Hidrológiai Közlöny 1991 (71. évfolyam)

5. szám - Kőváriné Gulyás Erzsébet–Sajgó Zsolt–Scheuer Gyula: A Gönyü–Nyersegújfalu közötti Duna menti magaspart vízföldtani vizsgálata

278 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1991. 71. EVF., 5. SZAM Nagy^zentjafips i 1. ábra. A Gönyü—Komárom Duna-szakasz helyszínrajza a felhasznált fúrások feltüntetésével 1 — Fúráspont; 2 — hossz- és keresztszelvény-vonal A két nagyobb vízfolyás a Bakony-ér és a Concó-patak tagolja kisebb egységekre. További nem jelentős mellékvölgyek is ismeretesek. A magaspart felszíne 115—127 mBf között változik. A magaspart alsó része már a Duna középvízi medréhez tartozik. Ez 108—109 mBf értékekkel jellemezhető. A part a folyó fölé 6—18 m-rel emelkedik néhol függőlegesen, de gyakrabban 45—60°-os lejtővel. Pécsi M. (1959) genetikailag eróziós magaspartnak írja le, amely a Duna alámosó, anyagelhordó tevékenységével keletkezett. 2.1.1. A magaspart-szakasz földtani felépítése a 2—3 km-enként É—D-i irányú szelvényekben telepített kutatófúrások adatai alapján az eddigi ismereteket bővítve írhatók le. Pécsi M. (1959) szerint a Kisalföld és a Komárom-öblözet közötti szakaszon a felső-pannóniai képződmények kiemelt helyzetben vannak és erre a rétegösszletre a felső-pleisztocén korú, II'a jelű Duna-terasz kavics- és homokanyaga települ, amelyen esetenként futóhomok keletkezett, megemelve annak szintjét. Ennek megfelelően a Gönyü—Komárom közötti magaspartot felső-pannóniai és negyedidőszaki üledékek építik fel, változatos kifejlődésben. A felső-pannóniai rétegösszlet agyag, homok, kőzetliszt és ezek igen vlátozatos üledékanyagaiból áll. A negyedidőszakot folyóvízi, túlnyomórészt szemcsés hordalékanyag képviseli. A dunai üledék felhalmozódása a negyedidőszakon belül különböző időszakokhoz köthető. A vizsgált partszakasz változatos földtani adottságait a 2. ábra szemléleti. A fúrások szerint Gönyünél a felső-pannóniai felszín kb. 108 mBf szinten mutatható ki 3—4 m vastagságú folyóvízi üledékkel fedetten. Gönyűtől keletre a Bakony-ér völgyében hirtelen mélybe süllyed 90 mBf szint alá és felette esetenként 30 m-t is meghaladó dunai kavicsos, homokos üledékek halmozódtak fel. A Bakony-ér völgye e szakaszon tehát kb. 4 km szélességű felső-pleisztocén süllyedék, amelyet dunai szemcsés üledék töltött fel. A Bakony-éri süllyedék keleti peremén a felső-pannóniai összlet felszíne megint a 115 mBf szinre emelkedik és hasonló érték körül ingadozva egészen a Concó völgyéig követhető. A Concó-palak és a Komáromi-öblözet közötti partszakaszon a felső-pannóniai képződmények felszíne 114—108 mBf között változik, majd az öblözet nyugati pereménél hirtelen 100 mBf érték alá süllyed, és a dunai üledék itt megint jelentősen kivastagodik. A Gönyü—Komárom közötti magaspartszakasz a felső-pannóniai rétegösszlet kifejlődése alapján két szakaszra bontható. A Gönyü—Concó-patak közötti szakaszon a felsőpannóniai összlet a feltárt 50—60 m mélységig túlnyomó részt rossz vízvezető tulajdonságú agyag, kőzetliszt. homokos kőzetliszt rétegekből áll. Az összleten belül a szemcsés homokos rétegek alárendelt szerepet játszanak. Vastagabb, jelentősebb homokrétegek egyes fúrásokban csak 40 m mélység alatt jelentkeztek. A Concó-patak—Komárom közötti felső-pannóniai rétegösszletben az előzőektől eltérően már magasabb szinten is megjelennek e homokrétegek, sőt a Koppánymonostor környéki fúrások olyan felső-pannóniai rétegösszletet tártak fel, ahol a víztartó homokrétegek uralkodóvá válnak. Az előzőekben ismertetett felső-pannóniai rétegösszlet magassági elhelyezkedéséből eredően a Duna mai medre mindenütt a felső-pannóniai képződményekben van, kivételt csak a Bakony-éri süllyedék képez, ahol a meder a folyó saját üledékanyagában alakult ki. A folyó a medrét természetesen a felső-pannóniai felszínre felhalmozott törmelékanyaggal bélelte ki. A magaspart a földtani adottságoknak megfelelően, így túlnyomó részben a felső-pannóniai üledékből áll, amely számos helyen, a lejtőkön, a felszínen is, nyomozhatok és tanulmányozhatók. A magaspartoknál és a mögöttes területeken a felső-pannóniai rétegösszlet felszínére mindenütt változó vastagságú (4—8 m) kavicsos-homokos dunai teraszanyag települ. Pécsi M. (1959) vizsgálatai szerint e terasz a felső-pleisztocénben halmozódott fel,