Hidrológiai Közlöny 1990 (70. évfolyam)

1. szám - Singer Dénes–Ivicsics Lajos: Bondgráf módszerek alkalmazása a hidrológiában. II. a Duna Pozsony–Budapest közötti szakaszának bondgráf modellje

SINQER D.-rlVICSICS L.: Bondgráf módszerek alkalmazása 5 BUDAPEST VAC SZENTENDRE a vizmerce helyen I 1960 évi Itlvélel) Hrlyí 0 vn 96,79 tOrsrl • Ö 100 200 X0 Í0Ö 50 Om a vízmérce alatt lOSOmrtl 1101a VOszelvJ (1969 évi felvételi mAI Helyi 0 vil 91.30 /Őriz] too 200 300 400 500 600 m virtuális mederszelvény 3b. ábra. A Duna mederszelvényei a Pozsony—Budapest közötti szakaszon (folytatás) POZSONY NAGYMAROS 9 V zh ozan FH n •n

1 fs 4C HH |0C 60 00 "ti 0 8C »0 = oc = OC = 7 — — _ — I — ± — =F — — — 6 _ _ — 4=i p Ss •D -0) = = = = -i Q "4 — =J — Ss •D -0) — 4 — — — — — ti 1 — •o -a 2 N H— =p — — / j A f f— — = y—> > 1 0 VI — zh t ozar r -±r n m

z/ s si — — )0 — 12 oc 1f — 20 0 — 0 — vizhozamyörbéi ben mért vízállások különbségének hányadosával (a folyó állandósult állapotában). Adott h

B

i és h

Bk vízállásokhoz tartozó Qm* illetve Q

B

t vízhozamok a vízhozamgörbékről olvashatók le (4a—b. ábra). A részszakaszok G

{

j konduktivitásainak meghatározásához, tekintve, hogy ezek végpontjaira vonatkozóan nem állnak rendelkezésre mederszelvények ás vízszint mérések, azon feltételezéssel élünk, hogy amennyiben ezek egyenlő hosszúak, konduktív itásuk is egyenlő. Ha a részszakaszok száma n G

t

j=nG, (2) tekintve, hogy a szorosan egymás után következő részszakaszokra az i • + 1 -+ • • • + 1 G

h • + GÍ

2 -+ • • • + Gin 1 1 1 nGi + • nGi + • • . + nGi összefüggés érvényes. Az i szakasz C kapacitásán az átlagos vízfelszínmagasság dh, értékkel történő megváltoztatásához szükséges vízmennyiség és ezen dh

t érték hányadosát értjük. Mivel a vízmennyiség a Q

i vízhozam időbeli integrálja, C

i=Q

idt/dh

i. (3) A Qjdt vízmennyiség kicsiny d/í

É értékek esetére az F

t víztükörfelület és a dh

( szorzatával egyenlő =FidhJdh

t=F

t [m

2]. (4) A meder alakjától függően az F

t víztükörfelület változik ós így a C

i kapacitás (nem lineáris) függvénye az átlagos h

t vízmélységnek. Nem nagy változások esetére a víztükörfelület és így a (7

4 szakaszkapacitás állandónak tekinthető. A víztükör felület a szakasz hosszán és a vízmélységen kívül természetesen függ a partvonalak és a mederszelvények alakjától. A szakaszokat határoló mederszelvényeket a 3a—b ábrák szemléltetik. A számítások egyszerűsítése céljából a 0 50 100 a vízmérce felett 850 m-rel 11960 evi fel vételi