Hidrológiai Közlöny 1991 (71. évfolyam)

3. szám - Szabó István Mihály: A nagymarosi vízlépcső valószínűsített hatása a Duna mikrobiológiai–biokémiai dinamikájára és a folyami nyersvíz minőségére

134 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1Í>!)1. 71. ÉVF., 2. SZAM tanulmánya (1985) szerint, a BNV-nek „semmiféle szennyezőanyag kibocsátása nincsen", a „kutak vízminősége valamit javulni fog" még Nagymaros fölött is, minthogy nagyobb részt dunai eredetű vizet fognak szívni és a „Nagymarosnál távozó víz minősége hosszú távon a jelenleginél kedvezőbb lesz". Ezt vallják a csehszlovák szakemberek is, bár közülük Daubner 1979-ben a tervezett tározók vízminőségének kémiai és mikrobiológiai romlásával számolt, továbbá akik itthon az N V felvizón az Esztergom—táti szigeteknél mintegy 6 km-es parti szakaszon kb. 40 ezer m

3/d kapacitású új vízbázist terveznek (Császár, 1989). Ezzel szemben a VITUKI 1988-as jelentése (Témaszám 7612/3/970) a Lábatlan—Nagymaros szakasz parti szűrésű vízbázisain vas ós mangán beoldódását valószínűsíti. Az is kiderült, hogy ,,. . .nincs elegendő ismeretünk a BNV hatásterületén ... az ivóvízellátás és a dunai ökoszisztéma szempontjából veszélyes toxikus mikroszennyezőkről". A BNV megépítése kikónyszeríthetnó a Duna menti települések szennyvíztisztítását, amitől Fáy (1987) a Duna vizének javulását várja. A BNV ún. „biztonságos filozófiájának" (Maróthy, 1989) megfelelően is a duzzasztás összeegyeztethetetlen a nagy szennyvízterheléssel. Szentágothai (1989) az országgyűlésen javasolta az NV építkezésének leállítását mígnem a szennyvíztisztítók a Duna mindkét oldalán elkészülnek. Hasonló javaslatot a minisztertanács is kapott (1989). Fáy álláspontjával sokan értenek egyet, miként Jakuséval (1989) is a BNV szigetközi hatásáról: ott ökológiai kár valószínűtlen de a járulókos beruházások a térséget kedvezően fejleszthetik. 1.4. Az NV tervezőinek és a dunai ivóvízbázis üzemeltetőinek első érdekütközése Az NV alvízi szakaszának mértékadó vízhozamát a tervezők 3000 m

3/s-ben állapították meg. Az NV teljesítményének növelésére e vízhozamot a vízlépcső szelvényében 0,80 m-rel kisebb vízállás mellett úgy kellene levezetni, hogy a hozzá tartozó felszíngörbe Budapesten az erőmű előtti állapothoz tartozó felszíngörbéhez kössön be. Az elmúlt évtizedek medermélyítései a leendő vízerőmű üzeme számára kedvező műszaki-gazdasági feltételeket teremtettek (Csorna, 1987). A kotrások hatására az üzemelés szempontjából megkívánt 3000 m

3/s-hoz tartozó medermélyülós a nagymarosi vízmérceszelvényben már csaknem bekövetkezett. Budapestnél a meder máris jobban mélyült, mint azt a BNV gazdaságos üzemelése megkövetelné. E kotrások során, ami Csorna szerint kimondottan csak ipari célú kavicskitermelés volt, a Szentendrei-Duna (0—32 fkm) szakaszán egyedül 1979-ben 1 212 765 m

3 anyagot távolítottak el. Fáy (1987) közléséből úgy tűnik, hogy mindez a nagyobb esés és az energiatermelés érdekében történt. Végül is e medersüllyesztós napi 300 ezer rn

3 vízadóképesség-csökkenéshez vezetett, ós a teljes vízszolgáltató kapacitást 30%-kal redukálta (Kormánybiztosi Tájékoztató, 1989). Ezzel károsult a meder mikrobiológiai szűrőrétege is, mely a kutakat a Duna vize átszivárgó szennyanyagaitól védte. E szűrő helyileg egy éven belül regenerálódhat, de a vízszolgáltató kapacitás nem. Budapest—észak víznyerő kútjainál minden 1 cm-es vízszintsüllyedés napi 1000 m* ivóvízcsökkenéssel járhat (Marót, 1989). A 20 millió m

3 kavics kitermelése mindenképpen kárt okozott. Császár (1989) szerint a kapacitáscsökkenés csak 3— 5% és a kotrásokat nem a BNV tervezői irányozták elő: számukra az alvízen a medersüllyesztés megakadályozása és a jelen vízszintek fenntartása a cél. 1.5. Az országos vita ellentmondásai A BNV vitája kiterjedt halászati, régészeti, populációgenetikai, tájesztétikai, energetikai, gazdaságossági és politikai érdekek ill. nézetek ütköztetésére, de a nyers- és ivóvíz minőségváltozásának bakteriológiai-vízbiokómiai háttere és humángenetikai kockázata csak közhely szinten szerepelt, kutatását nem tervezték. E vitában szubjektív szempontok bővelkedtek. Egyesek két ellenfelet láttak: az NV-ért küzdő Az öntisztuláshoz szükséges idö hiányában a toxikus anaerob anyagcsere termékek gyorsan elérik BUDAPESTet Rothadó anaerob ipari szennyiszap felhalmozódása A Dunakiliti tározóból származó alga-szervesanyag tömeg áramlása A szlovákiai ipari szennyvizek szerves és szervetlen szennyanyagai Természetes Duna-hordalék Az üledékfelszíni oxidációs réteg folyamatos károsítása üledék rárakódás és légzésgátlás következtében A károsodott biológiai szürö a szennyanyagokat átengedi a talajvízbe A parti övezet talajvizének a folyótól egyre távolabbra terjedő szennyeződése A biológiai szűrő gyengülése következtében a szennyanyagok beáramlása a talajvízbe + * ' A parti szűrésű kutak szennyeződése , A toxinokkal terhelt felszíni víz kivétele ivóvlzelőállítás céljaira A mederfenék folyamatos eróziója és lassú kimélyülése Az iszapnak mint veszélyes hulladéknak a kitermelése (kotrása) és tárolása (hol?!) Az üledékfclszín mikrobiológiai oxidációs rétegét az erózió állandóan károsítja Budapest ivóvizének minőségi romlása A tervezett nagymarosi erőmű valószínűsített hatása a Duna Gönyü és Budapest közötti szakaszának mikrobiológiai-biokémiai dinamikájára és Budapest ivóvizének minőségére a folyóvíz 1985—1990 között észlelt szennyezettsége mértékének fennmaradása vagy elégtelen mérvű csökkentése esetén GÖNYÜ NAGYMAROS BUDAPEST A nyílt vízbe az iszapból rendkívül toxikus anaerob anyagcsere termékek folyamatosan szivárogna

k Az üledékbe beépülnek Tovább sodródnak