Az apoláros folyadékok, pl. a szénhidrogének az agyagban másként mozognak. A vízzel telített, másodlagos pórusokat nem tartalmazó agyag a szénhidrogének számára gyakorlatilag áthatolhatatlan. A kiszárított agyag ugyanakkor 20—50-szer többet enged át pl. gázolajból, mint vízből. Másodlagos pórusokat tartalmazó agyag esetében a különbség csökken. Ha ezek a pórusok nagyok, akkor — mint a homokban — a hidraulika törvényeinek megfelelően úszik az olaj a vizén, és mozognak együtt a pórusokban. Konkrét esetben laboratóriumi vizsgálat adhat megbízható adatokat. Az agyag vízzáróságát egyszerű mechanikai hatások is jelentősen módosíthatják. A jó vízzáróság biztosítására az agyagot mindig gondosan be kell tömöríteni. A tömörítés hatását viszont tönkreteszik a felszíni atmoszferikus hatások, így elsősorban a fagy és a száradás okozta repedések. Az ezek okozta fellazulás tartósan megmaradhat. így egy ősszel megépített agyagszigetelés, mire tavasszal hulladékkal letakarják, már jól vezetheti a vizet. (Ezért pl. az árvízvédelmi művek tervezésénél a fagyhatár fölötti agyag nem tekinthető vízzárónak). A mechanikus okokból keletkezett fellazulás tartóssága is a talaj anyagi jellemzője. A szivacsos szerkezet nagy valószínűséggel évtizedekig fennmarad 5—8 m vastag földréteg súlya alatt, ismételt elárasztás után is. Megemlítendően nehéz és sok vitát okozó feladat az agyag vízzáróságának a megbízható mérése. A vízvezetés mértékét alapvetően a másodlagos pórusok határozzák meg, melyek rendszerét a mintavétel, illetve a fúrás könnyen elroncsolja. Sürgős feladat lenne a tervekben gyakran előírt k tényező mérésének a módszerét mielőbb szabványosítani. Mindezek figyelembevétele után azonban az agyag kiválóan felhasználható a kétlépcsős szigetelések külső elemeként. Itt a szennyező (kogaguláló) anyagok káros hatása nem éri. A gyakorlatilag rendelkezésünkre álló anyagok közül az agyag az egyetlen, mely akár ezer évekig megőrizheti a beépítéskor ismert vízzáróságát, közben követni képes még a talaj lassú idejű mozgásait is. A belső szigetelés (konténeres tárolás esetén a konténerek) meghibásodása esetén feltétlenül megvédi a környezet. Lassú vízátbocsátása és átmenetileg felhasználható adszorpciós képessége pedig az elsődleges hibák kijavítása után magának az agyagrétegnek az esetleg szükséges javítására is biztosít időt. 4. Hatósági előírások A veszélyes hulladék szakszerű kezelése a hulladék előállítójának olyan költséget okoz, amivel már elsősorban nem önmagának, hanem a közösségnek és az utókornak hajt hasznot. Ezért mindenütt a világon központi előírások készülnek, melyek — felsorolják és veszélyességük szerint osztályozzák a hulladékokat, — egyes csoportok közt megállapítják azok összeférlietőségét, — előírásokat adnak a kezelésükre, ezen belül — előírják ideiglenes/végleges tárolásuk feltételeit, módszereit, — dotációk, illetve bírságok rendszerével igyekeznek megteremteni az anyagi érdekeltséget vállalati szinten is. A hatósági szabályozás módjai még sehol sem tekinthetők kiforottnak. Az előírásokban keverednek a tárolás műszaki megoldásának szabályai a környezetszennyezés követelményeinek az előírásával. A kézirat leadásakor a hazánkban még érvényes 9001/1985 (TK. 13). OKTH rendelet az I—III veszélyességi osztályokba sorolt hulladékokra előírja az egyrétegű agyagszigetelés minimális vastagságát és vízáteresztő képességét. Előírja, hogy tárolót létesíteni csak földrengéstől nem veszélyeztetett, belvíz- ós árvíz mentes helyen lehet, kivéve a vízművek védterületót, ós a talajvíz megfigyelésére észlelőkutakat kell létesíteni. A szűkszavú előírások sokféle helyi értelmezése lehetséges. A földrengés-veszélyeztetettsége alapján kizárható akár hazánk teljes területe. A 20—100 éves gyakoriságra kiépített ár- és belvízmentesítések az ennél hosszabb időre tervezendő tárolóhelyeket hazánk jelentős részéről tiltják ki, ahol pedig másképpen fogalmazott előírással, megfelelő műszaki védelemmel az árvízmentesített területen is lehetne tárolni. A megfigyelőkutak hasznosításának módjáról a rendelet nem szól. A szigetelés előírásában közvetve engedélyezve van egy bizonyos mértékű folyamatos szenny-kiszivárgás (pl. a 4. ábrán számított értékben). Ez önmagában logikus lenne, hiszen tudjuk, hogy nincsenek abszolút biztos megoldások, valami kiszivárgás-elcsurgás, ha mégoly kevés is, mindig lesz. Az is igaz viszont, hogy ezt a közvéleményt nem érti meg, ezért ma nem adhatók meg számértékek egy mégoly alacsony megengedett szennyezésre sem pedig ezekkel jól lehetne szigeteléseket tervezni. Az új rendelkezés (a kézirat leadásakor: tervezet) a szigetelés mértékét nem írja elő. Ehelyett a kétlépcsős szigetelésnek megfelelő védelmet kíván meg mindenhol úgy, hogy az első lépcső megsérülése esetén a sérülést észlelni lehessen, a kijutott anyagot a környezet szeny-