Hidrológiai Közlöny 1991 (71. évfolyam)

3. szám - Vita - Gondolatok a magyar ármentesítésről, a szakértelemről és az értelmiségünkre leselkedő csapdáról egy interjú kapcsán

184 volt szükség. A magaslat lejtőin (de nem a mély területeken) levő kultúrák öntözése érdekében nem kellett mást tenni, mint a vizet a folyómenti magaslatokat átvágó fokokba épített szerkezetekkel felduzzasztani, s a szükséges árasztási idő után a duzzasztást megszüntetni. A vizek pedig visszafolytak vagy a folyóba, de sokkal inkább — s ezt külön, nyomatékosan hangsúlyozni kell — az ellenkező irányba, a medence belseje felé, ahol ismét nemhogy kárt. okoztak volna, hanem hasznosan felfrissítették a legelőket és réteket. A középkor folyamán a lakosság ós az árvizek között kialakult „békés egymás mellett élést" a 150 éves török hódoltság időszaka rombolta szét. Ennek következményeként: — mind a török, mind a magyar hadvezetés nagy kiterjedésű erdőket, réteket, legelőket mocsarasított el a várak védelme céljából. — elpusztult a gazdálkodás eszközeinek jelentős része, — kipusztult a lakosság, a helyben maradók között feledésbe merültek a korábbi, békés időket igénylő gazdálkodási módszerek; mivel elsődleges igényként a túlélés vágya, az alkalmazkodás maradt, s emellett minden más háttérbe szorult. Mindezt követte pedig a XVIII. század folyamán a töröktől visszafoglalt területeken a hatalmas földesúri birtokok kialakulása, ugyancsak nagyobb területeken a szabad parasztok társadalmának megerősödése, a pénzgazdálkodás fellendülése, a gabonapiac konjunktúrája, s mindezek következtében a földesuraknak ós a szabad paraszti közösségeknek az az igénye, hogv — most már a medencék belsejében is — minél nagyobb területeket hódítsanak el a vizektől az elöntésre érzékeny szántóföldi kultúrák részére. Azt pedig, hogy ezekben az időkben az árvízjárta, ármentesítésre szoruló területek milyen nagyok voltak, jól szemléltetik a következő adatok: A Kárpát-medencében az óv legnagyobb részében vízzel volt borítva kereken 23 ezer km

8. Időnként (általában hetekre, de kedvezőtlen esetiben akár több hónapra) víz alá került további 16 ezer km

2. így a víz birodalmához tartozó terület mintegy 39 ezer km'-et tett ki; elfoglalva az ország legjobban művelhető, a folyóktól esetenként már meglehetősen távol eső, síkvidéki területeink 20—25%-át. E területek pedig ráadásul mind gyakrabban kerültek víz alá, mert — természetesen gazdasági okokra visszavezethetően — megindult a Kárpát-medence peremén levő vízgyűjtőkön az erdők kivágása, úgy, hogy ott a XIX. század elejéig mintegy 50 ezer km'rel csökkent az erdőterület, ami jelentősen megnövelte a csapadékból lefolyásra kerülő vízmennyiségeket. Akkoriban tehát, amikor az új árvízvédelmi rendszer létesítésének a gondolata kezdett megérlelődni, a természetföldrajzi, vízrajzi és gazdasági adottságok már alapvetően eltértek török hódoltság előtti állapotoktól . Az árvízvédelmi rendszerrel szemben pedig egy addig még soha fel sem merült igényt támasztottak: a teljes medence ármentesítését, hogy ott az árvízi elöntésre érzékeny gazdasági tevékenység is megindulhasson. Teljesen anakronisztikus tehát a középkor termelési viszonyaiból, vízgazdálkodási megoldásaiból a XIX. század teljesen megváltozott adottságai között, az intenzív termelés lehetőségének a biztosítását célként kitűző árvízvédelmi rendszer helyességére, vagy helytelenségére következtetni. Az akkori ós azóta is fennálló ugyanilyen igényeket (az ármentesítés egyéb módszereinek az alkalmazásával együtt) csak gátrendszer létesítésével lehetett ós lehet ma is kielégíteni. így lenne ez akkor is, ha a gátak alkalmazására „idegen, holland minta" utánzásaként került volna sor. 1 - időszakosan vizael borított terület 2 - állandóan vízzel borított terület