Hidrológiai Közlöny 1991 (71. évfolyam)
5. szám - Vágás István: Németh Endre (1891–1976) centenáriumán
258 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1991. 71. EVF., 5. SZAM zések ügye, és saját költségén több tanulmányutal tett a harmincas évek első felében Franciaországban és Olaszországban. így 1935-től a Földművelésügyi Minisztérium vízügyi műszaki tervező csoportjánál, 1937től az akkor megalakult Országos Öntözésügyi Hivatalnál vették igénybe szaktudását vezetői beosztásokban. 1936. és 1938. között a Vízügyi Közlemények szerkesztője volt. Hogy további feladataira tudatosan készül, láthatjuk egy 1935-ben megjelent tanulmányában (Vízügyi Közi. 1935. pp. 496—510): ,,A vízépítéstani ismeretek elsősorban tapasztalati származásúak és előhaladásuk menete mindig a gyakorlati életben tett tapasztalatok, megfigyelések leírásával kezdődik, és a leírt tényeknek különböző szempontokból való megvilágítása révén talált összefüggéseknek óvatos általánosításában teljesül. Az így kapott törvényszerűségek eleinte csak minőségi kijelentésekben állnak és csak később bővülnek mennyiségi összefüggésekkel." ,,A mérnökképzés — a vízépítés terén... világszerte nagy előhaladást mutat fel, és hazánk a nyugati országokkal teljes mértékben lépést tartott, mert Rohringer Sándor a vízépítéstani oktatást nemcsak, hogy magas színvonalra emelte, hanem a rendelkezésre álló anyagi eszközökhöz mérten értékes laboratóriumot is rendezett be, és korszerű kutatási módszereket — köztük a modellkísérletek útján való vizsgálatokat — honosított meg. Ezt annál inkább figyelemre méltó eredménynek kell tekintenünk, mert míg nálunk egyetlen vízépítési tanszék áll ennek a rendkívül fontos és szerteágazó ismeretkörnek a szolgálatában, addig a nyugati nagy nemzetek műegyetemein a vízimunkálatokra vonatkozó ismeretek oktatása nem egy, hanem több tanszék útján történik." ,,A feladatok megjelenési formája egyre általánosabbá válik: nem az elvégzendő munka van most már megadva, hanem az a cél, amelyet a mérnök által választandó munkálatokkal el kell érni. Választani kell több megoldás között, és a választásnál nem lehet többé csupán a műszaki szempont alapján dönteni, hanem elsősorban az elérendő célt kell szem előtt tartani, és mindenkor számot vetni a költségekkel. .. .Nem elég többé a tanult vízépítéstani törvények ismerete, hanem az egyes szabályok kritikai értékelése is fontos. . . .Ezért problémáink tulajdonképpen mindig csak bizonyos korszak számára tekinthetők megoldottaknak. A tudomány haladásával növekszik a nagyobb pontosságra való törekvés, de egyszersmind a fokozottabb pontossági igények kielégítésének a lehetősége is." ,,Az bizonyos, hogy a víziproblémák terén nem bízhatjuk magunkat képletekre, de az is igaz, hogy azok kategorikus elvetésével a gondolkodásnak olyan eszközétől fosztanék meg magunkat, amely nélkül sok esetben iránytű nélkül maradnánk. Nyilvánvaló, hogy nem a képletek oldják meg a feladatot, hanem a józan gondolkodás, de a jól bevált elméleti módszerek éppen ezt a józan gondolkodást segítik elő." „Nem szabad lebecsülnünk az elméleti hidraulikának látszólag légüres térben mozgó problémáit, és azok megoldására irányuló újszerű módszereit, mert ezek idővel tisztultabb alakjukban nagy segítségünkre fognak szolgálni." ,,Járszalagon tartani önállóságra termett munkaerőt, nagy pazarlás a szellemi erőkkel, ezzel szemben: ki nem forrott egyéniséget szabadjára engedni rendkívül veszélyes.'' „Anyagi körülményeink miatt majdnem mindig le kell mondanunk arról, hogy a tökéletest legjobban megközelítő megoldás kerüljön kivitelre. Az élet mintha irtóznék a tökéletestől, állandóan akadályokat gördít létrejövetele elé. .. . De, ha már meg kell alkudnunk, akkor a legnagyobb körültekintéssel törekedjünk olyan tervet készíteni, hogy a mű fejleszthető, tökéletesíthető legyen." „Költségkímélés okából nagy a hajlandóság az egyszerű és természetes megoldási módok kiválasztására. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy az ilyen egyszerű megoldások csak akkor gazdaságosak, ha nem igényelnek aránytalanul nagy fenntartási költséget.'' „A vízimérnök kutató, tervező, építő tevékeny Tségét kezdeményező tevékenységgel is ki kell egészíteni. .. .Mindenütt, ahol dolga akad, állandóan szemmel tartja, hogy a gondjaira bízott területek vízgazdálkodási lehetőségei miként javíthatók, és ha meggyőződik arról, hogy ez vagy az a munkálat ezen a téren előrehaladást jelent, úgy az érdekelteket felvilágosítja, az erők összefogására és a munkálat végrehajtására buzdítja." „Amilyen mórtékben a közvélemény figyelme a vízügyi kérdések felé fordult, olyan, sőt még nagyobb mértékben jelentkeznek eszméikkel a dilettánsok, akik. . .a megvalósításhoz, valamint a munkálatok hatásának elbírálásához szükséges ismeretek és áttekintőképességnek a hiánya folytán vagy túlzott reményekkel, vagy sötétenlátó aggodalmakkal igyekeznek befolyásolni a közvéleményt. Sajnos, ezek a jelenségek nem maradnak meg az ártatlan elmélkedések terén, hanem érvényesülésre törnek, és ezen törekvésükkel hazánk vízgazdálkodási rendszerének egészséges fejlődését veszélyeztetik. Az e téren felmerülő eszmék és tervek tekintetében a vízimérnök természetesen csak egy álláspontot foglalhat el, és ez csak a szakember legteljesebb tárgyilagossága lehet." A most idézett „gondolat töredékek" érvényessége ma sem vitatható. Vezetőjévé v.ált ez Németh Endre professzor tevékenységének, de vezetőjévé kell, hogy váljon a ma mérnökének is. 2. A korszerű mezőgazdaság vízi feladatai Németh Endre 1942-ben megjelent könyvének — a Mérnöki Továbbképző Intézet tanfolyam-anyagaként kiadott rövid összefoglaló művének — a címét vettük át fejezetcímként, mert az itt feldolgozott tárgykörhöz életművének is fontos szakasza fűződik. A belvízrendezés, lecsapolás, talajcsövezés, illetve az öntözés és tereprendezés akkor hézagpótló leírása szerepel a könyvben, amely r tudományos és gyakorlati értékű össze-