Hidrológiai Közlöny 1991 (71. évfolyam)

4. szám - Refuznyiki

252 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1991. 71. EVF., 5. SZAM A Duna magyar szakaszán az algapopulációt elsősorban a fényviszonyok korlátozzák, ami részben az évszakos változásokkal függ össze. A fennálló viszonyok között az algaszaporodásban évszakos ingadozások voltak megfigyelhetők. Az algaszám jelentős megnövekedése egybeesik olyan időszakokkal, amikor a Duna zavarossága csekély ós jók a fényviszonyok. A rajkai szakaszon a tápanyagellátás nem korlátozza az algaszaporodást. A Duna tápanyagterhelésónek áttekintése és az észlelt természetes algaszaporodás alapján nyilvánvaló, hogy a dunakiliti tározó létesítése következtében fennáll az algavirágzások veszélye. Az 1960-as évek eleje óta a Duna algaternielésében 5—10-szeres növekedés mutatható ki. A Duna felső szakaszán ebben az időben létesített tározók által előidézett hosszabb tartózkodási idő, kiülepedós ós megváltozott fényviszonyok következtében. A megfigyelt trendek és adatok alapján becsülhető, hogy a Duna algatermelését a dunakiliti tározó legalábbis megkétszerezi. Ez idő szerint azonban a Rajkánál mért oldott oxigénkoncentrációk 6,7 ós 10,2 mg/l között változnak. Ilyen értékek mellett nem valószínűsíthető, hogy az oxigénhiány a halak károsodását okozná. A fenti bizonytalan tényezők figyelembevételével nem becsülhető meg ezidő szerint, hogy a tározóban fellépő megnövekedett algaszaporodás káros oxigénhiány-hatást fog a halállományban előidézni vagy sem. DO-rnodell. Javasolható, hogy a tervezők végezzenek a rendszer üzembehelyezése előtt számítógépes modellvizsgálatot az oldott oxigéntartalom alakulására vonatkozóan. Ezt a módszert már alkalmazták olyan folyókon, amelyeken vízlépcsőket terveztek (pl. az Oliio folyó). A modellvizsgálat lehetővé tenné az oxigénhiány lehetőségének megbízhatóbb előrejelzését, megalapozná az esetleg szükséges ellenrendszabályokat ós kifejleszthető lenne üzemi megfigyelő programmá az oxigénhiány hatásainak kivédésére. Az oldott oxigén-modell alapját az egyes vízlépcsők fölött ós alatt mórt oxigénkoncentrációk ós az észlelt hőmórsékletadatok képezik, amelyek alapján számítható az alvízi szakasz oldott oxigéntartalmának várható megváltozása. A modellt különféle viszonyokra kellene futtatni (pl. kisvizek, közepes nyári vízhozamok ós közópvízhozam). Az eredményekből megbecsülhető, hogy az oldott oxigéntartalom milyen mértékű csökkenése várható, ós hogy ez milyen hosszú szakaszt érint. Mivel több csatlakozó vízlépcső szupcrponálódó oxigéncsökkentő hatása nagyobb lehet, mint az egyes elszigetelten működő vízlépcsőknél bekövetkező csökkenés összege, a modellben a teljes rendszer eredő hatását kell vizsgálni. A modell futtatása után az eredményül kapott oldott oxigéntartalmak összehasonlíthatók lesznek a halállomány károsodásának mérséklésére, vagy megelőzésére kialakított értékekkel. Az oldott oxigéntartalmakat először a 6 mg/l állami vízminőségi küszöbértékkel kell összevetni, ami az Egyesült Államokban a több államot keresztező folyókra érvényes. Ezt a küszöbértéket azonban a szóban forgó rendszer esetében nem javasoljuk, mert a közelmúltban kidolgozott határértékek világosabb képet nyújtanak. A második módszer kapott oldott oxigónkoncentrációk ós az Egyesült Államok Környezetvédelmi Hivatala (USEPA) határértékeinek összehasonlítását jelenti. Ezeket különböző korú halakra ós különféle hatásokra dolgozták ki, figyelembe véve a halak mérete, a vízhőmérséklet és más vízminőségi jellemzők közötti komplex kölcsönhatásokat. Ezek a határértékek az alábbiakban adhatók meg (USEPA, 1986): Fiatal halak: Szaporulat nem csökken 6,5 mg/l fölött Szaporulat kismértékben csökken 5,5 mg/l fölött Szaporulat mérsékelten