Hidrológiai Közlöny 1991 (71. évfolyam)

3. szám - Refuznyiki - A San Franciscoi Bechtel Mérnökiroda független szakértői felülvizsgálata a Bős–Nagymaros vízlépcsőrendszer környezeti hatásairó. 2. folytatás

190 meghatározott évszakos ingadozás a Duna közelében 4,5 m, míg távolabb lecsökken 0,7 m-re. A Duna beduzzasztása a HruSov-Dunakiliti-tározóban és a folyó elterelése a Dunameder kereken 30 km hosszú szakaszán meg fogja változtatni a kavics víztárolót tápláló vízjárást. A tározó területéről megnő a betáplálás, mivel annak nagy része szigeteletlen és közvetlenül érintkezik a kavicsrótegekkel. A víztárolóval kommunikáló tározóterület több, mint kétszerese az elhagyott Dunamedernek. Megnő a betáplálás azért is, mert a tározó vízszintje 4—8 m-rel magasabb a folyó átlagos vízállásánál, megnövelve a betápláló nyomást. Az Öreg Duna medréből történő betáplálás ezzel szemben csökken, mivel a 2000 m

3/s sokéves középvízhozam is lecsökken 100 m

3/s-ra. A talaj víztároló utánpótlódásának a megváltozott betáplálási viszonyok által előidézett eredő változása minimálisnak tekinthető, kismérvű növekedés, vagy csökkenés egyaránt lehetséges. Mérhető hatások fognak ezzel szemben fellépni a tározó és az Öreg Duna menti területek talajvízszintjében. Ahol a tározó mentén a terepszint mélyebb az üzemi tározási szintnél, a tározóból elszivárgó vizek meg fogják emelni a talajvíz szintjét, feltehetően elöntve a helyi laposokat. A probléma kézbentartása céljából a beruházás részeként szivárgócsatornák épültek ki a tározótöltósek mentén. Ezek a tározóból elszivárgó vizeket a szigetközi mellékágakba vezetik ós a helyi talajvízszintet a sokéves átlag körüli értéken fogják tartani. További védelmi rendszabályt nem javasolunk. Az Öreg Duna medrébe tervezett vízlebocsátás jelentősen kisebb a sokévi átlagvízhozamnál. A lecsökkent vízhozam süllyeszti a vízszintet az Öreg Duna medrében. Ennek mértéke a dunakiliti duzzasztóműnél 5 m-re tehető, míg az erőmű alvízcsatornájának betorkollásánál vízálláscsökkenés nem áll elő. A Szigetköz folyómenti területei alatt a talajvíztükör alacsonyabban fog elhelyezkedni, mivel a Duna a betáplálás fő forrása. Annak érdekében, hogy Szigetköz térségében a talajvízszint a sokéves értékek közelében legyen tartható, a BNV egy mesterséges talajvízszint-szabályozásirendszert irányzott elő. Ennek értelmében a szivárgócsatornában összegyűjtött ós a tározóból lebocsájtott vizet egyes mellékágak felső végébe ós a Mosoni Dunába vezetik be. A mellékágak megnövekedett vízhozama új forrást biztosít a talajvíz táplálására. A szigetközi talajvízmedence viselkedését analóg modellben tanulmányozták a mellékágakból történő új talajvízpótló rendszer tervezésének elősegítésére. Az eredmények szerint az átlagos talajvízszint a Szigetköz területének 80—90%-a alatt 50 cm pontossággal a természetes szint közelében tartható, csökkentve egyúttal a természetes ingadozásokat. Az analóg modellvizsgálat során azonban homogén, izotróp kavicsösszletet tételezték fel. Területi tervezés szempontjából ez a feltételezés helyes és indokolt. A Szigetköz altalajának összetétele és jellemzői azonban pontrólpontra változnak. Ezért egyes meghatározott területek vizsgálatát javasoljuk, ahol a, talajvízszint gondos szabályozása fontos, mint pl. az Ásványráró közelében lévő kócsagtelepnél, annak eldöntésére, hogy szükség van-e további talajvízszint szabályozási rendszabályokra. Amennyiben az adott helyre vonatkozó vizsgálatok változó altalajviszonyokat mutatnak ki, úgy további talajvízszint-szabályozási módszerek alakíthatók ki, mint pl. kis vízellátó, vagy lecsapoló árkok építése. Ezeket a vizsgálatokat a rendszer üzembe lépése előtt célszerű elvégezni. A Qönyű—N agy maros-szakasz. Gönyű alatt a Duna elhagyja a széles, nyílt Kisalföldet ós dombvidék jellegű területre érkezik, dombok ós ezek között elhelyezkedő síkságok között folyva. A dombok mentén a folyót az árvízszint fölé érő magaspartok határolják, jelentéktelen szélességű ártérrel. Á dombok alatt vagy tömör kőzet, vagy viszonylag vízzáró anyagok helyezkednek el. A szakasz mentén