Hidrológiai Közlöny 1991 (71. évfolyam)

2. szám - Vermes László–Klimó Erzsébet–Fekete Balázs: Homoktalajok szennyvíztisztító képességének liziméteres vizsgálata Kecskeméten

106 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1Í>!)1. 71. ÉVF., 2. SZAM riumok száma nagyságrendekkel alacsonyabb volt, és Coliform, ill. fekális eredetű baktériumok is csak elvétve és igen alacsony értékkel (10 alatt ml-ként) voltak kimutathatók, feltételezhető, hogy az utolsó, 1984-ben gyűjtött mintákba az öntözésre használt szennyvíz szűrés nélkül folyt át a liziméterben keletkezett talaj repedésen. A szűrletvizek bakteriológiai vizsgálatának eredményei azt mutatják, hogy a 20 C°-os csíraszám 18 és 4,1 -10

6 között, a 37 C°-os pedig 0 és 2,6-10 között ingadozott, a jellemző médián értékek rendre 10

3—10

4, ill. 10

2—10

3 nagyságrendűek voltak. Ezek a nagyságrendek valamennyi liziméterre, mind a hat évben jellemzőek voltak, szembetűnő emelkedést vagy csökkenést, ill. különbséget az egyes liziméterek között nem lehet tapasztalni. Ugyancsak valamennyi liziméterre jellemző, hogy az átszivárgó vizekben a Coliform, a fekál Coliform, a fekál Streptococcus, a Pseudomonas és az enterális kórokozók (Salmonella) — azaz fekális szennyeződést jelző, ún. indikátor baktériumok — nem, vagy csak elvétve fordultak elő. így a 37 C°-on mért Coli-szám 0 és 79 között változott, a Streptococcusok minimum és maximum értéke 0 és 36, a Clostridiumé 0 és 20 volt. Az összesen 535 db szűrletmintából mindössze 8 volt Salmonella pozitív, amelyek közül 4 esetben S. infantis, 1—1 esetben pedig S. Typhi-murium, S. saint-paul, S. manhattan, S. derby és S. essen szerotípus volt kimutatható. Első alkalommal a XII. sz. liziméter átfolyó vizében mutatkozott pozitivitás, ami ezért feltűnő, mert ez az egyik, csupán csap vízzel öntözött, kontrolledény. Ezt követően sorrendben a VII., a IV., a VIII., az V., majd ismét a VII. és a VIII. liziméter szűrletvizében sikerült Salmonellát identifikálni. Ez a 8 eset az összes minta számának mindössze 1,5 %-a, és mind időben, mind helyileg teljesen rendszertelenül jelentkezett. A vizsgálati eredmények és a kísérleti körülmények gondos egybevetése után egyértelműen megállapítható összefüggést nem sikerült találni az észlelt pozitivitások és a liziméterek szennyvizes kezelései között, sem peclig a talajok és a talajszelvény mélységek között. Az összes vizsgálati eredményhez viszonyított igen alacsony előfordulási érték a természetes körülmények között végzett, azokat reprezentáló kísérletben a véletlen hiba még elfogadható, ill. mindenképpen bekalkulálandó értékét nem haladja meg. Ahol azt az adatok száma és eloszlása lehetővé tette, az évenkénti változások bemutatásán és elemzésén kívül vizsgáltuk az egy-egy éven belüli változásokat is. Ebből az látszik, hogy az átszivárgó vizek kvantitatív mikrobiológiai jellemzői havonként változnak, és ez a változás évszakos ritmust mutat: a legalacsonyabbak a baktérium-szám értékei a téli hónapokban, majd tavasszal mutatkozó emelkedés után a maximumokat a nyár végén (augusztusban) érik el. Ez a periodicitás — úgy tűnik — független a talaj és az öntözővíz minőségétől, inkább a talaj természetes biológiai aktivitásának változásával függ össze. Az egyes lizimétereken átszivárgó vizek minősége tehát a kvantitatív mikrobiológiai vizsgálatok alapján nem különbözik lényegesen. Ismeretes, hogy egy jól működő biológiai tisztítóberendezésről — ahol a hatásfok a 90—95 %-ot is eléri — a lekerülő tisztított, de nem fertőtlenített szennyvíz maradék szennyezettsége csupán egy nagyságrenddel alacsonyabb mint a nyers, kezeletlen szennyvízé volt, azaz a 37 C°-on növő baktériumok száma 10

5, a Coliform-szám 10

4, a fekál Coliform-szám 10

3 nagyságrendű szokott lenni általában, és a tisztított szennyvíz nagy valószínűséggel tartalmaz kórokozókat is. Ezzel szemben — mint láttuk — a lizimétereken átszivárgó, a talaj által megszűrt, tisztított vízben a 37 C°-on kimutatott baktériumok száma 10

2—10

3 nagyságrendű, de ennél is kedvezőbb a Coliform-, a fekál Coliform- és a fekál Streptococcus-szám, ami azt mutatja, hogy ezek csak elvétve, véletlenszerűen és kis mennyiségben fordulnak elő a szűrletvízben. Mindez arra utal, hogy közegészségügyi szempontból — a bakteriológiai tisztítási hatásfok, ill. a maradék bakteriológiai szennyezettség tekintetében — a liziméterek mindegyike (eltekintve természetesen a meghibásodottaktól) igen hatékonyan és kedvezően működött. Ha az eredményeket a kísérletben használt csapvíz, ill. csapadékvíz értékeihez hasonlítjuk, a szűrletvizek a 20 és 37 C°-on mért csíraszám legalacsonyabb értékeit tekintve többnyire jobbak, a legmagasabb értékeket nézve azonban rosszabbak a másik kettőnél. A többi vizsgált paramétert illetően —- a leggyakoribb értékeket figyelembe véve — leginkább a csapadékvíz minőségéhez állnak közel a szűrt vizek mutatói. Végezhetjük az értékelést valamilyen normatívához történő hasonlítással is. Leginkább az ásott kutak, vagy a szabad fürdők, ill. a felszíni vizek bakteriológiai minősítéséhez használt normatívákat indokolt alapul venni az ilyen összehasonlításhoz. Az ásott kutak bakteriológiai határértékeit meghaladó értékek előfordulását vizsgálva azt láthatjuk, hogy a szűrletvizek összcsíraszám értékei a vizsgált minták nagyobb részében meghaladták az 1000-et. A 20 C°-on mért csíraszám az esetek 80 %-ában, a 37 C°-on mért értékek pedig az esetek 62 %-ában volt magasabb a határértékeknél. A Clostridium-szám egyetlen esetben sem volt magasabb 20-nál, míg a 37 C°-on meghatározott Coli-szám 6 alkalommal, a fekál Streptococcus-szám 5 alkalommal haladta meg a 20-at, ami 1,2, ill. 1,0 %-os előfordulást jelez. Amint arra már utaltunk, a Salmonella pozitivitás előfordulása is mindössze 1,5 %-os. Az eredményeket a felszíni vizek bakteriológiai minősítéséhez viszonyítva megállapítható, hogy a szűrletvizek túlnyomó része az összcsíraszám, a Coli-szám és a fekál Streptococcus-szám alapján a II., a többi mutató alapján az I. minőségi osztályba sorolható. A kapott maximális értékek alapján — többnyire az összcsíraszám, jóval ritkábban a Coli-szám és a fekál Strepto-