Hidrológiai Közlöny 1990 (70. évfolyam)

6. szám - Refuznyiki - Nyugat-európai Ipari és Kereskedelmi Kamarák Rajna-, Rhone- és Duna-melléki Szövetségének levele - A tudomány laple alatt – vagy fölött - „A Minisztertanács Beszámolója a nagymarosi munkálatok felfüggesztése alatt végzett vizsgálatok…” c. előterjesztés Határozata

378 HIDROLÖGJLAI KÖZLÖNY 1990. 70. ÉVF. 6. SZÁM MW teljesítményük kisebb, mint Gaböikovoé. Ezek után nyilván költői jellegű a kérdés, hogy más országoknak megéri? Csupán kiragadott példaként Görögországban a Kremasta vízlépcső tározója 4750 millió m

3, s csak 437 MW a beépített áramtermelő kapacitás. Olaszországban az Alpe-Oera vízlépcső tározótere 1700 millió m

3, teljesítménye 68 MW, a Place Moulin esetében pedig 1510 millió m

3 és 106 MW áll szemben a Dunakiliti 200 millió m

3-es tározóval és 720 MW teljesítménnyel. Az alternatív szervezetek a tv ós a sajtó hatékony közreműködésével ijesztgették a közvéleményt a sík vidéki szovjet folyókon épített vízlépcsők káros következményeivel . Talán nem érdektelen itt is néhány szakmai tényre is ráirányítani a figyelmet. A Föld néhány bővizű folyója között a Volga a 17., a Duna a 19. helyen szerepel a „Nagy Világatlasz"-ban, míg a Don, a Donyec, a Dnyeper nem is szerepel az első 33 között. Ugyanakkor a nagy gátak listáján a Volgán 6 vízlépcső 1 120—58 000 millió m

3 szélső értékek között összesen 141 720 millió m

3 tározótér szerepel. A Dnyeperen 5 vízlépcső együttes tározó térfogata 204 310 millió m

