Hidrológiai Közlöny 1991 (71. évfolyam)

5. szám - Kőváriné Gulyás Erzsébet–Sajgó Zsolt–Scheuer Gyula: A Gönyü–Nyersegújfalu közötti Duna menti magaspart vízföldtani vizsgálata

KOVÁRINÉ et al.: A Gönyii—Nyergesújfalu közötti magaspart 279 A terület mai geomorfológiai arculatának kialakításában, a különböző korú dunai üledékek elterjedésében, magassági viszonyaikban a fiatalkori mozgások döntő szerepet játszottak. A Duna mai, Ny—K-i irányú folyása is csak látszólagos, mert tulajdonképpen északkelet—délnyugat irányok mentén váltogatva folyik. Továbbá hol feltöltő, hol pedig bevágódva, erőteljes eróziós tevékenysége figyelhető meg. A magaspart felső részén a kiemelt helyzetű dunai teraszanyag az előzőekben felsoroltakkal együtt, a területen fiatal negyedidőszaki mozgásokat igazol. A fúrásokkal kimutatott Bakony-éri süllyedék kialakulása és a Concó-patak völgye is szerkezeti törésekhez kötött és ezek mentén történő mozgásokra vezethető vissza. A vizsgált magaspart kialakításában a folyó eróziós tevékenysége mellett a szerkezeti törések mentén bekövetkezett emelkedő mozgás is jelentősen közrejátszott. A magaspartot tehát genetikailag szerkezeti mozgások hozták 'létre és a Duna eróziója ezt csak tovább formálta. összefoglalóan megállapítható tehát, hogy a vizsgált terület tektonikailag aktívnak ítélhető, mert a negyedidőszak végén hol süllyedések, hol pedig emelkedések történtek, esetenként jelentős (20—30 m) elmozdulásokat okozva. 2.1.2 Vízföldtanilag a gönyü—komáromi magaspartszakasz általánosságban olyan összetett víztározó rendszernek tekinthető, amelynél a talajés a rétegvizek, valamint a Duna egymásra hatása alapvető szerepet játszik. A vizsgált partszakasz kiterjedéséből eredően azonban, helyileg egyedi sajátosságokkal rendelkezik. Ezt mutatja be a 3. ábra. A talajvíz főleg a magaspart felépítésében részt vevő dunai üledékekben tározódik és mozog a folyó felé. Vízutánpótlódását a felszínre hulló csapadékvíz beszivárgó hányada biztosítja. A felsőpannóniai összlettől független, önálló rendszert ott alkot, ahol a feküt rossz vagy vízzáró felső-pannóniai agyagos képződmények alkotják. Ahol ez a fekü a magaspart peremén, a folyó szintje felett van, ott a talajvíztartó rendszer forrásokkal csapolódik meg. Az esetek döntő többségében azonban a talajvíz felszínre lépés nélkül csapolódik meg és adódik át más víztartókba. A Bakony-éri süllyedék kavicsanyagában, a talajvíz hatalmas mennyiségben tározódik és mozog a háttérterületek talajvizeit is felvéve, közvetíti azt a folyóba. Hasonló szerepük van a Concó-patak völgyét kitöltő szemcsés üledékeknek is. A dunai üledékkel fedett felső-pannóniai homokrétegekben tárolt vizek a vizsgálatok szerint különböző víztípusként észlelhetők, attól függően, hogy a víztartó szintek milyen magassági helyzetben vannak. Talajvízként ott jelenik meg, ahol a dunai üledék feküjét felső-pannóniai homokréteg alkotja. A különböző korú két, szemcsés üledék közvetlenül egymáshoz kapcsolódva, így hidrológiailag egy rendszert alkot. A dunai üledék képezi a vízgyűjtő területet és ez közvetíti a beszivárgott csapadékvizet a mélyebben települő pannóniai képződmények felé, majd a Duna medrében a szemcsés rétegekben mozgó talajvíz megcsapolódik, vízkészletét leadva a folyónak. 2. ábra. A Gönyü—Komárom közötti magaspart víz földtani viszonyait bemutató hossz-szelvény 1 — Concó-patak holocén üledéke; 2 — felső-pleisz- vezető kőzet (agyag, kőzetliszt); 4 — felső-pannóniai tocén, holocén fluviatilis (homok, kavics) és eolikus víztartó homokréteg; 5 — valószínűsített vető; 6 — (futóhomok) üledék; 3 — felső-pannóniai rossz víz- pleisztocén-pannóniai üledékhatár