Hidrológiai Közlöny 1991 (71. évfolyam)

3. szám - Várday Nándor–Tevanné Bartalis Éva: Vízminőségi állapotfelmérés és hatásbecslés a tervezett Bős–Nagymaros vízlépcsőrendszerben

166 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1991. 71. ÉVF. 3. SZÁM 6.2. A felvízcsatornában lebegőanyag csökkenés és algatartalom-növekedés nem várható. Az erőműben a víz hirtelen sebességnövekedése az oxigénfelvételt elősegíti és annak 1—2 g/m

3-el való növekedését eredményezheti. Ugyanakkor a mechanikai hatások miatt az élő szervezetek jelentős része károsodhat. 6.3. így az alvízcsatornában olyan, vagy kisebb élő szervesanyag-tartalomra számíthatunk, mint a tározó felső szelvényében. A bekevert oxigén az elpusztult szervezetek rövid szakaszon bekövetkező oxidálására valószínűleg elégséges is lesz. Itt a víz oldott oxigéntartalma várhatólag nem fog a felvízcsatornában mérhető szint alá süllyedni. 6.4. A bősi erőmű alatt már az alvízcsatornában, vagy Gönyűig javuló, a KOI*-érték csökkenésével jellemezhető szakaszra számíthatunk. Ezt alátámasztja az a megfigyelés, hogy a Duna felső szakaszán megépült számos vízi erőmű ellenére a rajkai szelvényben nem növekedett a KOIk-érték és a klorofill-a-tartalom növekedése is csak kisebb mértékű volt, noha a vízfolyás lényegesen lelassult és a visszaduzzasztott szakaszok fokozottabb algásodása mindenütt kimutatható. 6.5. A tározó és felvízcsatorna szivárgó csatornáiba a talajon át megtett több száz méteres út után jut a Duna vize. Űtja során lebegőanyagtartalma teljesen kiszűrődik, növényi tápanyag tartalmának jelentős részét az iszap és talaj részecskéi megkötik, élőszervezetei felhasználják. Ugyanakkor a talaj anyagának oldásával só, vas és mangán tartalma kissé növekedhet, de még mindig jóval az I. osztályú vízminősítés megengedett határértéke alatt marad. A szivárgók jó átvilágítottság miatt a víz kisebb tápanyagtartalma ellenére, különösen a lassúbb áramlású szakaszok, az élő szervezetek számára kedvező élettérré válhatnak, medrük elnövényesedhet. A folyamatos vagy csúcsüzemi üzemmód a tározó vízszintjétől függően a mennyiségi viszonyokat befolyásolja. 6.6. A Régi Duna felső szakaszába a Duna 4000 m

3/s-nél kisebb vízhozama esetén csak 50 m

3/s víz bevezetését tervezték, részben a duzzasztó alatt átszivárgó vízből, részben a tározó vizéből. A víz minőségét a kezdeti szakaszon a keverési arány határozza meg. Amennyiben a szivárgó víz minősége fog dominálni és 30%-nál kisebb lesz a tározóvíz aránya — kísérleteink szerint — a Régi Duna induló szakaszán káros mértékű algásodás nem várható. A kezdeti 50 m

3/s-es vízhozam lefelé haladva a hullámtéri mellékágakból átszivárgó vízmennyiségekkel mintegy háromszorosára, 150 m

3/s-re fog növekedni. A viszonylag nagy esésű, széles mederben szétterülő víz oxigénfelvételi viszonyai jók. Az év nagy részében jó fényáteresztő képességű tiszta víz főleg a gyökeres vízi növényzet megtelepedésének kedvez. Algásodás ezen a szakaszon nem várható, ha a víz tápanyagszegény marad. A szárazzá váló kavicsos mederfenéken azonban a szárazföldi lágy- és fásszárú növények igen gyors megtelepedésével számolhatunk. A Duna árvizeinek 4000 m

3/s-t meghaladó része a Régi Dunán át kerül elvezetésre. Ilyenkor a mederben a tározóba lépő víz minősége lesz a jellemző. 6.7. A Régi Duna 1826 fkm alatti szakaszán Ásványráró térségében már az alvízcsatorna visszaduzzasztása fog érvényesülni. így a szakaszt változó irányú, sebességű s vízhozamú vízmozgás, a felülről és alulról érkező különböző minőségű vizek keveredése fogja jellemezni. Különösen az alsó, 1811—1817 fkm közötti szakaszon lesz erősen változó a vízmozgás. A csúcsidei vízszintingadozás kis vízhozamoknál a 4 m-t is elérheti. Mivel a befelé áramlás sebessége nagyobb lesz a kiáramlás sebességénél, ezen a szakaszon hordalék lerakódással kell számolnunk, ennek minden előnyével és hátrányával együtt. Az állandó vízmozgás, vízszintingadozás a plankton szervezetek számára kedvezőtlen, de az egyéb vízi szervezetek életfeltételei is korlátozódnak. Ha a Duna vízhozama 4000 m

3/s felé tolódik el, az erőmű folymatosabb üzemeltetése miatt ez az ingadozás csökkeni fog, 4000 m

3/s felett pedig — mivel a régi meder is bekapcsolódik az-árvíz levezetésébe — kiegyenlítődés következik be. Amennyiben az üzemeltetés minden vízhozamnál folyamatos lesz, az üzemvízcsatorna felől csak a természetes vízhozamnövekedések idején következik majd be visszaduzzasztás, tehát a hordaléklerakódás kisebb, a vízi élővilág életfeltételei jobbak lesznek, mint csúcsüzemmódnál. A Régi Duna medrének rendezési terve ezen a szakaszon még nem végleges, így itt az ökológiai feltételek még változtathatók. 6.8. A baloldali hullámtéri ágrendszer cseh-szlovák területre esik. Kiépítési módjáról, üzemeltetési rendjéről pontos adataink nincsenek. A rendszert a tározó bal oldali és a felvízcsatorna szivárgó vizei táplálják. A Régi Dunával az oda átszivárgó kb. 50 m

3/s víz útján tart kapcsolatot. 6.9. A jobb oldali hullámtéri mellékágrendszereket a jelenleg meglévő ágak összekapcsolásával és a régi medertől való elválasztással vízpótló rendszerré alakítják át, melynek célja a Régi Duna szintjének csökkenése miatt előálló talajvízszint-süllyedés ellensúlyozása lesz. A medret kisebb duzzasztók beépítésével teszik alkalmassá állandó vízszintek tartására. A hullámtéri vízpótló rendszer felülete 1850 ha, tározóképessége 21,1 10

6m

3. Tápvizét 70—80%ban közvetlenül a tározóból, 20—30%-ban a szivárgó csatornából kapja. Ez az arány azonban a szivárgó vizek mennyiségétől függően idővel változhat. A párolgási, szivárgási veszteségek pótlása és a továbbvezetésre kerülő 6 m

3/s öntözővíz kiszolgálása 50 m

3/s vízmennyiség bevezetését igényli. Ebben az esetben a rendszerből felszíni túlfolyás nincs! A vízcserélődés ideje átlagosan 4,9 nap lesz. A kialakuló vízsebesség 0—0,3 m/s között változna. Ez az üzemmód a rendszer alsó részének állóvíz jellegűvé válását okozná. A rendszer nyomvonalának kezdeti szakaszán a tározóból kivett víz minősége lesz a jellemző. Távolabb azonban a vízmozgás lelassulása, a lebegő-