Hidrológiai Közlöny 1991 (71. évfolyam)

3. szám - Várday Nándor–Tevanné Bartalis Éva: Vízminőségi állapotfelmérés és hatásbecslés a tervezett Bős–Nagymaros vízlépcsőrendszerben

VÁRDAY N.—TEVANNÉ B ART ALIS É.: Vízminőségi állapotfelméré* 165 A nehéz gazdasági helyzet mellett hazánkban az utóbbi a jellemző. G. Az erőműrendszer hatása a víz minőségére A BNV megépülő műtárgyai és üzemeltetési rendje a rendszer különböző részeinek hidrológiai viszonyait a mai állapothoz képest más-más módon változtatja meg és ezek a változások a víz minőségére is kihatással lesznek. A BNV-rendszer vízminőség szempontjából elkülönülő szakaszai az alábbiak: 1. Dunakiüti-tározó 1860—1841 fkm 2. Üzemvízcsatorna felső szakasza (felvízcsatorna) 1841—1821 fkm 3. Üzemvízcsatorna alsó szakasza (alvízcsatorna) 1821—1811 fkm 4. Duna alvízcsatorna, Mosoni-Duna torkolat közötti szakasza 1811—1794 fkm 5. Szivárgó csatornák (tározó és felvízcsatorna mellett) 6. Régi Duna felső, visszaduzzasztástól nem érintett szakasz 1841—1826 fkm 7. Régi Duna alsó (visszaduzzasztással érintett szakasza 1826—1811 fkm) 8. Bal oldali hullámtéri mellékágrendszerek 9. Jobb oldali hullámtéri vízpótló rendszer 10. Jobb oldali mentett oldali vízpótló rendszer 11. Mosoni-Duna felső, Dunakiliti—M.óvárközötti szakasza 12. Mo-soni-Dana közipső, Mosonmagyaróvár — Győr közötti szakasza 13. Mosoni-Duna visszaduzzasztással érintett Győr alatti szakasza 14. Duna, Mosoni-Duna torkolat—Nagymaros közötti szakasza 1794—1698 fkm 15. Mellékágak, mellékvízfolyások, parti szűrésű kutak. A várható változások leírásánál nemcsak azt a helyzetet vizsgáljuk, amikor a Bősi erőmű csúcserőműként dolgozna, de a nagymarosi erőmű nélkül a bősi erőmű folyamatos üzemmenete mellett kialakuló helyzetre is kitérünk. 6.1. A dunakiliti, át folyásos típusú tározóban a víz átlagos tartózkodási ideje kis vízhozamnál (1010 m

3/s) 2,3 nap, közepes vízhozamnál (1810 m

3/s) 1,3 nap és az erőmű teljes vízátbocsátó képessége mellett (4000 m

3/s) 0,6 napnál is kevesebb. A tartózkodási idő még kis vízhozamnál is viszonylag rövid. Természetesen a tározóban nem lesz mindenütt azonos az áramlási sebesség. A víz legnagyobb tömege a régi meder vonalában fog a tározón át levonulni és a sebesség is itt lesz a legnagyobb, a tartózkodási idő pedig 0,5—1,0 nap között fog változni. Ettől jobbra ós balra az elöntött, kevésbé mély területen az előrehaladás sebessége kisebb lesz, így itt a tartózkodási idő is növekszik. Csúcsrajáratáskor a nagy vízszintingadozás és keresztirányú áramlások miatt azonban állandó a friss vízzel való keveredés és a teljes vízcsere sem több 1—3 napnál. Folyamatos üzemmenet esetén azonban a vízszintingadozás és a keresztirányú áramlások elmaradása miatt ezeken a területeken a tartózkodási idő 2—5 nap vagy még ennél több is lehet. Bár ez sem tűnik soknak, ha összehasonlítjuk, hogy a tatai öreg tóban 30 nap, Balatonban 2 év a vízkicserélődés ideje. Az áramlási sebesség csökkenése a görgetett és lebegtetett hordalék egy részének lerakódását fogja eredményezni, főleg a tározó felső, cseh-szlovák részén és a régi meder vonalának két oldalán. A lerakódó hordalék mennyiségét maximálisan 70— 75 10° m

3/100 évre becsülik, ami a tározó teljes felületére számolva 1 cm/év feliszapolódást jelent. Egyes területeken nagyobb, 10—13% szerves anyagot tartalmazó iszapmezők is kialakulhatnak. A kiülepedő iszap a víz olaj- és nehézfém tartalmát is adszorbeálja, ami az iszapot vizsgálva kedvezőtlen, mivel ezek az anyagok itt feldúsulhatnak. A továbbhaladó vizet vizsgálva azonban ez kedvező jelenség, mivel szennyezőanyagainak egy részétől megtisztul. A víz átlátszósága, fényviszonyai csúcsrajáratás esetén nem sokat változnak vízszintingadozás, az élénkebb vízmozgás és a szélhatás következtében a sekélyebb vízterületeken a mindig felkeveredő iszap miatt. Folyamatos üzemnél azonban a sekélyebb területeken a lassúbb vízcsere és vízmozgás miatt (a felkeveredés kisebb) a víz átlátszósága nagyobb lesz, s mindez kedvez az algák szaporodásának. Csúcsra járatás esetén az áramlás fő vonalában a tározó felső és alsó szelvénye között 10—30%-os, a hosszabb, 2—3 napi tartózkodási idejű terüle teken pedig kb. 100%-os lehet majd az algakoncentráció növekedés. Átlagosan az üzemvízcsatorna lcitorkolásáig maximum 50%-os algatömegnövekedéssel számolhatunk, ami 1—3 mg/dm

3 KOIk-növekedést jelenthet. Ez a növekedés a minőségben még nem okoz változást. Folyamatos üzem esetén azonban a sodorvonaltól távol eső területen a felső vízréteg algatartalma az érkező vízhez képest 2—-4 szeresére is növekedhet. Ezeken a területeken — különösen tartós kisvízhozamok esetén — a vegetációs időszakban a klorofill-a-tartalom 200—300 mg/m

3, a KOIjérték 35—40 g/m

3, az oldott 0

2-tartalom maximuma 12—17 g/m

3, minimuma 6 g/m

3 körüli értékekkel elérheti a III. osztályú minősítés határát. A tározó alsó kiszélesedő szakaszán, a jobb oldali part mentén, az elárasztott sekélyebb sávban — különösen tartósan folyamatos üzem esetén — a magasabb rendű vízi növényzet, hínár, nád stb. megtelepedése is várható. Jelentős lesz a vízmozgással és a szél hatására partra sodródó uszadék mennyisége is, melynek eltávolításáról folyamatosan gondoskodni kell. Esetenként hajózásból eredő olajszennyezések megjelenésére is számítani lehet. Az üzemvízcsatornába belépő víz algatartalma az előző változattól alig fog eltérni, mivel a sodorvonaltól távolabb eső vízterületek a vízcserébe még kevésbé fognak részt venni, mint csúcsüzem esetén.