3. A Káma folyón 3 vízlépcső tározótórfogata 66.600 millió m

3, s végül a Don folyón egyetlen vízlépcső tározója 24 000 millió m

3. Hogyan mérhetők össze ezek a tervezett dunai tározóval és duzzasztott térséggel? S akkor még egyetlen szót sem ejtettünk a víz- ós hordalékjárásról, az esésviszony okról, az eltérő földtani -talajtani-geomorfológiai viszonyokról. Nem beszéltünk az ökológiai és vízminőségi kérdésekről, különösen olyan szempontból, hogy az elöntésre kerülő tározóterek nagysága miatt az erdők és növényzet kiirtása, sőt még a falvak, építmények szanálása sem törtónt meg. Gondolom, csupán ezen ötletszerűen kiragadott adatok is elegendőek annak bizonyítására, hogy saját ökológiai fenyegetettségünk, szükségállapotunk „bizonyítása" édekében milyen példákra hivatkoztak a „független szakértők" ós más személyek. De térjünk át a vízenergia hasznosításának kérdésére. Nem véletlen talán, hogy a világ energiatermelésében a vízerőművek teljesítmény szerinti aránya 23%, a termelt energia szerinti részesedésük pedig 16^?. Csupán összehasonlítás kedvéért álljon itt néhány adat egyes országokban a vízenergia részesedési arányáról az össz energiatermelésből: Teljesítmény 30%-os tartóssággal 50%-os tartóssággal 95%-os tartóssággal Energia 1300 MW 8550 GWh 990 MW 7450 GWh 430 MW 3780 GWh Magyarország 0,6% Lengyelország NSZK Csehszlovákia USA Szovjetúnió Japán Kína India Kanada Svájc Ausztria Brazília Norvégia 2,5% 4,3% 6,0% H.4% 13,9% 13,9% 22,5 % 30,0% 67,5 % 71,0% 72,0% 88,6% 90,0% A vízerőpotenciál a folyók mozgásenergiájából nyerhető energia termelést jelenti. Talán ugyancsak nem egészen véletlen, hogy a saját és igen jelentős szénhidrogéntermeléssel és vagyonnal rendelkező USA a saját vízerőpotenciálját jelenleg 49,2%-ban hasznosítja, s folyamatosan fejleszti. Kanadában a vízerőpotenciál kihasználtsági foka 38%, ugyancsak növelés alatt. Magyarországon 2,9%. Lehet, liogy a megnevezett országok jólétéhez ez is hozzájárul? Hazánk elméleti vízerőkészlete 10 TWli eszmei energiamennyiségnek felel meg. A műszakilag hasznosítható vízerőkészlet a fő vízfolyásokon: Jelenleg világviszonylatban az 56%-os tartósságot tartják a gazdaságosság határának, de az elmúlt évtizedekben egyre alacsonyabb tartóssági százalékot fogadnak el a gazdaságosság kritériumaként. Az ENSZ felmérése szerint 21 európai ország közül csak Hollandiának és Lengyelországnak rosszabbak az adottságai a miénknél vízerőhasznosítás szempontjából. Magyarországon a vízenergia, az elméleti készlet kihasználtsága a Tiszán 24% (Tiszalök, Kisköre), a Hernádon 22%, a Dunán 0,05% (Kvassayzsilip), a Dráván 0%. A BNV eredeti terv szerinti üzembe lépése esetén a vízerőkószlet kihasználtsági foka országosan 27%-ra nőne, csak a Dunára vetítve pedig 34%-ra. A vízenergiahasznosítás ebben az esetben az ország energiatermeléséből a jelenlegi 0,6%-ról 4,6%-ra emelkedhetne. Villamosenergia importunk jelenleg a fogyasztás 25%-a. A BNV terv szerinti megvalósítása ennek kereken 20%-át fedezné. (Természetesen az Ausztria felé történő törlesztés ezt jelentősen csökkenti.) Az előbbiekben utaltam a századforduló idején még működött 22.000 vízkerékre. Ide tartozik azonban a magyar tudomány- ós ipartörténet néhány mozzanata is: Segner András, Bánki Donát turbinafejlesztési eredményei nemzetközileg is elismertek, a Ganz már 1880tól kezdve sorozatban gyártotta a turbinákat exportra is. Nemzetközi szinten is úttörő kezdeményezés volt 1897—1902 között a Viezián Ede irányítása alatt végzett munka, amely felmérte az ország vízerőkészletét. Ilyen történelmi múlttal ma ott tartunk, liogy éppen az úgynevezett környezetvédők, egyes tudósok, az energetikusok támadják legjobban a vízerőhasznosítást. Az európai statisztikákban Magyarország számos esetben a sereghajtó, többek között a vízerőhasznosításban is. Talán nem céltalan nevezettek figyelmébe ajánlani egy alternatív gondolkodó szavait. Erich Fromm „A szeretet művészete" című művében (Helikon, Bp. 1984.) a következőket írta: ,,Az ember csak előre mehet, fejlesztve értelmét és új, emberi összhangot találva ahelyett az ember előtti összhang helyett, amely visszahozhatatlanul elveszett." De ez már átvezet az ökológiai témakörébe. Most csak egyetlen szakmai következtetést kell leszögeznem: A nagymarosi vízlépcső elhagyása miatt megváltoznak a GNV magyar-csehszlovák államközi szerződésben rögzített 50—50%-os tulajdon- ós részesedési viszonyok. Természetesen a mi kárunkra. Ezzel nem csak a Duna, de az egész ország legértékesebb pízerópoteneiálját veszítjük el, illetve engedjük át hasznosításra aCSZSK-nak. Nyilván nem kell bizonygatnom, hogy ezért nem a vízügyi szolgálat szakemberei a felelősök. Hajózóút — folyamszabályozás Az „Összefoglaló" egyetlen bekezdésben érinti a kérdést „A Duna komplex hasznosítása" fejezeten belül. Hogy a kérdés egyrészt a hajózás, másrészt nemzetközi kötelezettségeink szempontjából mennyire bagatellizálható el, nem tartozik az ón elbírálásom körébe. A meder karbantartás, a hajóút biztosítás, a folyamszabályozás ágazati feladat, s kiváló szakemberek egész sora mutatott már rá a Pozsony—Budapest közötti Duna-szakaszon jelentkező szakmai és gazdasági problémákra. Ezért teljességre és szakmai részletkérdésekre közel sem törekedve csupán néhány gondolatot vetek fel azért, hogy a szakma, a kollégák emlékezhessenek arra, milyen szakmai tények, érvek kerültek úgy kormányzati értékelésre, ahogy az ,,Összefoglaló"-ban olvashatták.