Hidrológiai Közlöny 1990 (70. évfolyam)

6. szám - Refuznyiki - Nyugat-európai Ipari és Kereskedelmi Kamarák Rajna-, Rhone- és Duna-melléki Szövetségének levele - A tudomány laple alatt – vagy fölött - „A Minisztertanács Beszámolója a nagymarosi munkálatok felfüggesztése alatt végzett vizsgálatok…” c. előterjesztés Határozata

382 HIDROLÖGJLAI KÖZLÖNY 1990. 70. ÉVF. 6. SZÁM alátámasztva mutatja be Császár József a Duna vízminőségének alakulását. Az 50-es évek óta végzett, s napjainkban kereken 4,5 millió vízminőség-vizsgálati adatra támaszkodva. Alig hiszem, hogy a KVM Vízminőségi Felügyeleténél bárki is több és hitelesebb adattal rendelkezne az országban vagy külföldön. S ezek az adatok mindenki által bármikor ellenőrizhetők. A területileg illetékes Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóságok, mint elsőfokú vízügyi hatóságok a BNV előkészítésétől és tervezésétől, illetve a VITUKI-ban folyó tudományos kutatásoktól függetlenül végzik vízminőségi-hidrobiológiái ellenőrző tevékenységüket. Kötetszám sorolhatnám vizsgálati eredményeiket, hatósági ellenőrzési jelentéseiket. 1989. májusában a KVM felkérésére 14 szakértő adott egymástól független hidrobiológiái-vízminőségi véleményt a Dunáról jelenlegi állapotában és a vízlépcsőrendszer hatásának prognózisára. Ezekre támaszkodva készült el a környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszterhez június 30-án fölterjesztett összefoglaló jelentés: ,,Feltételezhető ökológiai hatások a nagymarosi vízlépcső esetleges elhagyása esetén" címmel (44. old. + szakirodalmi és kutatási bibliográfia, összeállította a szerző). Éppen ez volt az, amely tételesen elemezte a nagymarosi duzzasztás elmaradása esetén várható ökológiai problémákat, amely rámutatott a csúcsrajáratás elhagyása esetén a tározóban várható vízminőségi ökológiai veszélyekre, amelyek erős csúsztatásokkal az ,,Összefoglaló"-ban is megjelennek. A témához kapcsolódó szennyvíztisztítási program egy hasonló terjedelmű, de önálló cikket is megérdemelne. Itt most csupán annyit, hogy a magyar és a csehszlovák vízügyi szolgálatok a Határvízi Bizottság keretében, a B(G)NV Közös Operatív Csoport munkája során, illetve a kormánymeghatalmazottak révén előkészítették a Duna vízgyűjtőjére vonatkozó közös szennyvíztisztítási megállapodást. A magyar kormány 1989. tavaszán ennek megkötését elhárította. Mindenesetre a rendelkezésre álló adatok bizonyítják, hogy a CSSZK lényegesen előbbre tart a kérdés megoldásában, mint mi. Az egész „ökológiai szükséghelyzethez", ,,a tudományos valószínűség adott foka elegendő" elvhez még annyit kívánok adalékként hozzátenni, hogy: •— Az ELTE Növényrendszertani és Ökológiai Tanszéke a B(G)NV-hez kapcsolódó, 1986 óta működő biológiai monitoring rendszer keretében évente szolgáltatott jelentéseiben leszögezte, hogy mind a Szigetközben, mind a Gönyű—Nagymaros közötti Duna-szakaszon a botanikai degradáció mértéke közel 50%-os. — Az Osztrák Tudományos Akadémia a MAB Program keretében adta ki legújabb (14. kötet) jelentését a következő címmel: „Ökosystemstudie Donaustau Altenwörth. Veránderungen durch das Donaukraftwerk Altenwörth." (Innsbruck, 1989). A 8 fejezetre osztott 443 oldalas mű feldolgozása folyamatban van, számos egyéb — az üledékek minőségével, a nehézfém tartalommal stb. foglalkozó — szakcikkel együtt. Annyi azonban előrebocsátható, hogy ökológiai szükséghelyzetről, katasztrófáról, egyik anyag sem tesz említést, legfeljebb változásokról. — A lyoni Claude Bemard Egyetem ökológiai professzora A. L. Roux megküldte számunkra a több évtizedes ökológiai monitoring és kutatások eredményeit a Rhone folyó vízlépcsőrendszerével kapcsolatban. (Egyébként ott is üzemcsatornás megoldást alkalmaztak.) Szükségállapot helyett egyértelmű fejlődésről tanúskodnak az anyagok ökológiai szempontból. — Most készül a BECHTEL Overseas (San Francisco) szakértői jelentése a B(G)NV monitoring rendszerének működéséről és a szükséges