Hidrológiai Közlöny 1991 (71. évfolyam)

4. szám - Refuznyiki

250 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1991. 71. EVF., 5. SZAM ra. További védelmi rendszabályt jelentene a növényzet tervezett folyamatos megfigyelése a rendszer üzemeltetése sorún és a mellékágak és/vagy a főmeder vízhozamának megváltoztatása, amikor a növényzet karos befolyásoltságának jelei mutatkoznak. Javasoljuk a fenti négy védett madárfaj alapfelmórését a Szigetköz területén való elterjedésük, egyedszámuk és évszakos élőhelyhasználatuk jellemzésére. A felmérés adatai felhasználhatók az évszakos élőhely használat térképezésére és ezáltal azoknak a szűkebb területeknek a kijelölésére, amelyeken a rendszer üzemelésének hatásai folyamatosan megfigyelendők lennének. Az észlelési adatok alapján eldönthető, hogy a mellékágak vagv a főmeder vízhozamait milyen módon és időben célszerű szabályozni a fenti érzékeny fajok költési élőhelyeinek megóvása érdekében. Zsombékos és parti tervletek. A rendszer üzemelése hatással lehet a Duna mellékágrendszerének árterületén lévő láp- és parti területeken élő állatvilágra is. A mellékágak felső vége már korábban lezárásra került, közbenső zárások is épültek, ezért a mellékágrendszer felszíni vizét általában csak az évszakos árvizek (azaz a „fehér árvíz" január ós március között ós a május— júniusi „zöldúr") táplálják. A talaj vízfelszín esése jelenleg olyan, hogy alacsony dunai vízállások esetén a Duna felé lejt, magas dunai vízálláskor pedig a talajvizet a Duna táplálja. A rendszer üzembe lépése után a dunakiliti duzzasztóművön keresztül mintegy 100 m

3/s kerül lebocsátásra az elhagyott mederbe, szemben az eredeti 2000 m

3/s közópvízhozanimal. Az elhagyott meder mentén húzódó sávban a talajvízszint várhatóan 5 m-rel süllyed a dunakiliti duzzasztóműnél, ami az alvízcsatorna betorkollásáig 0-ra csökken. Ez esetleg vízveszteséget idézhet elő a mellékágakból, ami a vízimadarak számára fontos zsombékos vagy parti élőhelyek elvesztését eredményezné. Tervek készültek a Szigetköz eredeti talajvízszintjének fenntartására. Ezek szerint vizet bocsátanak le a Hrusov-Dunakiliti-tározóból a mellékág-rendszerbe, megerősítve a zárásokat, amelyek azt a főmedertől jelenleg is elválasztják. A mellékáguk közbenső zárásaival együtt tíz kis medence (böge) alakul így ki. A kőszórás-zárásokon átbukó víz táplálja a bögók sorozatát. A fölös víz a mellékágrendszer alsó végén lévő kőszórás-bukón keresztül jut vissza a főmederbe. A talajvízbe történő változó elszivárgás szabályozása érdekében a mellékágak vízszintje szabályozható. A Szigetköz alatti talajvízszint káros csökkenésének és a fontos élőhelyek ezzel járó károsodása kockázatának csökkentésére javasoljuk, hogy a főmeder vízhozamát kezdetben fokozatosan, több lépcsőben tereljék el. Az egyes lépcsőkben a főmeder csökkentett vízhozamát állandó értéken kell tartani, amíg az új vízhozam a mellékágakban a talajvízszintet megfelelően stabilizálta. Ez a módszer folytatandó, amíg a főmeder vízhozama 100 in