csökken 5,0 mg/1 fölött Szaporulat súlyosan csökken 4,5 mg/l fölött Pusztulási küszöbérték 4,0 mg/l fölött Egyéb korosztályok: Szaporulat nem csökken 6,0 mg/l fölött Szaporulat kismértékben csökken 5,0 mg/l fölött Szaporulat mérsékelten csökken 4,0 mg/l fölött Szaporulat súlyosan csökken 3,5 mg/l fölött Pusztulási küszöbérték 3,0 mg/l fölött A harmadik lehetséges módszer a bioenergetikai modellezés, ami lehetővé teszi különféle viszonyok mellett egy éves tenyészidőszak során a szaporulat (gyarapodás) számszerű becslését. Ezek a modellek figyelembe veszik a fiatal halak növekedése, az oxigénkoncentráció, a hőmérséklet, a halméret és más vízminőségi tényezők (pl. az oldott ammóniatartalom) közötti kölcsönhatásokat. A bioenergetikai modellek széles körű alkalmazásra kerültek az Egyesült Államokban, a halakat veszélyeztető lehetséges hatások értékelésére. Az oldott-oxigén modell alapján meghatározható az oxigénhiány kialakulásának valószínűsége. Amennyiben a modellezés a halakat veszélyeztető állapot lehetőségét mutatja ki, kialakíthatók lesznek a védekezés módszerei, amelyek szerint a rendszer úgy legyen üzemeltethető, hogy az oldott oxigéntartalom a kívánt értéken maradjon. Szükség esetén a figyelembe vehető védekezési módok az alábbiak: Védelmi rendszabályok — Oxigén. Szükség esetén az alábbi védelmi rendszabályok vehetők számításba: (1) Vízátbuktatás, (2) Mechanikus levegőztetcsi módok, mint fúvókákon keresztül levegő benyomatása a turbinák szívócsövébe, vagy az utófenéken valamilyen diffúzor beépítése. (3) A Gabcikovo-erőmű folyamatos üzemben való járatása, vagy váltakozva csúcs- ós folyamatos módban történő üzemeltetése (az algák szaporodásának mérséklésére). (4) A tározó meghatározott körülmények beállása esetén (algavirágzás) történő leürítése. A Hrusov-Dunakiliti tározóban jelentkező ohlottoxigónhiány nemcsak a tározóban lévő balállományt károsíthatja, hanem a Mosoni Dunában lévőt is, továbbá a mellékágak ós a főmeder halállományát, mivel ezekbe tározott víz jut. Amíg a tározóban az oldott oxigénszint elegendő a halak életkörülményeinek biztosítására, nem várható a halállomány jelentős károsodása ezekben az alvízi rendszerekben sem. Ha azonban a tározóban oldott oxigénhiány alakul ki, ez káros hatással lehet a Mosoni Duna, a mellékág-rendszer ós/vagy a főmeder halállományára. A rendelkezésre álló adatok nem tették lehetővé az oxigénhiány bekövetkezési valószínűségének megalapozott becslését. így például a mellékágak oldott oxigéntartalma nincs dokumentálva. A rendszer üzemelése során a mellékágak vizében az oldott oxigéntartalom megnőhet a felvízi szakaszon megnövekedett vízhozamnak köszönhetően. A tározott víz letisztulása és az algák szaporodását elősegítő fokozott fónybeliatolás csökkentheti az oldott oxigén koncentrációját a mellékág-rendszerben. Megváltozik ezenkívül a tápanyagforgalom is, amit jelenleg a Dunakiliti-Asványráró közötti szakaszon a zárásokon át bebukó évszakos árvizek hordalékának kiülepedóse tart fenn (amennyiben a szabályozott évenkénti elárasztást egyetlen ponton, a Dunakiliti hajózsilip oldalfalában lévő zsilipen keresztül bocsátják le). Ez viszont hátrányosan befolyásolhatja az algák szaporodását ós lebomlási sebességét, valamint az oldott oxigénkoncentrációt a zárt mellékágrendszerben. A fenti változások eredő hatása ebben a rendszerben ez idő szerint nem volt előrejelezhető. A rendszer üzemelése által előidézett vízminőség változások is hátrányosak lehetnek a Mosoni Duna, a mellékágak és a főmeder halállományára. Ha a tározóban oldott oxigénhiány nem lép fel, a vízminőség a Mosoni Dunában a halak szempontjából várhatóan megjavul, a megnövekedett vízhozam ós áramlási sebességnek köszönhetően, ami a bevezetett szennyvizek