Hidrológiai Közlöny 1991 (71. évfolyam)

5. szám - Kaliczka László: Belterületi vízelvezetés dombvidéken

264 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1991. 71. EVF., 5. SZAM A vízfolyás — biztosítsa a mértékadónak választott árvízi vízhozamok kártétel nélküli elvezetését. (Terepszint magasságában vagy az alatt.) — kisvízszintje terepszint alatt legalább 1,5 m mélységben tartsa a talajvízszinteket, — befogadója legyen a rétegvizeket összegyűjtő létesítményeknek. A belterületi vízelvezető művek — gyűjtsék össze és vezessék el a csapadékvizeket, — az utcai csapadékvíz-elvezetők rendelkezzenek bennük megfelelő eséssel és befogadóval, — gyűjtsék össze a külvizeket és károsodás nélkül vezessék a befogadóba, — oldják meg a talajvízszint szabályozását, — a település vagy településrész csapadékvízelvezető hálózata egységes rendszert képezzen. A fentiek által meghatározott feladatok meghatározzák az adott domborzat ismeretében a település utcarendszerének kialakítását, a beépítés lehetőségeit. 3. Jellegzetes hibák belterületek rendezésénél Az 1. ábrán a rétegvonalak által viszonylag erősen tagolt területet láthatunk. E területen egy állandóan vizet vezető árkot (I) és három, határozott teknőben lévő, de csak barázda méretű (30— 40 cm mélységű) vízelvezető árkot találunk. Ezekben a „barázdákban" az év csapadékosabb időszakaiban változó vízmennyiség folyik le. A helyszínrajzot vizsgálva látható, hogy a házhelyek kiosztása során a domborzati viszonyokat figyelmen kívül hagyták. Az ingatlanok egy része ezért vízjárásos vagy magas talajvízállású völgyek mély részeire került. A telekosztások során a terepen meglévő vízelvezetők, a tulajdonosoktól függően megmaradtak, feltöltődtek, áthelyeződtek stb., azaz a vízelvezetés természet által kialakított rendjét az emberi figyelmetlenség befolyásolta, megváltoztatta, amely eredményeként károsan megemelkedett a talajvízszint, de nincs biztosítva a csapadékvíz-elvezetés sem. A rétegvonalak figyelmen kívül hagyása eredményezte az 1. ábrán feltüntetett utcák vonalvezetési gondjait. Az ábrán jól látható, hogy egy-egy utca több esetben is metszi ugyanazokat a magasságokat jelző rétegvonalakat, azaz az utcák hossz-szelvényét több helyen akár több métert kitevő szintkülönbségek, mély-, ill. magaspontok jellemzik. Ilyen utcában csak aránytalanul nagy költséggel lehet a gravitációs csapadékvíz-, ill. szennyvízvezetékeket kialakítani. A terepszint alatti helyiségekbe a talajvíz könnyen bejuthat. Az 1. ábra körülbelüli középvonalában, az I. számmal jelzett helyen állandó vízfolyás található. E vízfolyás csapadékmentes időszakban forrásokból származó vizeket, csapadékos időben a belterület feletti domboldal vizeit gyűjti össze és vezeti a befogadóba. 1. ábra. A vízelvezetés természetes útját az utcák vonalvezetése keresztezi A vízfolyás medre a térképen nem szerepel, holott a szabályzat (földmérési alaptérkép készítésére vonatkozó rendelet) előírja, hogy folyókat, patakokat, állandó és időszakos vízfolyásokat az illetékes vízügyi szerv által kijelölt határvonallal ábrázolni kell. Az 1. ábrán megjelölt vízfolyást a telekosztások során sem vették figyelembe. Semilyen kikötés nem utal arra, hogy a beépítés során a vizek szabad elfolyását biztosítani kell. A telkek tulajdonosai kis átmérőjű átereszek (0,1—0,3 m) megépítésével próbálkoztak. A változó vízmennyiség a szűk átereszeken nem minden esetben tud átfolyni, különösen, ha az átereszek szelvénye a lerakódások miatt tovább szűkül. Az ingatlanok tulajdonosai a vízkárok esetében jogosan kritizálják a telkek értékesítőjét. Nagyobb károk esetén bíróságon indított kártérítési perekben jelentkeznek nagyon jelentős kárigényekkel. A telektulajdonosok gondjain túl, az utcák és az állandó vagy időszakos vízfolyások kereszteződésénél, a megfelelő keresztezési műtárgyak hiányai az utcában való közlekedést teszik nagyon nehézzé, sok esetben lehetetlenné. További gondokat okoz az, hogy egyes ingatlantulajdonosok a kisvízi vízmennyiséget figyelembe véve, zárt vezetékbe helyezik saját területen átmenő mederszakaszt. A kisméretű (0,1—0,3 m) csővezeték csapadékos időben megnövekedett vízmennyiség vezetésére alkalmatlan, és a zárt vezeték feletti szakaszon elöntési károkat okoz. Az 1. ábrán jelölt II., III., IV. sz. vonalak időszakos vízelvezetők. Ezek, különösen csapadékos időszakban nemcsak a területen lefolyó csapadékvizeket, hanem hosszabb-rövidebb ideig a beépített terület felett kibúvó rétegvizeket is vezetik. E nyomvonalakhoz korábban vízelvezető árkok tartoztak. Ezeket a házhelyosztások után megszüntették. A vízelvezetők megszüntetése sok kellemetlenséget szerez az érintett ingatlantulajdonosoknak, hiszen a természetes lefolyási irányok a telekosztástól függetlenek, és nem veszik figyelembe az ember ily esetekben nem körültekintő döntéseit.