tudományos kutatásokról. Annyit bocsáthatok előre, hogy az „Összefoglaló"-val ellentétben szakértői nem úgy értékelték a helyszínen ós a számítógépi központban, hogy a monitoring ma sem üzemel, sőt esetenként még túlméretezettnek is ítélték. De várjuk a jelentésüket. Csupán hevenyészve válogatott információkkal igyekeztem megkönnyíteni annak mérlegelését, hogy a vízügyi szolgálat elmulasztotta-e az állapotfelmérést, a helyzetértékelést és a folymatos megfigyelést. Az meg, hogy a növény- és állatfajok elszegényedését, sőt pusztulását a vízlépcsőrendszer építése és üzembe helyezése előtt mi okozta, nyilván meghaladja a vízügyi szolgálat elbírálási kompetenciáját. Végül az ivóvíz, a parti szűrésű vízbázisok kérdése ugyancsak önálló és terjedelmes szakcikket érdemelne. A korábban már hivatkozott összeállítás (Feltételezhető ökológiai hatások. . .) ezekkel a kérdésekkel is foglalkozott. így most csak néhány ötletszerűen kiragadott tényt említek: — a szigetközi kavicskúpban 80—100 m-es mélyfúrású kutakat kell létesíteni, hogy ivóvíz minőségű vizet nyerhessenek, ám ezt az „Összefoglaló" kifogástalannak minősíti; — a Duna — mint ivóvízbázis — felé áramló talajvizek a háttérszennyezettség miatt évtizedek óta erősödő mértékben veszélyeztetik a parti szűrésű vízműveket; — bizonyított tény, hogy árvizek idején ,,ez a szennyezett" Duna növeli a parti szűrésű vízműkutak hozamát, s számottevően javítja hígítása révén a kitermelt vízminőséget; — Bzakmailag egyszerűen nevetséges ós minősíthetetlen az „Összefoglaló" azon megállapítása, miszerint ,,...a nagymarosi vízlépcső meder-előkészítő munkálatai már eddig is jelentősen csökkentették a főváros ellátását szolgáló ivóvíztermelést". A fővárosi házgyárak kavicsellátása céljából végzett ipari kotrások átcsúsztatása a vízlópcsőépítósbe egyértelműen bizonyítja, hogy itt kizárólag politikai célzatosságról lehet szó. Ide kívánkozna a vízkészletmérleg, az érintett Duna-szakaszon jelenleg működő parti szűrésű vízművek hozam- ós vízminőség vizsgálati eredménye, a távlati igények és még sok más rendelkezésre álló adat is, dehát a szakemberek jelentős része előtt közismertek, szaklapjaink évtizedek óta foglalkoznak ezekkel a problémákkal mind a kutatók, mind az üzemeltetői tapasztalatok megközelítésében. Ha az „Összefoglaló" ökológiai megfontolásai közül annyi minden megkérdőjezelhető, sőt adatokkal cáfolható, úgy gondolom, nem szükséges további részletekre is reflektálni. Mert akkor szinte mondatonként kellene azt ízekre szedni. Ennyit viszont nem ér meg. Szeizmológiai kockázatok A földrengés-veszélyeztetettség kérdésében nem bonyolódnék bele szakmai bizonyításokba. Az MTA Geodéziai ós Geofizikai Kutatóintézetének igazgatója Németh Miklós miniszterelnökhöz írott levelében (1989. június 9.) a következőket szögezte le: ,,A bős—nagymarosi vízerőműhöz kapcsolódó viták során gyakran hangzanak el szakmai vélemények — és sajnos nem mindig hozzáértők részéről — a terület szeizmikus veszélyeztetettségéről. — Annak érdekében, hogy a tárgyalások során a magyar fél elkerülje a szeizmikus kockázat túlbecsülésének vádját, azt tanácsoljuk, hogy átfogó vizsgálatok hiányában ne tekintsük a terület szeizmikus veszélyeztetettségét kész ténynek." Vargha János biológus (a Dunakör, majd az SZDSZ színeiben) pedig 1989. szeptember 25-én a Magyar Rádióban a következő szavakat nyiltakozta: „Különböző érvek és tények között úgy súlyozzak, úgy szelektáljak, hogy ami népszerűbb, ami várhatóan nagyobb hatást gyakorol az emberekre, azt helyezem előtérbe, függetlenül attól, hogy ezek a valóságban milyen arányt képviselnek egymáshoz képest. Ilyen pl. a földrengés ügye. A földrengésnek nagyon kicsi a valószínűsége, kicsi valószínűséggel nagy kárt okozhat. De ez a vízlépcsőrendszer akkor is pusztító és akkor is nagy károkat okoz, ha úgy működik, ahogy azt megtervezték és semmiféle baj, katasztrófa nem történik. Ezt viszont sokkal nehezebb megérteni, mert