Hidrológiai Közlöny 1991 (71. évfolyam)

4. szám - Tóth István: Ipari hulladékok ártalmatlanítása – komplex hulladékkezelés

239 Ipari hulladékok ártalmatlanítása—komplex hulladékkezelés Tóth István VlZITERV 1051 Budapest, Nádor u. 36. Kivonat: 1990. március 29-én a VÍZITERV vezető tervezői vállalatuk legújabb műszaki fejlesztési eredményei között mutatták be a most közlendő tanulmányt. Az ipari hulladékok jelentős részét különféle módszerekkel, komplex módon kell ártalmatlanítani. A melléktermékek újrahasznosítását is figyelembe kell venni. A hulladéklerakók és -égetők működésével szembeni alapkövetelmény, hogy azokból csak a környezetre ártalmatlan anyagok kerülhessenek ki. Magyarország regionális égetőmű- és lerakóhálózata kiépülésén belül a VÍZITERV-nek a rudolftelepi égetőmű előkészítésében van fontos szerepe. Kulcsszavak: Hulladékkezelés, ártalmatlanítás, környezetvédelem, regionális hulladékgyűjtés. Az iparban keletkező hulladékok jelentős részét, amennyiben azok nem hasznosíthatók, ártalmatlanítani kell. A környezetre veszélyes hulladékok ártalmatlanításának a nemzetközi gyakorlatban kialakult és Magyarországon is elfogadott ártalmatlanításának módjai: — a hulladékok fizikai-kémiai előkezelése, — a hulladékok biztonságos lerakása, deponálása, — a hulladékok égetése. Az előzőekkel összefüggésben a komplex hulladékkezelés igénye megkívánja: — a gazdaságos anyagfelhasználásra irányuló technológiai korszerűsítést (hulladékmentes, ill. hulladékszegény technológiák alkalmazását), — melléktermék- és hulladékhasznosítás lehetőségeinek feltárását. Mindezen igények felmérése és a megfelelő szakembergárda megszervezése után, a VlZITERV azzal a szándékkal jelentkezik a hazai piacon, hogy a címben jelzett feladatok szakmai megoldására vállalkozzon. A továbbiakban röviden összefoglaljuk vállalkozásunk technológiai alapjait. 1. Fizikai-kémiai előkezelés Az országos hulladékártalmatlanító hálózat létrehozásánál igényként jelentkezik a folyékony és pasztaszerű anyagok fizikai-kémiai előkezelésének szükségessége. Ennek célja: — az égetendő vagy lerakandó anyagok mennyiségének csökkentése, — az égetendő vagy lerakandó anyagok veszélyességének csökkentése, — a hulladékok újrafelhasználhatóvá, hasznosíthatóvá tétele. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a különleges hulladékoknak mintegy 30—40%-a igényel fizikai-kémiai előkezelést. A kezelés szempontjából a következő főbb eljárások ismertek: — olaj-víz keverékek és emulziók szétválasztása olajiszappá és vízzé, — a mérgező, szervetlen folyadékok és iszapok kémiai átalakítással való méregtelenítése és semlegesítése. (Főbb kezelési műveletek: ciánmentc-sítés, kromátos hulladékok méregtelenítése, nitrites hulladékok méregtelenítése és a semlegesítés), — az előzőekben ismertetett iszapok víztelenítése (centrifugák, iszapprések, szűrőprések stb.), — rögzítés, ill. a hulladékok beágyazása. Ez utóbi a környezetre ártalmatlan módon való elhelyezésének egy, a gyakorlatban már jól bevált módszere. A beágyazás vízben nem oldódó anyagokba történik (pl. bitumen, műgyanta, beton, üveg stb.), esetleg ezek kombinációját alkalmazzák a lerakásnál, elhelyezésnél. 2. A hulladékok biztonságos lerakása, deponálása Az ipari hulladékok lerakásán a főként szervetlen anyagokat tartalmazó hulladékok előre meg nem határozható ideig történő deponálását értjük. Egyik változata az átmeneti tárolás. Átmeneti tárolásra azon hulladékok kerülnek, melyeket később hasznosítani lehet, vagy ártalmatlanításuk a technológiák fejlődésével várhatóan megoldható lesz. Átmeneti tárolásra kerülnek az éghető hulladékok is, amíg az égetés feltételei megteremthetők. A lerakótelepen tilos az égethető, a tűzveszélyes, ill. fokozottan reakcióképes, és a szerves, gyorsan bomló, valamint folyékony hulladékokat lerakni. A lerakótelepek elhelyezését alapvetően geológiai szempontok határozzák meg. A k<10-7 cm's áteresztőképességű talajban az I. veszélyességi osztályba sorolt hulladékoknál komplex környezeti hatásvizsgálattal kell eldönteni a kiegészítő műszaki védelem szükségességét és mértékét. Itt a II. és III. veszélyességi osztályba sorolt hulladékok kiegészítő műszaki védelem nélkül lerakhatok, ha legalább 3,5 m rétegvastagságú, összefüggő vízzáró réteg áll rendelkezésre. A 10-7^k<10-° cm's áteresztőképességű talajban az I. és II. veszélyességi osztályba sorolt hulladékok-