három öblözet — a Komáromdunaalmási, a Tát—Esztergom ós a pilismaróti található. Az öblözetek altalaja különböző mélységekig rétegezett alluviális üledékekből épül fel, amelyek között a homokok és kavicsok alkotják a vízadó rétegeket. A talajvíz ezekben az öblözetekben általában a felszín közelében áll, vagy a felszínig emelkedik. Az öblözetekben a mezőgazdasági termelést kiterjedt belvízcsatorna-hálózat teszi lehetővé. A vízellátás fő forrása ebben a térségben a felszíni víz. A talaj vízkészleteket a Duna közelében nem hasznosítják. Ennek fő oka a felszínközeli talajvíz minőségének általános romlásában keresendő. Az elmúlt két-három évtizedben a partiszűrésű kutak alkalmazása a dunavíz hatékony „természetes" szűrését tette lehetővé. Ezeket a kutakat úgy telepítették, hogy azokba minél kevesebb víz jusson a háttórterületek alatti talajvízből. A szakasz mentén a Duna közelében több partiszfirósű vízbázis épült ki. A nagymarosi vízlépcső megépítése után a folyó közepes vízállása a szakasz mentén 1—6 m-rel megemelkedik. Védelmi létesítmények nélkül a talajvízszint az új dunai vízállásoknak megfelelően a folyótól távolabb eső területeken is megemelkedik. A nagymarosi tározó azon szakaszai mentén, ahol a közepes tározási szint a mentett oldali terep szintjét meghaladja, szivárgócsatornák épülnek ki a tározótöltéssel párhuzamosan. A korábbiakban tárgyaltak szerint ezek a szivárgócsatornák védelmet nyújtanak a tározóból elszivárgó vizek ellen ós biztosítják, hogy a helyi talajvízszint a sokévi átlag körüli szinten maradjon. Ez a védelmi létesítmény megfelel, működőképes ós nem szorul kiegészítésre. A dombok mentén, ahol a magaspartok a legmagasabb árvízszint fölé érnek, a megemelkedett talajvízszint általában mólyen a terepszint alatt marad ós hatása ezeken a területeken elhanyagolható. Védelmi létesítményeket irányoztak elő a folyó közelében elhelyezkedő egyes ipari üzemek ós közműtelepek számára. Szivárgás jelentkezhet azonban olyan területeken is, ahol ezt korábban nem tételezték fel. Nem valószínű, hogy az ilyen jelenségek súlyosabb következményekkel járnának, de a hatások károsak is lehetnek, mint pl. elvizenyősödós, vagy láposodás. Javasolható ezeken a területeken a talaj vízelőfordulások felmérése az olyan területek kijelölésére, ahol káros szivárgás alakulhat ki. A terület megfigyelőrendszert szükség szerint talajvízészlelő állomásokkal célszerű kiegészíteni a helyi szivárgási területek folyamatos ellenőrzésére a vízlépcsőrendszer üzemelése során. A nagymarosi tározó hatása a partiszűrésű kutakra kétféle módon nyilvánul meg, nevezetesen jelentkezhet a kutak hozamában és a kitermelt víz minőségében. Ami a kutak vízadókópességét illeti, megállapítható, hogy a magasabb vízállás ós az évszakos vízjáték csökkenése nagyobb, állandóbb hajtóerőt, azaz nyomást fog biztosítani a beszivárgás fenntartásához. Ezzel növekszik a kutak vízadóképessóge ós megbízhatósága. A tározó partja mentén kiülepedő hordalék ezzel szemben a kutak vízadóképességót csökkenti, mert vízzáróbb réteget alkotva korlátozhatja a beszivárgást. A partiszfírésű kutak felé irányuló szivárgás megfigyelésére sok kút mellett észlelőkutakat telepítettek a folyó és a termelőkút között. Ezek célja a kúthatásfok esetleges csökkenésének kimutatása. A kutak és a tározó vízszintjének együttes megfigyelése azt is fogja jelezni, hogy a kutak hozamát a tározó feliszapolódása befolyásolja-e vagy sem. Az iszapot kotrással kell eltávolítani azoknál a kutaknál, amelyeknél kimutatható, hogy a tározó partjai mentén kiülepedő hordalók a beáramlás mórtókét jelentősen csökkentette. A partiszfírésű kutakból nyert víz minőségót elsősorban a folyóvíz minősége határozza meg. A homokok ós kavicsok szűrőkópessógót a tározás nem befolyásolja. A jelenleginél állandóbb és magasabb tározási vízszint csökkenteni fogja a háttórterületek felől a kutak felé irányuló talaj vízszivárgást, ami jelenleg a kifogásolható minőségű víz forrása. A talaj szűrőkópessóge nem képes megakadályozni, hogy a Dunába bevezetett káros, oldott állapotú szennyezőanyagok végül is be ne jussa-