Hidrológiai Közlöny 1991 (71. évfolyam)

3. szám - Refuznyiki - A San Franciscoi Bechtel Mérnökiroda független szakértői felülvizsgálata a Bős–Nagymaros vízlépcsőrendszer környezeti hatásairó. 2. folytatás

188 mellékágakba. A mellékágak alsó vége közelében külön hőszórásos bukók épülnek azzal a céllal, hogy a kívánt felvízi duzzasztott vízszintet fenntartsák, de főként azért, hogv ezt a duzzasztott szintet a mellékágakban az Öreg Duna medrében a Gaböikovoi Erőmű üzeme által előidézett napi vízszint változások fölött tartsák. A Szigetköz déli határa a Mosoni Duna, amelyet ugyancsak a Hruáov-Dunakiliti tározóból fognak táplálni. A Mosoni Duna tervezett víztáplálása 20 m

3/s, ami a rendszer előnyös hatása. Ez a vízpótlás meghaladja a Mosoni Duna korábbi átlagos vízhozamát felső szakaszon. A korábbi átlagos vízhozam a Duna rajkai vízállásának függvényében, az elmúlt 20 év során 5— 15 m

3/s között ingadozott. Feliszapolódás. Az Öreg Dunába ós a mellékágakba leboesájtott vizek hordalékhozama a felső tározóban bekövetkező kiülepedés következtében csökkenni fog. Ugyanakkor az áramlási sebesség ugyanezekben a medrekben általában azonos, vagy nagyobb lesz mint a BNV előtti állapotban. A sokéves átlaghoz képest ezért a feliszapolódás mértéke az Öreg Duna medrében ós a mellékágakban jelentősen csökkenni fog. A BNV után szóbanforgó térségekben kiülepedő hordalók mennyiségét nem számították, de ez várhatóan nem jelent problémát. Vízminőség. Az Öreg Duna medrét ós a mellékágakat a felső tározóból lebocsátott vízhozamok fogják táplálni. A korábbiakban tárgyaltak szerint Hru§ov-l)unakiliti tározóban a víz minősége általában javulni fog, egyes esetleges évszakos lebomlási problémáktól eltekintve. Ami a dunakiliti duzzasztóművön keresztül lebocsátott vizeket illeti, ezek minőségének javulása várható az utófenék energiatörő fogain történő átbukás során bekövetkező levegőztetés révén. A mellékágak vizének minősége javulni fog. Az azokban jelenleg stagnáló vizek helyett a felső tározóból lebocsátott 50 m

3/s vízhozam fog mozogni. A Mosoni Duna vizének minősége a BNV előtti állapothoz képest változatlan marad, vagy javulni fog, kivéve közvetlenül a visszatorkolás feletti alsó szakaszon. Itt a KET iizenirendjének megfelelően a napi vízjáték ±1,5 m lesz ós ez a vízszintingadozás a duzzasztott vizet Győr városáig befolyásolja. Jelenleg a Mosoni Dunában Győrjiél több helyen tisztítatlan szennyvizet vezetnek be. Eltekintve azoktól az időktől, amikor a Dunán nagyobb (3000 m

3/s feletti) árhullámok vonulnak le, a Mosoni Dunába bevezetett szennyvíz abban felhígul. A BNV üzenibelópése után azonban a duzzasztott víz Győrig visszaható ingadozása meg .fogja akadályozni a nyers szennyvíz elkeveredósót. Értesülésünk szerint Győr város szennyvízgyűjtő rendszerének és tisztító telepének építése folyamatban van, ós 1993-ban üzembe fog lépni. Feltétlenül javasoljuk a tisztító telep üzembe állítását a nagymarosi vízlépcső duzzasztásának megkezdése előtt. Ez kiküszöbölné az egyébként naponta jelentkező problémát ós egészségügyi veszélyforrást, amely a jelenlegi viszonyok mellett évente csak egy vagy két alkalommal jelentkezik. A nagymarosi tározó. A nagymarosi vízlépcső fölött 120 km hosszú tározó alakul ki, amelynek normális üzemi vízszintje 108 mBf. A duzzasztás 9 m-es esést teremt energiatermelés céljaira, továbbá a hajózás számára megfelelő vízmélységet biztosít a Gaböikovoi hajózsilipig. A duzzasztott tér kiegyenlítő tározóként is fog működni, amennyiben felveszi a Gaböikovoi erőmű csúcsvízhozamait (kb. 4000 m

