Hidrológiai Közlöny 1991 (71. évfolyam)
6. szám - Hegedűs János: Rapid alga-teszt alkalmazása felszíni vizek akut mérgezőképességének kimutatására
HEGEDŰS J.: Rapid alga-teszt 351 hígítja a minta mérgezőanyag-tartalmát, de ha a teszt beállítása előtt egy fél órával visszük e tápoldat mennyiségét a Petri-csészébe, annak oldószer része a vizsgálat megkezdéséig elpárolog. Ezután a Petri-csészébe a megszűrt mintából 6 ml-t, az alga szuszpenzióból — Scenedesmus obtusiusculus Chodat — 0,05 ml-t mérünk úgy, hogy a vizsgálandó víz minden ml-ére 800 000 alga jusson. Ezután a jól homogenizált vizsgálati mintából Durham csőbe — hosszúság 3,2 cm, átmérő 0,5 cm — pipettázunk buborékmentesen és azt nyílásával lefelé nézve a Petri-csészébe helyezzük. Az inkubáció 22+1 °C-on 22 órán keresztül 4000 lux egyenletes megvilágítás mellett történik. Az inkubáció alatt az algák által termelt oxigén a Durham-csőből kiszorítva a folyadékmennyiség egy részét, annak felső részében összegyűlik. A minták leolvasása a következőképpen történt: Az egyes Durham-csöveket laboratóriumi vízszintezőre helyeztük, úgy, hogy a keletkezett gázbuborékok a Durham-cső közepén gömbként helyezkedjenek el. Ezután az r értékének meghatározása után kiszámoljuk a gömb térfogatát a v — 4r ; 1 rt/3 képlet segítségével. A rapid algateszt esetében a vizsgált vízminta mérgező anyag tartalmára és annak mértékére az algák fotoszintézisének gátlásából, a kontrollhoz képest csökkent oxigén mennyiségéből következtettünk. Az egyes minták értékelése a kontrollhoz viszonyított százalék érték szerint a következő volt: 100,0—90,0% nem toxikus 89,9—60,0% gyengén toxikus 59,9—30,0% közepesen toxikus 29,9—10,0% erősen toxikus 9,9— 0,0% igen erősen toxikus A vizsgálati eredményekből a közepes tűrés határa — TL m — is meghatározható. A mintákat mind a négy vízfolyás esetén közvetlenül a Dunába ömlés előtt a torkolati részen vettük és összesen 690 mintát vizsgáltunk meg. 3. Vizsgálati eredmények 3.1. A Dunába ömlő patakok vizének toxikológiai vizsgálata A két patak közül a Hosszúréti-patak a budai hegyek déli oldalának csapadékvizeit vezeti le, emellett szennyvízlevezetőként is működik. Bp. XXII. kerületében ömlik a Dunába. A Rákospatakot már a főváros határán kívül is jelentős fekális és ipari eredetű szennyvízterhelés éri (Gödöllő, Pécel), Budapest területén pedig az Egyesült Vegyiművek szennyvize terheli. Az 1. táblázatban mindkét patak esetében a kifogásolási százalékokat tüntetjük fel. A Hosszúréti-patak esetében három évet kivéve a minták kifogásolási százalék értéke gyakorlatilag azonos szinten mozog. 1982-ben nem találtunk pozitív mintát. A két nagy kifogásolási százalékú évben egy-egy rövidebb időszakban érte a patakot a szennyeződés, amely az 1985. évben a VIII. 26-tól—X. 11ig, az 1986. évben pedig XI. 14-től—XII. 11-ig tartó időszakra esik. A Rákos-patak toxikológiai szempontból valamivel kedvezőbb képet nyújt a Hosszúréti-pataknál. E pataknál is tapasztaltunk egy masszív szennyeződési hullámot 1985-ben, ez V. 20-tól VII. 2-ig terjedő időszakban. 1. táblázat A kifogásolt minták aránya %-ban kifejezve Év Hosszúréti patak Rákos patak 1981 10,0 7,6 1982 0,0 3,4 1983 5,5 10,0 1984 8,3 6,6 1985 23,4 27,2 1986 25,7 9,0 1987 11,5 5,8 1988 13,3 X 1989 10,5 X i=nem volt vizsgálat 2. táblázat A kifogásolt minták aránya %-ban kifejezv e A toxikusság mértéke Év , KözepeNem Gyencen sen to- Erősen " " t M' í 1 11 Hosszúréti patak 1981 90,0 10,0 0,0 0,0 0,0 1982 100,0 0,0 0,0 0,0 0,0 1983 94,5 0,0 5,5 0,0 0,0 1984 92,7 5,6 2,7 0,0 0,0 1985 76,8 14,8 6,4 2,2 0,0 1986 74,3 25,7 0,0 0,0 0,0 1987 88,5 11,5 0,0 0,0 0,0 1988 86,7 10,0 3,3 0,0 0,0 1989 89,5 10,5 0,0 0,0 0,0 .3. táblázat A kifogásolt minták aránya %-ban kifejezve A toxikusság mértéke Év Nem Gyengén Közepesen toxikus Erősen Igen erősen Rákos patak 1981 92,4 7,6 0,0 0,0 0,0 1982 96,6 3,4 0,0 0,0 0,0 1983 90,0 5,0 5,0 0,0 0,0 1984 93,4 4,4 2,2 0,0 0,0 1985 72,8 4,5 9,1 4,5 9,1 1986 91,0 9,0 0,0 0,0 0,0 1987 94,2 5,8 0,0 0,0 0,0 A 2. és 3. táblázatban az egyes években a toxikusság mértékének megoszlását tüntetjük fel a két patak esetében. A táblázat eredményei szerint a Hosszúréti-patak esetében a kifogásolt mintáknál döntően a gyengén toxikus vízminőség fordult elő. Kivételt képez az 1985-ben a patakon levonuló szennyezési hullám időszaka, amikor közepesen és erősen toxikus vízminta is előfordult. A Rákos-patak esetében is a kifogásolt esetekben főleg a gyengén toxikus vízminőség fordul elő. Az 1985-ös év eredményei mutatják, hogy milyen jelentős mennyiségű mérgezőanyag került a patakba.
