Hidrológiai Közlöny 1991 (71. évfolyam)

5. szám - Vágás István: Németh Endre (1891–1976) centenáriumán

260 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1991. 71. EVF., 5. SZAM felmerült problémák felől állandóan tájékozódik, és azok megoldását saját — nem egyszer úttörő jellegű — munkájával elősegíteni törekszik. .. .A tanszék tevékenységében jelentős szerep jut a laboratóriumnak. A hallgatóság számára tanulságos bemutató kísérletekkel megfoghatóvá, érzékelhetővé tesszük a hidraulikai törvényeket, kutató kísérletekkel igyekszünk feltárni a még meg nem fejtett jelenségek törvényeit, kisminta kísérletekkel keresünk feleletet a vízi létesítmények tervezésénél felmerült kérdésekre, végül oknyomozó kísérletekkel a gyakorlatban tapasztalt sikerek vagy balsikerek okát kutatjuk." Az idézett sorok 1955től, egy tanszék kutatómunkáját összefoglaló előadás anyagából származnak ugyan, de Németh Endre mindezt akár kezdeti célkitűzésként, akár pedig befejező összegezésként is leírhatta volna. Neki mindezt nemcsak megvalósítania kellett, hanem 1945 után, a háború pusztításait követően ismételten megteremtenie. Ma, amikor az említett tantárgyak, vagy a laboratóriumi tevékenységek önálló tanszéki csoportok, vagy tanszékek feladatai, nem kis csodálattal tekinthetünk Németh professzorra, aki egyedül tartotta kezében a hidrológia, hidromechanika, mezőgazdasági vízgazdálkodás, az ivóvízellátás- és csatornázás tantárgyak előadásait, meghatározó volt szerepe a tananyagok folyamatos korszerűsítésében, irányította a laboratóriumi tevékenységet, s közben hű maradt 1935-ben leírt alapelvéhez, amely szerint: „járszalagon tartani önállóságra termett munkaerőt, nagy pazarlás a szellemi erőkkel". A kutatások tárgyát, módszereit illetően igen szabad légkör uralkodott tanszékén, s a kutató ugyan bármikor felkereshette professzorát, ha irányítását igényelte, de ő már csak akkor ragaszkodott részletes beszámolóhoz, ha a kutatás, vagy annak egy lehatárolható része befejeződött. Akkor viszont alapvető kérdései is voltak, amelyeknek megválaszolásában olykor maga is segített. Gyakran egy 8—10 oldalas szakvélemény összeállítását 5—6 óráig is tárgyalta annak felelősével. Minden szót, minden mondatot újra fogalmaztatott, ha szükségét látta. Azt tartotta: „ami az elolvasásnál nem érthető, az nemcsak nyelvileg hibás, az műszaki értelemben sem lehet jó". Az is igaz, hogy a negyedik-ötödik ilyen tárgyalási alkalom után már csak ritkán volt szüksége több órás konzultációra: tanítványai addigra meg is tanulták a szabatos fogalmazást, sőt, előre is ügyeltek már arra, hogy minél kevesebb okot adjanak kérdésre, vagy megjegyzésre. Az oktatott tárgykörök széles áttekintésének magasrendű képességét bizonyítja két tankönyve: az 1954ben megjelent ,,Hidrológia és hidrometria" és az 1963ban elkészült „Hidromechanika". Maga az elméletileg is nehéz tárgykör, maga a szerző egyénisége is indokolta, hogy ezek a könyvek számos kiadói határidő elmulasztása mellett, igen megfontolt ütemben készültek. A Hidrológia is két évnél tovább, a Hidromechanika viszont legalább 7—8 esztendeig. Németh Endre ugyanis nem sajnálta az időt, egy-egy kérdésen, egy-egy levezetésen elgondolkozott. Megkereste, ós rendszerint meg is találta az egyszerűbb, érthetőbb leírást, vagy megoldást, néha teljesen új gondolatokkal. Szakirodalomban található ábrákat átszerkesztett, vagv átszerkesztetett. E sorok írója máig is sokra tartja, hogy a Hidrológia könyv 175. ábrája, a sebességek folvó-keresztszelvénv menti eloszlását térben ábrázoló „vízhozamtest" végül az ő általa ajánlott és saját kezűleg megoldott szerkesztésben került be a kötetbe, és onnan később más tankönyvekbe is átkerült. Varrók Endre emlékezése nyomán tudjuk, hogy a híres Schwarz-Christoffel f. egyenlet levezetése is hosszú előkészítést igényelt, míg végre bekerülhetett a Hidromechanika tankönyvébe. A Schwarz—Christoffel f. egyenlet tulajdonképpen arra szolgál, hogy valamely geometriailag — leginkább egyszerűbb, vagy bonyolultabb, egyenesdarabokból összetett, zegzugos vonalrendszerrel — megadott határfeltétel ismeretében meghatározzuk azt a komplex változós matematikai egyenletet, amellyel a hidromechanikában rendszerint a szádfalas alaplemez alatti szivárgó vízmozgások potenciál- és áramvonalai leképezhetők és kiszámíthatók, vagy megszerkeszthetők. Először egy integrálandó függvényrendszer egyenletét és alapértékeit kell megállapítanunk, majd az integrálszámítást kell elvégeznünk; a gyakorlati esetekben egyik sem egyszerű feladat. Az egyetemi előadások hallgatói rendszerint már azt sem értették, hogy magát az alapintegrált miért a megadott módon kell felírni. Németh Endre az előadáson résztvevő hallgatóság részéről, sőt a tanszéki oktatók részéről is felmerült kérdések után gondolta át ismételten a levezetést, és a kezdeti, nehezen érthető, csupán a „verifikálást" célzó magyarázatot nagyobb általánosságot is magában foglaló levezetéssé alakította át. Volt még néhány kutatási terület, amely a hidrológia és a hidromechanika között képezett átfedést, ami Németh Endre érdeklődésére különösen is számot tarthatott. Ezek közé tartozott a mérőbukók kérdésköre, a talajban szivárgó vízmozgások elmélete és a hidraulikai kismintatörvények. A mérőbukók vonatkozásában egy 1953-ban tartott akadémiai előadásában elméletileg mutatta be azt a szabályt, amely szerint a mérőbukót ábrázoló „öntőéi" matematikai egyenlete és az alulról nem befolyásolt átbukás esetén érvényes egyenlet a vízhozam és az átbukási magasság összefüggésére olyan kapcsolatban van egymással, hogy a vízhozam 3/2-del magasabb hatványkitevő szerint függ az átbukás magasságától, mint ami az öntőéi elhelyezkedését jellemzi. Pl. a Bazinbukó öntőélének egyenlete konstans, azaz 0-ad fokú, így ott a vízhozam egyenlete 3/2-es hatványkitevőjű az átbukási magasságra nézve. A Thomson-bukó öntőélének egyenlete elsőfokú — hiszen ennél a bukónál háromszög alakú az öntőéi — így a bukó vízhozam képletében is az 5/2-es hatványkitevőnek kell szerepelnie. Kérdés tehát, milyen legyen az öntőéi egyenlete annál a bukónál, vagy Venturi-csatornánál, amelynél azt akarjuk, hogy a vízhozam és az átbukási magasság között lineáris legyen az összefüggés. Matematikailag ez itt sem probléma, hiszen —1/2 hatványkitevő mellett elkészíthetjük a lineáris bukó, vagy Venturi-csatorna szelvényét. A bukó megépíté-