Hidrológiai Közlöny 1991 (71. évfolyam)

5. szám - Kaliczka László: Belterületi vízelvezetés dombvidéken

KALICZKA L.: Belterületi vízelvezetés dombvidéket! 265 Találkoztunk olyan esettel is, amikor is az időszakos vízfolyásnak tekinthető, völgyfenékre épített ház előtt, 1—1,5 m magas töltésre helyezték az utat, ezzel lezárták a vizek elvezetési lehetőségét, súlyos károkat okozva a lakóépületekben. Előfordult olyan eset is, hogy beépítésre jelöltek ki olyan területet, amelyen több vízelvezető árkot feltöltöttek, a területet a vízügyi szakvélemény ellenére beépítették, de a megszüntetett vízelvezetők helyett nem alakítottak ki új vízelvezető árkokat. A 2. ábrán látható terület geodéziai viszonyai, úthálózata nagyon hasonlítanak az 1. ábrán látható terephez. A gondok is azonosak. 2. ábra. A vízelvezetés műszaki megoldásai bonyolultak és drágák lehetnek akkor, ha a terepviszonyokhoz nem alkalmazkodnak A 2. ábrán jelölt területre elkészült a csapadékvíz- és szennyvízelvezető hálózat terve. A tervezőnek a terepviszonyok miatt kissé szokatlan megoldásokat kellett választania. Ezért a csapadékvíz-elvezetők felszíni nyílt árkokkal, zárt csatornával, folyókákkal kombinált vízelvezető rendszert alkotnak. A terepviszonyok miatt, a gerincek átvágásával előfordult 4—6 m mélységre tervezett csatorna is, jelentős költséggel. A 3. ábrán lejtős területen kialakult településrészt láthatunk. A terepet kisebb völgyhajlatok változatosabbá teszik. A terület 10—15 éve még mezőgazdasági terület volt, szőlőműveléssel. Ügy alakult át lakóterületté, hogy fennmaradt a korábbi úthálózat, de megjelentek az új utcák is. A régi utak, a korábbi tulajdonviszonyok alapján alakultak ki, függetlenül a terepviszonyoktól. A régi utak szélessége is nagyon változó, van ahol 4 m, de 20 m széles útszakasz is található. Az új utcák kialakítását a régi utak által közbezárt területek felosztási lehetőségei határozták meg. A domborzatot teljesen figyelmen kívül hagyták. Az ábra „A"—„B" pontjai közötti utca teljesen új, néhány éve került kialakításra. Az utcában néhány év alatt megépültek a lakóházak, beköltöztek a lakók. A telkek beépítésével felvetődött a gravitációs vízi közművek kialakításának kérdése is. A csapadékvizek, ill. a szennyvizek elvezetési feladatait és lehetőségeit megvizsgálva megállapítható, hogy részben helyszínrajzi, részben magassági okok miatt a gravitációs vízi közművek kialakítása csak abban az esetben lehetséges, ha a közműcsatornákat beépített ingatlanokon át, körülményes jogi problémák megoldása mellett alakítjuk ki. Szennyvízgyűjtő-vezeték átemelővel elképzelhető ugyan, de ennek elhelyezéséhez is területre van szükség. Nem beszélve arról, hogy a 8,0 m széles utcában a gravitációs és a szennyvíznyomó-vezeték elhelyezése, az egyéb közművek mellett szinte megoldhatatlan. A 3. ábrát tovább vizsgálva a lejtőirányú zsákutcák sorozatát találjuk a C—D, E—F, G—H, K— L, és M—N pontok között. Lejtőirányú zsákutcák esetében átemelő nélkül megoldhatatlan a csapadékvíz-, ill. szennyvízelvezetés. A területrendezés során egy-egy zsákutcához csatlakozó közműsáv kialakításával a vízi közművek elhelyezése megoldhatóvá válna. Az I. és II., III. jelű vonalakon eltüntették a korábbi csapadékvíz-elvezető árkokat is. A 3. ábrán látható utcahálózat egyéb, pl. közlekedési szempontból is nehezen elfogadható helyzetet teremt, pl. a belterületi gyűjtőhálózathoz csak egy ponton csatlakozó utcakialakítás A—B— Bj pontok között közlekedési szempontokat figyelembe véve, alig elfogadható. A K—L pontoknál az L jelű pontnál lévő egymáshoz utcaszélességgel eltolt utcák csatlakozási pontja közlekedési szempontból nem fogadható el, különösen ha figyelembe vesszük a csatlakozási pontnál lévő mélyvonulatba épített épületeket, ami a vízelvezetéseket is meggátolja. A 4. ábrán ábrázolt terület domborzati jellege alapján látszólag gondot nem jelenthet, hiszen viszonylag egyenletesen emelkedő, és beépítésre alkalmas. A tapasztalatok azonban azt bizonyítják,