Hidrológiai Közlöny 1990 (70. évfolyam)

1. szám - Refuznyiki - A Vásárhelyi Pál Társaság felhívása - A Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer energetikai kérdései és a döntés felelőssége - A Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer hatása a Duna vízminőségére - Vigyázat, vízlépcső!

REFUZNYIK 59 Refuznyiki DOUBLE BLUKS PRODUCTION8 PRESENTS AN ÉVENING WITH Blues Brothers SHOW STARTS AT 7PM IT'S TIME TO CALL FOR THE BLUESI Egyik lapunk sem közölte a Vásárhelyi Pál Társaság 1989. október 17-én kelt állásfoglalását a Bős—Nagymaros vízlépcsőrendszer terv szerinti továbbépítéséről, amelyet az Országgyűlés 1989. október 31-i ülésén Udvari kormánybiztos beszámolójából — mintha közös intésre dolgoztak volna — kivétel nélkül mindegyik országos napilapunk kihagyta a vízimérnöki kar munkáját erőltetetten bár, de pozitív módon értékelő néhány mondatocskét. Az objektív tájékoztatás érdekében itt közöljük a Vásárhelyi Pál Társaság felhívását ós annak 1. mellékletét. Tisztelt Képviselő Űr/Asszony! Az Országgyűlés kerek egy éve foglalt állást a Bős— Nagymarosi Vízlépcsőrendszer építéséről. Azóta a beruházás leállításáért küzdők a közvélemény előtt és kormány-körökben is látványos sikereket értek el. Nem tudjuk, hogy az Ön véleménye változott-e, de szeretnénk ha újabb felelősségteljes szavazata előtt megismerné állásfoglalásunkat (1. melléklet), és döntésénél figyelembe venné az alábbi érveinket. 1. Műszaki-ökológiai kérdésekben az elmúlt egy év során semmilyen új szempont nem került elő. A tervezett rendszer hibáiról, káros következményeiről szóló kijelentések alátámasztására egyetlen szakmaitudományos igényű anyag sem készült. A kormány által létrehozott szakértői bizottságok jelentéseiből és az ezekhez készült szakvéleményekből (2. melléklet) egyértelműen kiderül, — hogy az ellenzők érvei (földrengésveszély, árvízveszély, ivóvízfertőzós, ökológiai szükségállapot stb.) legfeljebb aggályok ós kételyek, továbbá — hogy a javasolt módosítások (csúcs nélküli üzem, nagymarosi vízlépcső elhagyása stb.) csupán kidolgozatlan ötletek. 2. Gazdasági szempontból az eltelt óv jó néhány kérdést tisztázott. Bebizonyosodott, — hogy a leállítással kapcsolatban hangoztatott megtakarításoknak nincs realitása, és — hogy a beruházás bármilyen csonkítása kártérítések nélkül is legalább annyibe kerül mint a teljes befejezés (2. és 6. melléklet). Továbbra is tisztázatlan, hogy csonka beruházás esetén — mivel pótoljuk az elmaradó előnyöket? — miből fedezzük a várható környezeti kártóteleket? — miből fizetjük ki szerződéses külföldi partnereink kárigényét? végül — hogyan fér bele mindez az Országgyűlés elé terjesztendő jövő évi költségvetésbe? 3. Politikai téren az elmúlt egy óv kétségtelenül jelentős változásokat hozott, melyek a korábbi döntést befolyásolhatják. Egyetértünk azzal, hogy a megváltozott bel- ós külpolitikai helyzetnek a beruházásra vonatkozó kihatásait politikusok mérlegeljék. Kérjük, hogy ebben vegyék figyelembe — az érintett térségben régóta felgyülemlett jogos fejlesztési igényeket, — szomszédainkkal való hosszú távú kapcsolatainkat, — a villamosenergia-rendszerben kialakult függőségi helyzetünket, — a dunai víziúttal kapcsolatos nemzetközi kötelezettségeinket és lehetőségeinket, valamint — a nemzetközi szerződéseink teljesítéséhez kötődő megítélésünket. Tiltakozunk viszont az ellen, hogy a politikai érveket bárki mondvacsinált, megalapozatlan műszaki-ökológiai hivatkozásokkal helyettesítse. 4. Tájékoztatás terén 1988 októbere óta szintén lényeges változás történt. A vízlépcsőrendszer kérdésében a tavalyi parlamenti döntést, de különösen az építkezés idei felfüggesztését követően a közvélemény tájékoztatása szinte teljesen egyoldalúvá vált. Bár a szakmai folyóiratokban folytathattuk a korábban megkezdett ismertetéseket, vitákat, tovább részletezhettük érveinket (3. melléklet), a napi- és hetilapoknak megküldött észrevételeink, válaszaink nem kerülhettek a széles nyilvánosság elé (4. melléklet). Nem ismerhette meg a közvélemény — valószínűleg Ön sem —- a Magyar Tudományos Akadémia Műszaki Tudományok Osztályának véleményét (5. melléklet), ós csak kevesen vannak akik felismerték az MTA különböző ad hoc bizottságai által e tárgyban közzétett jelentések, nyilatkozatok valós indítékait. 5. Felelősség kérdésében viszont az eltelt év alatt semmi nem változott. Mi a vízlépcsőrendszer tervezői, építői a tervezés alapelvei szerint dolgozó, oktató mérnökök — korábbi nyilatkozatainkkal egyezően — ezúttal is kijelentjük, hogy a létesítmények tervezett megoldás szerinti megvalósításának és üzemeltetésének minden szakmai felelősségót vállaljuk, de nem vállalhatunk felelősséget „független szakértők" megalapozatlan ötleteiért, kidolgozatlan részmegoldásaiért, vagy kívülről az országra kényszerített szakmailag hibás kompromisszumokért (éttöltés csehszlovák területen). Tudomásunk szerint továbbra is tisztázatlan, hogy a rendszer megcsonkításéból származó következményekért ki vállalja a jövőbeli felelősséget. Tisztelt Képviselő Űr/Asszony! Egy rendkívül bonyolult, az ország szempontjából is nagy jelentőségű, számunkra pedig — szakmai és emberi szempontból egyaránt — a tisztességünket érintő ügyben kell most szavazni. Kérjük Önt, hogy felelősségteljes döntésének meghozatalánál a fentieket mérlegelni, a mellékleteket átnézni, ós — ha ideje engedi — a Parlamenti Könyvtárban az Ön tájékoztatására elhelyezett anyagokat figyelembe venni szíveskedjék. Budapest, 1989. október 17. Melléklet: 6 db Parlamenti Könyvtárban betéve: 80 anyag Vásárhelyi Pál Társaság nevében Dr. Hankó Zoltán a Szervezőbizottság elnök" 1. sz. melléklet VÁSÁRHELYI PÁL TÁRSASÁG ÁLLÁSFOGLALÁS 1. Bevezetés A Bős—Nagymarosi Vízlépcsőrendszer ügve rövidesen ismét az Országgyűlés elé kerül. Jelen állásfoglalás-