Hidrológiai Közlöny 1991 (71. évfolyam)
6. szám - Varga Csaba: Ivóvizek genotoxicitás vizsgálatának irányelveiről
344 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1991. 71. ÉVF., fi. SZAM Su.9arz5.s Kern i a i a na a.9ok M U T R C I 6 E9y eb GEH-SZINTU Ivarsej t KR0MQSZ0MF1-SZINTU ütru.k tu.r. Nu.mer i k us Szomatikus seít Foetus fldu.lt Recessziv Senetikai változás Genetikai bete9se9ek és s9'jéb NeoP1as i a Öre9edés E9aéb 1. ábra. A mutációk eredete, osztályozása és következményei (Knuutila, 1984) 2. Mutációs tesztrendszerek, genetikai kockázatbecslés Az emberi környezetben előforduló vegyületek genetikai hatásainak értékelése igen nagy erőfeszítést kíván. Az első lépés a gyanús anyagok azonosítása. Ilyen minden olyan vegyület, mely a mindennapi élet során nagy mennyiségben kerülhet emberekkel — különösen reproduktív korban levőkkel — érintkezésbe. Az ivóvíz — a benne fellelhető szerves és szervetlen mikroszennyezőkkel együtt — e feltételt tökéletesen kielégíti. A kémiai anyagok genetikai kockázatbecslésének kísérletes mutagén-tesztelésen kell alapulnia az epidemiológiai vizsgálatok ismert problémái miatt (Varga, 1988a). Egy ideális tesztrendszernek fel kell ölelnie az egész mutációs spektrumot; megfelelően érzékenynek, megbízhatónak, gazdaságosnak, rutinvizsgálatra alkalmasnak kell lennie (Igali, 1976). A vegyületek mutagén aktivitásának vizsgálatánál figyelembe kell venni a metabolikus faktorokat, hiszen számos anyag csak bizonyos anyagcsere-folyamatok során aktiválódik (indirekt mutagének), másrészt a direkt mutagének inaktiválódhatnak. Az anyagcsere-folyamatokat in vitro kísérletekben modellezni lehet, pl. patkánymájkivonat centrifugálással (9000 g) nyerhető mikroszóma-frakciójávai (S—9). A mutagénvizsgálatokat a legkülönbözőbb biológiai rendszereken végzik, abból a megfontolásból, hogy a genetikai anyag univerzális. Relatíve legegyszerűbb — s így a legelterjedtebb — a bakteriális mutációk vizsgálata (Farrow et al., 1986). Az ún. Salmonella Ames-teszt (Ames et al., 1975) lényege, hogy a hisztidint szintetizálni képtelen mutáns törzsek mutagén anyag hatására visszaszerezhetik ezt a képességüket (revertánsok). Ennek kimutatása minimál-táptalaj segítségével viszonylag egyszerű. Mint minden in vitro módszer esetében a vizsgálandó anyag metabolikus aktivációját el kell végezni. A gazdaközvetítéses módszer (HMA) esetében kezelt állatok hasüregébe juttatják, majd néhány óra múlva visszanyerik a baktériumokat. Ezután az előbbi módon vizsgálják a mutációs gyakoriságot. Itt a metabolikus aktiválást a „gazda", vagyis a kísérleti állat végzi. Génmutációk — bonyolultabb módon — emlős sejtekben is kimutathatók. 1. táblázat Különböző genetikai végpontok kimutatására alkalmas biotcsztck (US EPA GENE-TOX program, Green, és Auletta, 1980) GÉNMUTÁCIÖK Baktériumok Salmonella typhimurium E. coli WP2 és WP2uvrA Élesztőgomba Fonalasgomba Neurospora crassa Aspergillus nidulans Növények Emlős sejtek tenyészetben Kínai hörcsög V79 és CHO Egér lymphoma L5178Y Drosophila SLRL Egér bőrfoltteszt Egér specifikus lokuszteszt KROMOSZÓMA-ABERRÁCIÓK Emlős citogenetika Növényi citogenetika Testvérkromatid-csere (SCE) Élesztőgomba Fonalasgomba Drosophila Domináns letális Mikronukleusz-teszt Öröklődő transzlokációs teszt DNS-KÁROSÍTÁS és -REPARÁCIÓ Repair-proficiens és deficiens baktériumok Rendkívüli DNS-szintézis (UDS) DNS-reparáció ONKOGÉN TRANSZFORMÁCIÓ Sejttörzsek Sejtvonalak Vírusfertőzött sejtvonalak EGYÉB Gazdaközvetítés Testfolyadék-analízis Spermium-morfológia Haszna 1at : L i mita11 Tesztek : Szúrd M i k roor9. Emlős csontvelő Eredmeny : Kőnklúzió : Nem rnu.ta9ei Felhasznalas : Sze leskör u. -Teljes M i k roor 9.va9y Drosophila SLRL Emios csont velő és domináns letális Humán limfocita (krom.ab.v.SCE> + i , Mu.ta9en MRK-érték 2. ábra. Kétlépcsős mutagenitás tesztrendszer (Srám, 1981)