3/s napi 5 óra időtartammal) (lektor megjegyzése: helyes érték: 4000— 4500 m

3/s) ós azokat a folyó természetes vízjárásának megfelelő hozammal bocsátja le az alvízi szakaszra. A nagymarosi duzzasztómű nyitott szegmensgátakkal képes az 1000 éves árvízhozam biztonságos levezetésére is. A jobb part egyes szakaszai mentén sor kerül a töltések magasítására, mivel a tervezett duzzasztási szint meghaladja a jobb parti terepszintet. Ez hatással van a jobb parti területek felszíni vizeinek bevezetésére, mivel megakadályozza a gravitációs bevezetéseket a Dunába. A hatás ellensúlyozására szivárgó/lecsapoló csatornák épülnek ki a gátakkal párhuzamosan azokon a szakaszokon, ahol a tározó vízszintje a környező terep szintjét meghaladja. Az ezekben a csatornákban összegyűjtött szivárgó/felszíni vizeket az egyes szivárgócsatornák alsó végénél épített szivattyútelepek emelik a tározóba. A csatornákban a vízszintet a környező terepszint alatt tartják, megoldva ezáltal a belvízmentesítés problémáját. A gaböikovoi erőmű csúcsüzeme jelentős mértékben befolyásolja a vízjárást a nagymarosi tározóban. A KET szerinti üzemrend esetén a 900 m

3/s mértékadó kisvízhozam ós 700 MVV csúcsteljesítmény esetén a napi csúcsüzem hatására a vízhozam egy órán belül zérusról 4500 m

3/s-re nő ós +4500 m

3/s vízhozamot bocsátanak le további 5 órán át (lektor megjegyzése: 4000—4500 m

3/s közötti vízhozamot bocsátanak le további 5 órán át) majd a vízhozam ismét zérusra csökken. A tározóba érkező vízhozamnak ez a gyors változása a tározó felső végén 5 óra alatt 4—5 m-rel megemeli a vízszintet. A tározó alsó végén a vízszint emelkedése 1,0 m-re mérséklődik. Védelmi létesítmények hiányában a naponta levonuló árhullám erodálná a hatásának kitett folyópartokat ós előtereket. Az erózió elleni védelemként, a 1SNV-rendszer részeként, a folyópartok cs árvédelmi töltések geomembránra helyezett, kőszórással megerősítésre kerülnek. Az Egyesült Államokban a Columbia folyón hasonló vízerőműveket és hajózsilipeket üzemeltetnek. A jelenlegi gyakorlat szerint a vízszintváltozások üteme nem haladhatja meg a 0,5 m/óra ós 1,1 m/24 óra értéket áprilistól szeptemberig ós az 1 m/óra és 2 m/24 óra értékeket októbertől márciusig. Ezt az üzemrendet a halak vízi környezetének védelmére, a sportós hivatásos hajózás követelményei alapján határozták meg. A tényleges üzemrend példájaként a Columbia folyón a Bonneville vízlépcső alatti szakaszon átlagos évben (1980) az alábbi vízállásváltozásokat észlelték: — észlelt napi maximum 1,9 111 — havi maximum 3,7 m — éves maximum 5,4 m Feliszapolódás. Nagyobb árvizek rövid időszakától eltekintve, a nagymarosi tározóba érkező hordalókhozam lecsökken, mivel a hordalók 70%-a a felső tározóban kiülepszik. A nagymarosi tározóba azonban mégis jut hordalók, részben a 120 km hosszú szakasz mentén közvetlen befolyásból, részben a mellékfolyók hordalékaként. A nagymarosi tározó felső szakaszán a várható sebességingadozás miatt csak kismérvű kiülepedós valószínű. Feliszapolódással kell viszont számolni a tározó alsó 50 km hosszú szakaszán, elsősorban a sekély folyópartok mentén, ahol a vízsebessógek a legkisebbek. A VfZlTERV számításai szerint az alsó szakaszon a folyópartok mentén a feliszapolódás mértéke 4—5 cm/óv lesz. Nagyobb árvizek alkalmával azonban a nagymarosi duzzasztómű zsilipéit kinyitják ós a fenéküledék egy részének kimosódása valószínű. Aggályok merültek fel a folyami kavics-nyerő területek esetleges feliszapolódásával kapcsolatban. Ezek teremtenek kapcsolatot a Duna vize ós a partiszűrésű vízmfíkutak között, amelyek elsősorban a KomáromNagymaros folyószakasz mentén helyezkednek el. Az ilyen hordalóklerakódás kevésbé vízvezető réteget alakíthat ki a kavicsrétegeken, csökkentve ezáltal az azokba történő beszivárgást ós a talajvízkutak vízhozamát. Lerakódás azonban csak a partok mentén várható, míg a meder maga a középső részén hordalékmentes marad. Ebben az esetben a kutakhoz irányuló szivárgási útvonal hossza megnő, és a szivárgó vízhozam ezzel arányosan lecsökken. Tekintve, hogy a folyami kavicsok nagv áteresztő képességűek, nem valószínű, hogv a megnövekedett szivárgási úthossz a parti szűrésű kutakhoz érkező vízhozamot jelentős mórtékben csökkentse. Ennek ellenére javasolható a kutak vízszintjének ós a közeli folyami vízállásoknak a folyamatos észlelése. Amennyiben a kutak vízszintje csökkenő irányzatot mutat viszonylag állandó vízállások