3/s-ra, vagy az elfogadott legkisebb értékre csökken. Ez a módszer az üzembe helyezésnél érvényesítendő. Tekintettel az alapadatok hiányára és a rendszer újszerű voltára, az állatvilágra, elsősorban a mellékágrendszert használó vízimadarakra gyakorolt hatás pontosan nem értékelhető. Abban az esetben, ha a mellékágakban a vízszint jelentős mértékben lesüllyed, fontos fészkelő és táplálkozási élőhelyek mennének veszendőbe és a vízimadarakat káros hatás érné, ezt mindenképpen kerülni kell. Ásványráró. A korlátozottan rendelkezésre álló adatok egy olyan területre mutatnak rá, ahol különös gondot kell a vízkérdésre fordítani, és ez Ásványráró közelében található. Ismeretes, hogy a területen nagyszámú víziszárnyas ól, beleértve az itt fészkelő szürke gémet, bakcsót, bütykös hattyút, tőkés récét, szárcsát ós egyetlen pár fekete gólyát. Különösen érzékeny az ásványrárói gémtelep ós a feketególya fészek. A gémtelep 100—120-ra becsült fészkeit egyetlen, l—2 lia méretű szigeten szürkegémek használják (Ardea cinerea). A sziget növényzete kanadai nyár ós fehér fűz, 40—50 éves állományban. Egyetlen fán kb. 20 fészket is megfigyeltek. A területen lévő egyik tó a fiatal ós felnőtt gémek fontos táplálékforrása, a rákok nagy sűrűségének köszönhetően. A tavat a. mellékággal sekély, keskeny csatorna köti össze, ami időszakos vízbetáplálást biztosít. A fekete gólya fészkének helyét csak a helyi erdészek ismerik. A térségben jelenleg számos mellékág van évszakos kapcsolatban a főmederrel. A rendszer üzembe helyezése előtt ezek alsó végét lezárják annak érdekében, hogy a vizet a mellékágakban tartsák. Az ásványrárói mellékág ezután csak felülről kap vizet. A vízhozamot az üzem során úgy kell szabályozni, hogy a vízszint és vízminőség megváltozása ne befolyásolja a gémek táplálkozótavát, vagv a fészkelósi fákat, különben hosszú távú, regionális jelentőségű kedvezőtlen hatás jelentkezik a fajra. Javasoljuk továbbá, hogy az Ásványráró közelében lévő területet, amely a gémek és más vízimadarak szempontjából fontos, jelöljék ki állandó védett területnek, ahol emberi tevékenység nem folytatható. Az emberi tevékenységet (pl. erdőgazdálkodás, fakitermelés, fejlesztés, üdülés) azért kell megtiltani ezen a területen, mert ez fokozott terhelést jelentene ezen a biológiailag fontos területen. Az állatvilág más állatainak (pl. védett emlősök) veszélyeztetettségét értékelni nem tudtuk, mivel ezekre vonatkozóan eredeti állapotfelvétel nem készült. Az emlősállatokkal (ós különösen a védett fajokkal) kapcsolatban irodalmi feltárást kell végezni a Szigetközben esetleges előfordulásuk ós a rendszer általi veszélyeztetettségük meghatározására. Az irodalmi feltárás eredményeitől függően évszakos felméréseket kell végrehajtani egy éven át a rendszer üzembe lépését megelőzően, az előfordulások és élőhelyluisználat jellemzésére. Szigetköz—Oönyű. Halállomány Ez a szakasz elismerten fontos hal-ökológiai szempontból. Ez ideig 55 halfaj előfordulását figyelték meg. Habár a rendszer érdekében balfelmérés nem készült, egyes fajok mennyiségének ós területi elterjedésének vonatkozásában általános megállapítások tehetők a haltermelési ós halfogási adatok alapján. A pontyfélék (Cyprinidae) az uralkodók fajgazdagság ós egyedszám tekintetében egyaránt. Egyes fajokat (pl. amúr, busa) mesterségesen telepítettek erre a szakaszra, mások (pl. az angolna) más telepített vízterületekről elszökve kerültek be. Fontos élőhelyek. A Dunakilititől egészen Komáromig terjedő folyószakaszt a hidrológiai viszonyok változatossága teszi különösen fontossá. Ezek nagyszámú halfaj és különböző korú halak számára biztosítanak életfeltóteleket. A Dunának ezen a szakaszán és a mellékágakban rendelkezésre álló heterogén élőhely a halállomány számára előnyös, mivel változatos viszonyokat biztosít különféle fajok fenntartására, ívására ós növekedésére, valamint bővelkedik tápszervezetekben. A szakasz komplex rendszert alkot, amely három elkülöníthető, de egymással kapcsolódó víztestből áll: A Duna főmedre, a mellékág-rendszer és a Mosoni Duna. A Duna főmedrében változatos víz- és táptalaj viszonyok utalkodnak. Ezen a szakaszon nagy sebességgel áramló víztömegek és más viszonyok kedveznek néhány, a főmederben élő fajnak (pl. márna, csuka, bulin). Sok faj egész évben a Dunában él és tavasszal 50— 150 km-re vándorol felfelé, hogy a mellékágakban találjon ívóhelyet. A főmederben napjainkra csak kevés természetes ívóhely maradt meg. Mindössze 5 ilyen hely ismeretes a szigetek mögötti védett, beduzzusztott ágakban. A Szigetközi mellékág-rendszer ugyancsak fontos élőhely számos halfaj számára. Ezek a mellékágak jelenleg felső végükön el vannak zárva, alsó végük a főmeder felé nyitott, vízpótlást elsősorban árhullámok idején kapnak, amikor a főmederből a víz a zárásokon átbukik. Egyes fajok (pl. a keszeg ós ponty) egész évben a mellékágakban, holtmedrekben és tavakban tartózkodnak. A mesterségesen telepített fajok (pl. az amúr, ponty) gyakoriak a mellékágakban, de csak ritkán fordulnak elő a főmederben. Más fajok (pl. keszeg, domolykó) a mellékágakba vándorolnak ívni, majd visszatérnek a főmederbe. A mellékágrendszer rendkívül fontos élőhely (1) ivás céljaira, mivel a főmederben az ívóhelyek nagy része