Hidrológiai Közlöny 1991 (71. évfolyam)
3. szám - Refuznyiki - A San Franciscoi Bechtel Mérnökiroda független szakértői felülvizsgálata a Bős–Nagymaros vízlépcsőrendszer környezeti hatásairó. 2. folytatás
REFUZNYIKI 187 Hordalékviszonyok. A HruSov-Dunakiliti-tározóban az áramlási sebesség közel zérusra csökken és csúcsüzem esetén kb. 0,5 m/s értékre növekszik. Az átlagos vízsebesség ezen a Dunaszakaszon a BNV építését megelőzően kb. 1,1 m/s. Az új tározóban a csökkent vízsebesség a lebegtetett hordalók kiülepedéséhez vezet. A VÍZITERV vizsgálatai szerint az érkező lebegtetett hordalókhozam közel 70—80%-ának kiülepedóse várható, elsősorban a tározó felső vége közelében, ahol a belépő víz áramlási sebessége először lecsökken. Kiiilepedés várható a tározótöltések mentén is. A felgyülemlő hordalék kb. 60 év alatt töltené fel a holt tározó térfogatot. Mivel azonban nagyobb árvizek alkalmával a Dunakiliti duzzasztómű biztonságos levezetése érdekében, várható, hogy a kiülepedett hordalék egy része kiöblítődik, és így a holt tározótór feltöltődése 60 évnél hosszabb idő alatt következik csak be. A hordalék felgyülemlését a tározó szakaszai mentén folyamatosan észlelni kell a biztonságos hajózási mélység fenntartása érdekében. Ezeken a területeken időszakos kotrás válhat szükségessé. A tározó alsó szakaszán a hordalék kiülepedóse kevésbé áteresztő fenékréteg felépülését fogja eredményezni, ami hozzájárul az elszivárgás csökkentéséhez. Felszíni vízminőség. A dunai vízhozamok tározása a HruSov-Dunakiliti-tározóban hatással lesz a felszíni vizek minőségére. A lebegtetett hordalék 70%-ának kiülepedóse csökkenteni fogja a víz zavarosságát. A vízfelszín területe közel négyszeresére növekszik. Ezen a megnövekedett vízfelületen keresztül megnövekszik az oxigón-abszorbeió és ezáltal javul a víz oldott oxigéntartalma. A hosszabb tartózkodási idő lehetővé teszi a biológiai folyamatok számára — a kedvező oldottoxigén és hőmérsékleti viszonyok mellett — a szerves terhelés csökkentését. Ez a három tényező a vízminőség javulását eredményezi. A nyári hónapok során azonban a derített vízréteg vastagsága megnő, ami lehetővé teszi a fény mélyebb rétegekbe történő lehatolását. Az eredetileg nagy tápanyag terheléssel együtt ez elősegíti az algák szaporodását. Az ebből származó többlet szervesanyag terhelés és az érkező szerves terhelés csökkenteni fogja az oldott-oxigén tartalmát. Az oldott-oxigéntartalom jelentős csökkentésekor szerves terhelés biológiai lebontása is csökkenni fog. Az oldott-oxigén-szint 6 mg/l, azaz az első osztályú vízminőségi érték alá való csökkenése hátrányos hatást jelentene. Amíg az oldottoxigén-szint 6 mg/l alá nem csökken, a dunavízben aerob viszonyok uralkodnak és a létesítmény nem fejt ki káros hatást a vízi szervezetekre, vagy az alsó szakaszon települő vízművekre. A probléma jelentőségének megítélésére számszerűsített vizsgálatot javaslunk. A vizsgálat során elsősorban azt kell tisztázni, hogy melyek azok a tényezők — szervesanyag terhelés, vízhőmérséklet, tápanyagterhelés, stb. — amelyek nem kívánatos vízminőséget eredményezhetnek. Ha ilyen viszonyok bekövetkezése várható — még kis előfordulási valószínűséggel is — számszerűleg ki kell értékelni a lehetséges védelmi rendszabályokat a leggazdaságosabb változat meghatározására. Az ilyen vizsgálat a meglévő számítógépek és vízminőségi szimulációs programok segítségével, a meglévő adatbázis alapján elvégezhető. Az Egyesült Államok Környezetvédelmi Hivatala (EPA) QUAL2E számítógépes programja alkalmas az ilyen vizsgálatokra. Arra az esetre, ha az oldott oxigéntartalom az elfogadható érték alá csökkenne, a tervek vízlebocsátást irányoznak elő a dunakiliti duzzasztóművön keresztül a tartózkodási idő és ezzel az oxigénfogyasztás mértékének csökkentése céljából. Erre az intézkedésre akkor kerülne sor, amikor a rendszer észlelőprogramja az oldottoxigéntartalom csökkenését jelzi. Védelmi rendszabályként megvizsgálandó a Gabéikovoi Erőmű üzemének ideiglenes átállítása a mindenkori érkező vízhozam hasznosítására, ami csökkenti a tartózkodási időt és mechanikus levegőztetést biztosít. A vízminőséggel kapcsolatban meghatározott (felismert) további