Hidrológiai Közlöny 1990 (70. évfolyam)

1. szám - Ganyecz Gáborné Farkas Andrea: ANEMET- és BIOMET-rendszerek alkalmazása a hulladékvizek és hulladékok metángázzá alakításában. I. rész: Az ANAMET rendszer

GANYECZNÉ FARKAS A.: Az „ANAMET" rendszer 43 cukoripar szennyvízproblémáinak megoldása céljára. Az első nagyüzemi méretű telepet 1972-ben építették, és ezt követően valamennyi svéd cukorgyár átvette ezta rendszert. A cukoriparban elért jó eredmények vezettek ahhoz, hogy más szennyvizekkel is próbálkozzanak, és az ANAMETrendszert ma már számos különféle ipari szennyvíz kezelésére használják. A legjelentősebb új fejlesztést a cellulóz és papíriparban valósították meg. Két nagyüzemi méretű telepet állítottak munkába, és beindítják a harmadikat is. 2. Az ANAMET-rendszer 2.1. A rendszer ismertetése Az ANAMET-rendszer egj

T kombinált anaerobaerob szennyvízkezelő rendszer (1. ábra). 9. 1. ábra. Nagyüzemi ANAMET annerob-acrob szennyvízkezelő telep technolág folyamatábrája Belépő szennyvíz (1), Hőcsere :i5—:i7 elérésére (2), Anaerob tarlály (3), Szilárd anvaR ülepítő (4), Acrob eleveniszapos medence (5), Véítisztft.ó (fi), Kilépő tisztított víz (7), Hulladék iszap (8), Oáz a KŐzkazánba (9). Az anaerob lépcső lényegében elkevert kontaktreaktor, az aerob fokozat pedig eleveniszapos medence. Sok helyen csak az anaerob üzem épült meg önállóan, máshol meglévő, túlterhelt aerob üzem elé csatlakoztatták az anaerob rendszert. Az ANAMET-rendszerbe való belépés előtt a szennyvíz hőmérsékletét 35—37 °C-ra kell beállítani. Ezután az anaerob reaktorba szivattyúzzák, amely egy hőszigetelt, mechanikai keverővel ellátott tankreaktor. A jól szigetelt tankreaktorban a hőmérséklet még hideg időjárás idején sem csökken az előírt alá. Elvileg semmi akadálya nincs annak, hogy az ANAMET rendszert termofil hőmérsékleten is működtessük. Nemrégen egy próbaüzemi kísérlet során azt tapasztalták, hogy 20 °C-os hőmérsékletemeléssel csaknem kétszeresére növekedett a rendszer kapacitása. Nagy koncentrációjú szennyvizeknél előnyös lehet tehát mezofil helyett termofil hőmérsékletet alkalmazni. A keverést az ANAMET-rendszerben általában egy oldalra szerelt mechanikus keverő biztosítja. Egyes esetekben középre szerelt keverőt is alkalmaznak. Ez költségesebb megoldás, de alacsonyabb energiafogyasztás mellett jobb keverést biztosít. A szennyvíz mikrobiológiai lebontása során keletkező biogázt az anaerob tankreaktor tetején gyűjtik össze. Onnan több cseppleválasztón és egy kavics szűrőn vezetik keresztül, majd a kazánba fúvatják, ahol fűtőanyagként használják, fel, azaz elégetik olyan formában, ahogy keletkezett, kivéve, ha nagy mennyiségű kénhidrogént tartalmaz. A gázüzem épületéhez egy biztonsági fáklya csatlakozik, mely a kazán leállása idején, illetve vészhelyzetekben elégeti a gázt. Az anaerob reaktorból kilépő anyag a kombinált gázmentesítő — pelyhesítő tartályba lép be. Ebben a műtárgyban az anaerob iszapban rekedt gázt turbulenciával távolítják el, majd a mikroorganizmusok újra pelyhesednek, mielőtt azokat az iszapülepítőbe bevezetik. Az anaerob ülepítő tulajdonképpen egy ferde lemezes szeparátor. Ebben a szilárd anyag kiülepszik a ferde lemezeken és lecsúszik az ülepítő alján levő gyűjtőzsompba. A ferde lemezes szeparátor a hagyományos ülepítőkéhez hasonló elven működik. A ferde lemezeknek köszönhetően azonban az anyag igen kis térfogatba összesűríthető. Tly módon minimumra csökkenthetők az iszapban képződő gázokkal kapcsolatos problémák, valamint a hőveszteség is, mivel az ülepítőben az iszap csupán rövid ideig, legfeljebb egymásfél óráig tartózkodik. Emellett a szagprobléma is hatékonyan orvosolható ilyen módon, mivel az ülepítő zárt. Szükség esetén az ülepítő kis költséggel teljesen befedhető. Hátránya a ferde lemezes szeparátornak, hogy viszonylag kis térfogatot biztosít az iszap tömörödéséhez. Egyes, lassú ülepedést mutató iszapok esetén tehát a tömörödés is viszonylag lassú, ezt figyelembe kell venni az üzem tervezésénél. A fenéken összesűrített iszapot a szeparátorból visszavezetik az anaerob tankreaktorba, hogy ott fenntartsák a kívánt lebegő anyag koncentrációt, ez általában 4—6 kg/ /m

3 lebegő anyag. Ez a lebegőanyagtartalom a rendszerbe betáplált szennyvíz fajtájától függően 2—8 kg KOI/m

3 nap szervesanyag terhelést enged meg az anaerob reaktorban. A ferde lemezes szeparátor túlfolyójáról a víz az eleveniszapos berendezésbe lép. Itt utótisztítják, és teljesen szagtalanítják a vizet. Az utótisztítóban leülepedett iszap egy részét a levegőztető medencébe vezetik vissza, a többi fölös iszapot pedig az anaerob tankreaktorba viszik vissza, és ott elrothasztják. Az aerob fölös iszap anaerob rendszerbe történő recirkuláltatásának számos előnye van: — Az össz fölösiszap termelés minimálisra csökken. — Az anaerob fokozatból a fölös iszap tökéletesen stabilizált formában távolítható el. — Nő az összgáztermelés. — A tápanyagok és a nyomelemek is visszakerülnek a rendszer elejére, ami számos olyan esetben hasznos lehet, ahol ezek az anyagok korlátozottan állnak rendelkezésre.