probléma a nehézfémek kérdése. A nehézfémek hajlamosak a lebegtetett hordalék szemcséin történő adszorbeálódásra. Bár a Duna hordalékának mintázása nehézfémek szempontjából csak korlátozott mértékben történt meg, a mérések a Hg, As, Cd, Fe, Zn és Mn jelenlétét, ha változó töménységben is, de kimutatták. A BNV-rendszer kiépítése után a lebegtetett hordalék a fentiekben ismertetettek szerint ki fog ülepedni a tározóban. A kiülepedett, nehézfémeket tartalmazó hordalék korlátlan ideig stabil állapotban maradhat. Ha azonban a tározó fenékrótegóben anaerob környezet alakulna ki, akár a tározó vizének egyébként valószínűtlen rétegződése, akár a hordalékkal kiülepedő szervesanyag következtében, bekövetkezhet a nehézfémek oldódása. így például anaerob környezetben a nem oldódó 3-vegyértékű vas és mangánsók átalakulnak vízben oldódó kétvegyértékű vas- és mangánvegyületekké. Oldott állapotban a fémek bejuthatnak a talajvízbe, annak nemkívánatos szennyezését okozva. A probléma elleni védekezés több módon lehetséges. Ezek közül a leghatékonyabb az ipari szennyvizek tisztítása a nehézfémek eltávolítása céljából. Ipari szennyvizek jelentik a Duna nehézfémterhelésének legfontosabb forrását. A második módszer a tározó feliszapolódásának folyamatos észlelésén és az üledékminták vizsgálatán alapul. Amennyiben ezek a vizsgálatok a talajvíz betáplálási területeinek közelében nehézfémeket, káros koncentrációban tartalmazó üledéket mutatnak ki, úgy ez kotrással eltávolítható. Az üledékréteg csak lassan alakul ki, úgyhogy korrekciós kotrás feltehetően csak 3—5 éves időközönként válik szükségessé. A harmadik módszer a tározó fenekén kialakuló vízkörnyezet folyamatos észlelését teszi szükségessé annak ellenőrzésére, hogy az adszorbeált nehézfémek állapota nem változik meg. Ennek kapcsán jellemző üledékmintákat kell megvizsgálni annak meghatározására, hogy milyen feltételek idézi elő a fémek oldódását. A tározó fenékkörnyezetének káros megváltozása esetén elrendelhető a fenéküledók kotrással történő eltávolítása, vagy az anaerob viszonyok szüntetendők meg szivattyúkkal történő függőleges kónyszerkeverós, vagy mechanikus levegőztetés által. Szigetköz. A vízhozamok csökkenése az Öreg Duna medrének kereken 30 km hosszú szakaszán a sokévi 2000 m 3/s átlagról 100 m 3/s értékre jelentős hatást fog a szomszédos környezetre kifejteni. A tervezett folyamatos 100 m 3/s vízlebocsátás esetén, az Öreg Duna felső szakaszán, a Dunakiliti duzzasztómű alatt a vízmélység 6 m-ről 2 m-re csökken. Az erőmű alvízcsatornájának az Öreg Dunába való torkolatánál a vízszintet a nagymarosi vízlépcső duzzasztása határozza meg és ez közelítőleg megfelel az átlagos, BNV előtti vízszintnek. Az Öreg Duna medrében azonban, annak alsó szakaszán, a vízszint a Gaböikovo erőmű energiatermelésének megfelelően naponta ingadozni fog. A KET szerinti üzemmódban, amikor is a felső tározóba beérkező vízhozam 1500 m 3/s és a csúcsteljesítmény 700 MW, az alvízcsatorna torkolatánál a napi vízjáték ±1,0 m lesz. A vízszint ilyen mérvű napi változásai a partok stabilizálását teszik szükségessé az erózió megakadályozása érdekében. A BNV tervei tartalmazzák ezeket az erózióvédelmi rendszabályokat. Folyamatban van Gaböikovo erőmű üzemének és az alvízen előidézett vízjátéknak a vizsgálata. Tudomásunk szerint a VÍZITÉRV más üzemmódokat is vizsgál ós végül is módosított üzemrend kerül elfogadásra, amely kisebb vízjátékot eredményez. A Szigetköz menti mellékágakban a vízszintet jelenleg az Öreg Duna vízállása határozza meg. 2500 m 3/s-ig szivárgás és alulról bejátszás útján, e fölötti vízhozamoknál a zárásokon a víz átbukik és közvetlenül táplálja az ágrendszert. Ezért a vízszint mesterséges szabályozása nélkül a mellékágak vízszintje 4 m-t is elérő mértékben csökkenne a vízhozamnak az Öreg Dunából való eltérítése után. A tervek szerint azonban a jobb oldali mellékágakban a felszíni vizek szabályozásra kerülnek a Szigetköz mentén a sokéves vízszintek biztosítása érdekében. A hatáscsökkentésóre tökéletesítik a meglévő zárásokat, amelyek belépcsőzik a mellékágakat és a mellékágak felső végén kb. 50 m 3/s (szükség esetén nagyobb) vízhozamot vezetnek be a